Védekezés a felszíni vizek ellen

2009-04-21 18:37:33 | Módosítva: 2016-01-05 19:27:31

A lakóépületeket, lakott területeket veszélyeztető természetes tényezők között a víz előkelő helyen található. Veszélyeztethet, mint nagyintenzitású csapadék, havazás, a vízfolyások közelében árvízi elöntésként. De a talaj felöl is - mint felszín alatti víz - veszélyeztetheti az épületeket, ingatlanokat. Szélső esetben a felszín alatti víz belvízként a felszínen is megjelenik, és elöntéseket okozhat.

A felszín alatti vizek károsító hatása ellen is - mint bármely más hibaforrás ellen - az épület kivitelezése során legegyszerűbb és legolcsóbb védelmet kialakítani. Nagyjából az 1900-as évektől kezdve igen nagy figyelmet fordítottak erre a problémára, az ezután épült épületek - még a vályogházak is - már megfelelő szigeteléssel, védelemmel lettek ellátva. 

A talajban (a sziklatalajt kivéve) minden időszakban, mindenhol találunk nedvességet. Talajnedvességnek a hajszálcsöves erő hatása alatt álló és a talajszemcsékhez tapadó ún. kötött vizet nevezzük. A szerkezetekre csupán nedvesítő hatást gyakorol, hasonlóan - a talajvíz párolgása eredményeként keletkező - talajpárához. Ez a víz kitölti ugyan a talaj közötti szemcséket, de nem fejt ki nyomást a szerkezetekre. Mennyisége sok tényezőtől függ, például a hőmérséklettől, a levegő páratartalmától, a talaj minőségétől stb. A talajnedvesség a hajszálcsövesség okán mindig felfelé törekszik, a szabad levegő irányába.
A talajnedvesség mértéke időben és térben is változó, más-más minden évszakban, de akár egy rövid zápor, egy havazás is megváltoztathatja a talaj nedvességtartalmát.

Talajvíz, rétegvíz, torlaszvíz

A felszín alatti vizek legjellemzőbb fajtái a talajvíz a rétegvíz és a torlaszvíz.

A talajvíznek a mérnöki gyakorlat azt a felszín alatti vizet nevezi, ami egy vízzáró réteg felett összefüggő felületet alkot, és ami nem egy esetben áramlással mozog a felszín alatt. Hazánkban a talajvíz általában 1,5 méternél mélyebben jelenik meg, ismeretesek azonban olyan területek, ahol 8-10 méter mélységig nem található talajvíz, de van, ahol már 50 cm-is mélyen megjelenik. 

A talajvíz előfordulása akár egy településen belül is különböző lehet, és nagymértékű a közelben levő felszíni vizek hatása is. Egy folyó vagy patak közelében a száraz időszakban a talajvíz mélyen húzódhat, esősebb időszakban vagy egy áradás idején akár a felszín közvetlen közelében is megjelenhet.
A talajvíz sok esetben agresszív kémhatású, ekkor az alapozáskor különleges összetételű anyagok alkalmazása szükséges. Minden esetben nyomást fejt ki a föld alatti szerkezetekre, úgyhogy az ellene való védekezés nem csak a vízhatlanság biztosítása szempontjából fontos, hanem legtöbbször víznyomás ellen is védeni kell az épületet. Talajvizes területen való építkezéskor előzetes építésföldtani (talajmechanika) vizsgálatot kell végezni, a talajvíz mélységét, minőségét, nyomását illetően, és az épület tervezésekor ezeket a megállapításokat mindenképpen figyelembe kell venni.

Rétegvíznek nevezzük a két vízzáró réteg között elhelyezkedő talajvizet. Alföldi területeken ez eléggé mélyen található, ám dombos, hegyes vidéken a rétegvíz a domborzatot követve a legváltozatosabb mélységekben és helyeken jelenik meg.

A hegyekben található természetes források jelentős része nem más, mint a rétegvizek felszínre történő kilépésének jele. A rétegvizek kémiai és fizikai tulajdonságai a talajvizekéhez hasonló, ám figyelembe kell venni, hogy lejtős, dombos terepen a rétegvizek mozgásából és súlyából eredő nyomás lényegesen nagyobb, mint az egyszerű talajvizeké.

