Tápanyagellátás és betegségek

Tavaszi gyepek

2009-06-03 17:40:28 | Módosítva: 2009-06-04 10:35:59

Egyik telekszomszédom környékünkön híressé vált szavajárása, hogy "a fű a leghaszontalanabb kertészeti kultúra. Pénzt áldozunk arra, hogy elvessük, öntözzük, hogy nőjön, zöldelljen, dolgozunk vele, hogy rendszeresen levágjuk, aztán semmi hasznunk belőle, mert csak kidobjuk..." Ennek ellenére egy díszkert füves rész nélkül mégsem az igazi!

Amikor fűmagot vetünk, vagy más módszerrel (gyeptégla, gyepszőnyeg, fluid vetés) pázsitot létestünk, több évre előre tervezünk. Egy helyesen fenntartott pázsitnak legalább 5-6 éven keresztül működnie kell; fontos hogy díszítsen, gyommentes maradjon stb. Az esetek többségében az egyszer eltelepített fű sokkal tovább marad a helyén, maximum évekkel később felülvetéssel feljavítják, így sűrűsítve az állományt, és minden megy tovább a maga útján. Ezért is fontos, hogy a már kész gyepet szakszerűen tartsuk karban, hiszen így sokkal jobban élvezhetjük majd munkánk gyümölcsét - ami ez esetben a szépen zöldellő, kellemes járást biztosító pázsit.
A tápanyag ellátásra visszatérve a fűfélék nem túlzottan tápanyagigényesek, de ez nem jelenti azt, hogy a semmivel is beérik. Ennek fő oka, hogy ha egy jó tulajdonságú, tápanyaggal optimálisan ellátott talajra kerül a vetés, a rendszeres nyírás és a kaszálék összegyűjtése miatt a felvett tápanyagok nem tudnak a területen újra lebomlani, vagyis ezzel a folyamattal rendszeresen tápanyagokat vonunk ki a területről. Eredetileg akármilyen jó föld is volt ott a talaj, e folyamat miatt hamarosan tápanyaghiány-tünetek jelentkeznek majd a növényeken, ha nem pótoljuk azokat. Amennyiben rossz minőségű, kevés tápanyagot tartalmazó - például homoktalajra - kerül a fűvetés, akkor tápanyag-utánpótlás nélkül akár a kelés után már hetekkel is megjelenhetnek a hiánytünetek.

A tápanyag-utánpótlással kapcsolatban lényeges követelmény, hogy amivel ezt végezzük, ne tartalmazzon semmilyen káros anyagot, és maximálisan feleljen meg az elérni kívánt célnak. Esetenként a tápanyagtartalom növelése mellett szükség van a humusztartalom növelésére, a vízháztartás javítására is. Hiszen - ezek hiányában a - pótolt tápanyag hamar kiürülhet a talajból, anélkül, hogy a növények azt hasznosítani tudnák. Kevés humusztartalom esetén, nincs, ami megkösse a tápanyagokat, és egy nagyobb csapadék után ezek percek alatt a talaj mélyebb rétegeibe szivárognak. Mivel a fűfélék gyökérzónája a talaj felső rétegével esik egybe, a túl mélyre szivárgó vízben oldott tápanyagokat a fűfélék nem lesznek képesek hasznosítani.

Szerves talajjavítók

Néhány évente érdemes a gyepet valamilyen szerves eredetű, talajt javító anyaggal is megjutalmazni, mert ez a tápanyag-pótlás mellett a talaj szerkezetét is javítja. A szerves trágya mellett (amitől sokan idegenkednek, és a hazai állattenyésztés állapota miatt amúgy sem könnyű napjainkban kertészeti célra alkalmas szerves trágyát beszerezni) más anyagok felhasználása is szóba jöhet. Ilyen a komposzt, a zsákos kertészeti földkeverékek, a gilisztahumusz vagy a bálákban kapható tőzeg. Utóbbi kijuttatásakor ne felejtsük el, hogy ez tápanyaggal vajmi keveset gazdagít a talajon, ám víz és tápanyag megkötő képességét, valamint a talaj szerkezetét nagyon előnyösen formálja. Ritkán, de még szőlőtörköllyel is szokták volt trágyázni a gyepet, már ahol ez az anyag hozzáférhető.

E szerves anyagok valamelyikének kijuttatása homoktalajon különösen ajánlott. Amennyiben már meglévő gyepről van szó, úgy a szerves anyagot egyenletesen és vékonyan terítsük el a területen, majd gereblyézzük el oly módon, hogy minél nagyobb részt a talajra hulljon, és ne a fű levelei között álljon meg. Az is segít, ha a kiterítést követően egy kiadós öntözéssel is rácsapathatjuk a talajra a komposztot vagy szerves trágyát. Pár nappal később a nagyobb méretű darabokat gereblyézzük össze és hordjuk le a területről.
A szerves talajjavítók alkalmazására legideálisabb időszak a tavasz, mielőtt a fű növekedésnek indul. Ha erről lekésünk, akkor sincs gond, a lényeg, hogy akkor végezzük el ezt a munkát, amikor fűnyírás után vagyunk, tehát minél alacsonyabb a fű.
A komposzt kiterítése után a gereblyés bedolgozással ne késlekedjünk, mert ha ez napokig elmarad, akkor a fű besárgulhat, bepállhat a szerves anyag alatt. Pont úgy, mint amikor a kaszálékot nem gyűjtjük össze, hanem az csomókban a területen marad.

