Az épületek külső szigetelése vitathatatlanul előnyösebb a belső szigetelésnél. Viszont gyakran csak a belső szigetelésre van lehetőség. A külső szigetelés a falazaton kívülre szorítja a fagyhatárt, így a felmelegedett külső falak tárolják a hőt. Ennek előnye a jobb hőszigetelés. Nem alakul ki hőhíd, mivel a ház körben le van szigetelve. A fal hőtároló képességét teljes mértékben kihasználják. Kellemes, egészséges a belső klíma, nyáron véd a túlzott felmelegedés ellen is. A hőmérsékletingadozás és a fagy nem károsítja a falazatot. Külső szigetelésnél nem kell párazáró réteget alkalmazni.
Belső szigetelésnél a falazat mindenütt hideg, a fagyhatár a falazaton belül van. A szobák a fűtés kikapcsolása után gyorsan lehűlnek. Egyedül a hétvégi házaknál előnyös a belső hőszigetelés, mivel csak ritkán és rövid ideig használjuk azokat, így ezáltal gyorsabban fel tudnak melegedni. A hátrányok ellenére sokszor semmilyen más lehetőségünk nincs, mint a belülről történő szigetelés.
A leggyakrabban használt szigetelőanyagok:
- expandált polisztirol (kemény polisztirolhab lap, k-értéke100 mm-es lap esetén: 0,34).
- extrudált polisztirol (mivel vízálló, nedves helyeken alkalmazzák).
- üveggyapot hőszigetelőfilc (k-értéke 140 mm-es vastagság esetén 0,27.
- kőzetgyapot: ezt is különféle sűrűségben gyártják.
- fagyapot könnyűszerkezetes építőlapok stb.
Legegyszerűbb megoldani az épületek belső hőszigetelését gipszkartonnal és szigetelőlapokkal, vagyis egy szigetelőrétegből (sztiropor vagy növényi rost) és egy gipszkartonból vagy gipszrost lemezből készült fedőrétegből álló szendvicsszerkezettel. A falat csak meg kell tisztítani a tapétától és a fellazult festékmaradványoktól, majd ezután egyszerűen ragasszuk fel a lapokat a ragasztó gipsszel a falra. Az illesztéseket fugázzuk ki.
A kétrétegű szigeteléseknél is alkalmazható ez a szigetelő módszer. A gipszragasztóval először a speciális növényi rostlapokat a falra, majd erre a szigetelő rétegre a gipszlapot kell felragasztanunk.
Ha a falban nagy egyenetlenségek vannak, vagy csöveket illetve kábeleket szeretnénk a falba rejteni, akkor a legegyszerűbb megoldás az, ha párnafákra szereljük a belső falburkolatot. A párnafákat - szigetelőanyagból készült alátétcsíkkal ellátva - egymásra merőlegesen dübelezzük a falra. Az alumínium kasírozású, növényi rostból készült szigetelőanyagot a párnafák közötti területbe ékeljük hézagok nélkül. A végső felülethez csavarozzuk fel a megmaradt gipszkarton lapokat a párnafákra, az illesztéseket és a csavarfejeket gletteljük le. Használhatunk lambériát vagy lazán kapcsolódó falburkoló paneleket is burkoló elemként. Ezeket a paneleket a szabványos rögzítő profillal szereljük a szerkezet függőleges párnafáira. A sarkoknál élre kell vágni a paneleket, és ha szükséges, le kell fedni takaróléccel is. A belső falburkolat legyen hézag- és hőhídmentes.
Gyakran a tetők rossz hőszigetelése felelős a nagyobb mértékű hőveszteségekért. Az olyan tetőszerkezeteknél, amelyek nincsenek beépítve, megkülönböztetünk hideg és meleg tetőket.
A hideg tetők esetében a külső cserépréteg és a hőszigetelő réteg között van még egy levegőréteg is, ami összeköttetésben van a kültéri, szabad levegővel. Így a vízpára folyamatosan távozhat anélkül, hogy lecsapódna a hőszigetelő rétegre. Ahhoz, hogy ez a funkció kifogástalanul működjön, az előírt 4 cm-es légrés (hátsó szellőzés) kialakítására vonatkozó szabályt szigorúan be kell tartani.
A meleg tetőknél nincs szükség hátsó szellőzésre. Itt a szarufák közötti területeket teljesen leszigetelik. Ennél a szellőzés nélküli tetőszerkezetnél a szarufák közét teljes hosszukban hőszigetelő réteggel látják el. Ennek az előnye a jobb szigetelő hatás, illetve az alacsonyabb energiafelhasználás.
A hideg és a meleg tetőknél egyaránt szükség van egy "higrodiódára", ami a tető belső oldala felé néz.
A tekercsben kapható filc szigetelőanyagot majdhogynem méretre vágás nélkül is fel lehet szerelni. A szarufák közötti távolság plusz nagyjából 1 cm adja ki a szigetelőanyag szélességét. A szigetelőanyag hézagmentes beépítését követően, rögzítsünk rá párazáró elemként (gyűrődésmentesen, kifeszítve) fóliát, a tető belső oldalára. A szarufákkal párhuzamosan az illesztésekre ragasszunk még ragasztószalagot, hogy így biztosítsuk a fólia-csíkok egymáshoz való illeszkedését.
Ásványgyapot anyagot alufólia kasírozással akkor alkalmazhatunk, ha a szarufák egyenletes távolságra vannak egymástól. A mindkét oldalon kihajtható perem segítségével könnyedén rögzíthetjük a szigetelőanyagot a szarufákhoz. Hogy elkerüljük a hőhidak kialakulását, legyen a szigetelőanyag kb. 1 cm-rel szélesebb a szarufák közötti távolságnál. A kasírozott alufólia itt párazáróként működik, ezért ügyeljünk a légmentes illesztésre. A hőszigetelő réteg beszerelése úgy történik, hogy a peremét tűzőgéppel rögzítjük a szarufához, aztán a vízszintes, illetve függőleges illesztékeket aluszigetelő-szalaggal leragasztjuk.
Ha nem használjuk a padlást, akkor a szigetelés a padlás felőli oldalról történik, pl. ásványgyapottal, alufólia kasírozással ellátott ásványi rostlapokkal vagy sztiroporral. Üreges és gerendafödém esetén különösen fontos a párazáró réteg alkalmazása.