A torlaszvíz építési gyakorlatban - sajnos - a legkevésbé figyelembe vett, ám a legnagyobb kárt okozni képes felszín alatti víz. 

Torlaszvíz természetes körülmények között alig-alig fordul elő. Olyan helyeken keletkezik, ahol a talajvíz, vagy a rétegvíz útjába egy olyan új szerkezet, építmény kerül, ami megakadályozza a víz szabad mozgását, lefolyását. 

Emiatt súlyos károkat tud okozni nem csak a talajvizet eltorlaszoló, és azt lefolyásában akadályozó épületben, hanem a környező építményekben is. A torlaszvíz ugyanis nagy hidrosztatikai nyomást fejt ki az őt visszatartó szerkezetre, és súlyosabb esetben statikai károsodást is okozhat benne. 

Ha az épület hátsó falának, alapjának szigetelése megfelelően vízzáró, akkor a víz a talajban elkezd felhalmozódni, egy torlaszvízből keletkező vízlencse alakul ki. A feltorlasztott vízlencse a felszínen megjelenve, a feltorlasztó- és a szomszédos épületeket már felszíni vízként fogja áztatni. A torlaszvíz elleni védekezés új építésnél a beruházás töredékét teszi ki. Így megelőzhető a későbbi épületkárosítás.

Védekezés a talaj felől támadó vizek ellen.

A talajban található vizektől építményünket a következőképp védhetjük meg:

  • A víznek az épülethez való jutását megakadályozva
  • Az épület szerkezetét a víz károsító hatásának ellenállóan kialakítva
    A megfelelő módszer alkalmazása csak az építésföldtani feltárás alapján határozható meg, többnyire mindkét védekezést alkalmazzuk.

Az előzetes építésföldtani feltárás során meg kell állapítani, hogy

  • milyen mélyen van a talajban a víz
  • milyen jellegű víz ez, csak talajnedvesség, talajvíz vagy esetleg rétegvíz, torlaszvíz
  • milyen kémiai tulajdonságú (pl. agresszív)
  • milyen fizikai tulajdonságú (fejt-e ki nyomást a falazatra, alapra)
  • mozgásban van-e, vagy nyugalmi állapotban
  • várható-e hirtelen nagyobb mennyiségű víz megjelenése (pl. egy csőtörés, nagyobb esőzés)

Az adatok ismeretében kell meghatározni a megfelelő műszaki megoldást. Az elővizsgálatokkal, sok utólagos költségtől kímélhetjük meg magunkat.

A vizek távoltartása az épülettől

Az egyik legsúlyosabb gond, ha csapadékvíz kerül a fal tövében a talajba, majd onnan az alaptesten keresztül felszivárog a falba. Ez három esetben fordulhat elő:

  • ha nincs elég széles eresz (tetőkinyúlás),
  • ha a fal mellett nincs megfelelő módon kiépített szilárd burkolat (csöpögőjárda),
  • ha az esőcsatorna levezető csövei a fal közvetlen közelébe vezetik a csapadékvizet.

Emiatt eleve 80-100 cm széles minimális tetőkinyúlással alakítsuk ki az épület tetőszerkezetét. Az épület fala körül ugyancsak 80-100 cm széles, a vizet kifelé vezetően kiképzett, lehetőleg szilárd burkolatú ún. csepegőjárdát célszerű építeni. Az esőcsatorna ejtő csöveit az épület falától minimum 100-150 cm vízszintes távolságra vezessük el folyókák, lefolyócsövek segítségével.

Abban az esetben, amikor a felszín alatti vizek veszélyeztetik az épületet, azok távoltartása a szerkezetektől már bonyolultabb beavatkozást igényel. Először is az épület alapfalait, padlózatát kell vízállóvá és főleg vízzáróvá tenni.