Műtrágyák

A gyepek műtrágyázása előtt nagy terület esetén érdemes talajvizsgálatot végeztetni, hogy a tápanyag-összetétel olyan legyen, amilyet a fű megkíván a talaj tápanyag-összetételének és mennyiségnek függvényében. Kis terület esetén ez természetesen nem kifizetődő, ekkor inkább hagyatkozzunk a tapasztalatokra.
A fűféléknek, mint a nagy zöldtömeget adó növényeknek általában, a nitrogénigénye a legjelentősebb. Egyes országokban e tápanyag kijuttatásának mennyiségére van határérték, ami Németországban például 24 g/m2. Ennek oka, hogy a nitrogén mobilis tápanyag, könnyen kimosódik a talajból, és ezzel a felszín alatti vizeket szennyezheti. Ezt a határértéket érdemes nekünk is betartani már csak azért is, mert a gyökérzóna alá kimosódott tápanyagok a kidobott pénz esetét képviselik, hiszen a gyep számára hasznosíthatatlanok.
Az olcsóbb, hagyományos nitrogéntartalmú műtrágyák közül érdemes kiemelni a pétisót, ami gyors feltáródású, így hamar a gyep rendelkezésére áll, ám vigyázni kell vele, mert túladagolása esetén perzselhet. A lassú feltáródású készítmények drágábbak, de a 2-3 hónapostól a 8-9 hónapos hatástartalmúakig választhatunk közülük. Így egyszeri kijuttatással tervezetten, hónapokra előre megoldjuk a fű tápanyagellátását.
A kereskedelemben számos speciális gyepműtrágya kapható, melyek N:P:K aránya, azaz fő tápanyagaránya (nitrogén, foszfor, kálium) a fűfélék számára a legmegfelelőbb. Gyepekre a magasabb nitrogénarányú műtrágyákból válasszunk. A nitrogén a fejlődést, a zöldtömeg termelést, a vágás utáni regenerálódást segíti. A foszfor a gyökérfejlődésre van jelentős hatással, míg a megfelelő káliumellátás a betegségekkel szembeni ellenálláshoz és a növény vízháztartásához szükséges.
A fű szempontjából - a három fő elem mellett - a magnéziumnak van még jelentős szerepe, hisz a klorofill, a zöld színtest alkotórészeként az anyagcserére hat. E fő összetevők mellett a gyepek számára készített műtrágyákban vas, mangán és mikroelem komplex is szerepel. A gyeptrágyázás alkalmával a szerves-, és műtrágyák egy menetben is kijuttathatók.

Fűbetegségek

Ritkán hallunk ezekről, nem is sok van belőlük, és ha egy gyep jó kondícióban van, akkor általában a betegségek is elkerülik. E kórképek elleni harcot ne úgy képzeljük el, mint más növényeink esetén, hogy nekiállunk permetezni, ha felütötte fejét a baj. Itt az okok különféle élettani problémákra vezethetők vissza, és ezen okok megszüntetésével, a gyepünk is meggyógyul.
A pázsitban a kórokozók nem túl gyakoriak, de sokkal könnyebben felütik a fejüket, mint egy réten, mivel ez egy monokultúrás növény-együttes, és a sok rokon fajú növény egymás mellett élése a kórokozókat is jobban vonzza, mint egy természetesen vegyes növénytársulás. Hazánkban három fő gyepkárosítóra lehet számítani.

A hópenész (Fusarium nivalis) a hosszan tartó vastag hóborítás alatt kezdhet el fejlődni, károsítva a gyepet. A hó elolvadása után előbb sárga, majd ezüstös foltok jelennek meg a gyepen, később e foltok helyén kipusztul a fű. A kórokozó 0 °C alatt, és 20 °C felett inaktívvá válik, nem tud továbbterjedni. A foltokban kipusztult fű helye hamar begyomosodik, ezt megelőzendő a kipusztult részeket felülvetéssel pótoljuk. Érdemes hópenészre ellenálló fűfajokat választani, ha még a telepítés előtt állunk. Amennyiben már meglévő gyepünk van, akkor a pár évente esedékes sűrítést szolgáló felülvetéskor tarackoló fajtákat is vigyünk be a gyepbe, ezek ugyanis a hópenész által kipusztított kisebb foltokat hamar benövik.
A rozsdagombák (Puccinia sp., Corticium sp.) nyár végén és ősszel támadnak, amikor a magas páratartalom magas hőmérséklettel párosul. A gyepen sárga, majd vörösre váltó foltok jelennek meg. Védekezni nitrogén műtrágyázással lehet valamelyest, ami növeli a fű ellenálló képességét a rozsdabetegségekkel szemben.

Ritka, de érdekes megbetegedése a fűnek a boszorkánygyűrű, amit egy kalapos gomba jelenléte okoz (Marasmius oreadus). A gyepen körülbelül egy méter átmérőjű kör jelenik meg, amelynek külső kerülete sötétzöld, belső kerülete sárga. A körök között a fű kipusztul, és alkalmanként megjelenik a galiba okozója is; egy bőrszínű, vékony tönkű gomba személyében. Kisebb fertőzés esetén a talajlazítás is elegendő lehet a probléma orvoslásához, súlyosabb esetben a fertőzött területen 20-30 centiméteres mélységben végezzünk talajcserét.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nzr


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Gyeprácsok és más megoldások

A gyepek, pázsitfelületek fontos részei a díszkertnek. Sokan haszontalannak vélik, hiszen „a fűvel csak baj van”: öntözzük, műtrágyázzuk, hogy nőjön… Ha megnőtt meg csak a bajunk van vele, hogy...


Háztető füvesítéssel a jobb levegőért

Egyes vidékeken nagy hagyományai vannak a háztetők füvesítésének. A klasszikus lapos tetők extenzív tetőkertjei mellett ez a sátortetőkön is kivitelezhető.