Erre az alábbi anyagú szigeteléseket alkalmazhatjuk:

  • bitumenes alapanyagú mázak és bitumennel telített lemezek (a szigetelőanyagot hordozó lemez lehet papírlemez, textillemez, üvegfátyol-lemez, műanyagszövet stb.),
  • műanyaggal modifikált bitumenes lemezek,
  • műanyaglemez szigetelések (a leggyakrabban alkalmazott műanyagok a polivinilklorid, a poliizobutilén, a polietilén, az EPDM stb.),
  • fémlemez szigetelések (általában csak kényes szerkezeti csomópontoknál),
  • cementhabarcs és műanyag adalékkal javított cementhabarcs,

A talajba kerülő szerkezeteknél hazánkban ma még leggyakrabban használt bitumenes, ill. modifikált bitumenes anyagú szigetelések esetén:

  • talajpára ellen általában 2 rétegű bitumenmázzal, vagy egyrétegű ragasztott bitumenes lemezszigeteléssel,
  • talajnedvesség ellen 2 rétegű ragasztott bitumenes lemezszigeteléssel,
  • talajvíznyomás ellen pedig 4 rétegű ragasztott bitumenes lemezszigeteléssel kell védekezni.

Az épületek függőleges pince és alapfalainak vízszigetelésére, a felgyülekező víz elvezetésére újabban a többfunkciós felületszivárgó lemezeket (drainlemez) használják, amelyek hatékonyan alkalmazhatók felületi vízelvezetésre és nedvesség távoltartására mind függőleges mind pedig vízszintes épületszerkezeteknél. Anyaguk nagy szilárdságú polietilén.

A szivárgó csőrendszereket az épület falai mentén lemélyített árkokba, megfelelő eséssel fektetett szivárgó (drain) csövekkel, a köréjük visszatöltött kavics szivárgóréteggel alakítjuk ki. A szivárgó csöveket régebben ún. kőagyag csövekből, újabban műanyag csövekből készíthetjük.

A szabályosan épített dréncső fordulóinál, sarokpontjainál tisztítóaknát kell építeni. Ennek funkciója az, hogy az övszivárgót ki lehessen tisztítani. A tisztítás egyszerű: évente egyszer nagy nyomású vízzel (egy slaggal) a csöveket át kell mosatni. Még további kiegészítést jelent az, ha a szivárgó kavicsrétege fölé ledöngölt agyag kerül. Ez a felszínről bejutó vizeket tartja távol a csővezetéktől.
Szivárgó utólagos építésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a már álló épület ne károsodjon a földmunka végzése miatt. Ezért ilyen esetben javasolt, hogy a szivárgó az alaptesttől kb. 1 m-re épüljön meg, így a nyitott munkaárok miatt nem sérülhet az épület alapja.

A szivárgórendszer alkalmas arra, hogy hirtelen megjelenő nagy mennyiségű vizet is elvezessen. Ez főleg torlaszvizek, vagy például az épület feletti területen történő csőtörés esetén igen fontos.
A paplanszivárgó ennek bonyolultabb változata. Ez egy teljes terület víztelenítésére szolgál, nagyobb építmények, műtárgyak építésénél alkalmazzák, kisebb lakóépületek kivitelezésnél nem igen szokták bevetni.

Angolaknák alkalmazása

Meredek domboldalba tervezett nagyobb épületeknél alkalmazott ritka megoldás, amikor az épület alapja mellé (általában alápincézett épületnél) egy külön támfallal kialakított árkot alakítunk ki, amely méreteinél fogva gyakran akár járható is. Ezt a szerkezetet nevezik angolaknának is. A pontosabb elnevezése szellőztető árok lenne. Az angol(árok)akna külső fala alkalmas a talaj terhének tartására, az onnan támadó víz pedig az aknába kerül. Az akna aljába összefolyó kerül, a teteje pedig ráccsal fedett. Így az odakerülő víz vagy el tud párologni, vagy a szivárgó rendszeren keresztül el tud folyni. Az angol(árok) akna egyúttal szellőzteti a pince külső falát, így azt folyamatosan a lehető legszárazabb állapotban tartja.
A mai angolaknák lényegében a pincevilágító ablakok elhelyezését segítik elő, de a pincevilágító aknákat előszeretettel alkalmazzák a talajszint alatti helységek szellőztetésére és megvilágítására is. A mai ismeretek szerint a szellőztető árok a legalkalmasabb arra, hogy a talaj felől jelentkező vizet távol tartsa az épületszerkezetektől.
Az angol(árok)akna megépítése igen költséges, kisebb épületek esetében ritkán alkalmazzák.

ISOSTUD drainlemezek.

Az ISOSTUD nagysűrűségű polietilénből (HDPE) készült domborlemez, amely ellenáll a vegyi anyagoknak és a mechanikus terhelésnek.
Ezek felhasználhatóak bitumenes szigetelőlemezek, valamint oldalfalak és alapozások védelmére. A bütykök vízszintes és függőleges irányban is sorban futnak; a talajvíz így könnyen és gyorsan lefolyik a védett felület tetejéről az aljára.

A bütykök speciális formája lehetővé teszi, hogy a lemez és a fal között 1-2 cm széles légkamra alakuljon ki, így biztosítva azt, hogy a fal mindig száraz maradjon. Ez négyzetméterenként 15-20 l víz illetve levegő térfogatot jelent a 2 cm vastag ISOSTUD lemez esetén. A lemezek kb. 2 m széles tekercsekben készülnek. A csíkok összeillesztését átfedéssel kell kialakítani. Maga a lemez speciális alátétekkel és rögzítő szegekkel szerlehető a szigetelendő falfelületre az építés során.

A domborlemez szilárdan ellenáll a sóoldatok, savas és lúgos anyagok káros hatásainak. Alapanyagának köszönhetően gyökérálló, ezért hosszú távon védelmet nyújt a bitumenes szigetelőlemeznek. Műszaki jellemzőinek és mechanikai tulajdonságainak köszönhetően számos egyéb területen is felhasználható. Speciális profilkialakítása lehetővé teszi, hogy minden - a talajjal érintkező - felületet védjen és kiszellőztessen.
A drainlemezekkel összegyűjtött talajvizet egy övszivárgó (drain) csővezetékhez csatlakozatva könnyen elvezethetjük az épület szerkezeti részei közeléből. Az övszivárgó elnevezés, a szivárgónak az épületet övszerűen körbevevő kialakítására utal.

TERRA PLAST PLUS drain perforált vízelvezető draincső

Szivárgó vizek gyűjtésére és elvezetésére szolgáló perforált hajlítható műanyag cső. A 40-110 mm átmérőjű cső, 10-15 %-osan perforált felülettel van gyárilag kialakítva. Készülhet sárga PVC vagy fekete LPE anyagból. A sárga PVC UV érzékeny, hidegben könnyebben törik. Az LPE jobb mechanikai tulajdonságokkal, fokozott UV állósággal (szabadban tárolható) rendelkezik. Mind a két anyag kapható geotextíllel (TERFIL) bevont változatban is. UV állósága gyenge, minél előbb be kell építeni. A szabadban nem tárolható.
Az övárokba 1-2%-os minimális eséssel 2-5 cm szemnagyságú osztályozott szűrőkavicságyra fektetett draincső fölé is a szűrőréteg kerüljön, mintegy 50 cm vastagságban. Erre lehet a kitermelt talaj visszatölteni.

Világítóakna

Legismertebb megoldás az ACO MARKANT polipropilén vagy poliészter alapanyagból készült, egyetlen darabból fröccsöntött világítóakna. A bordákkal merevített világítóakna belül sima, fehérített felülete tökéletesen fényvisszaverő, ezáltal a pincébe lényegesen több fény jut be. Az optimális rögzítőcsavar-kiosztás, a körbefutó tömítőhorony és az anyag repedésállósága tökéletesen tömít az esetleg feltorlódó réteg- és talajvíznyomás ellen.

Az ACO MARKANT világítóakna 14 méretben, 30 cm-es magasító elemmel kerül forgalomba. A horganyzott húzott hálós acélrács a merevítéstől függően gyalogos- és személygépkocsi-terhelésre is megfelelően méretezett.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szivattyúk

Árvízzel és belvízzel elöntött területeinken sajnos még jó darabig a víz az úr; szükség lesz megfelelő szivattyúra. A különböző – elektromos árammal működő – szivattyúfélékből erre a célra kétféle...


Vízelvezetés, árokkarbantartás

A tulajdonunkban lévő bekerített ingatlan előtt, az útburkolatig esetenként több méter széles sáv húzódhat. Ez a terület ugyan nem része az ingatlanunknak, de sok mindent nekünk kell elvégezni itt...