Tetőtéri hőszigetelés

A gyakorlatlan építkező először csak azzal szembesül, hogy a komplett szigetelési rendszerekre kapott ajánlatok akár 3-400%-kal is eltérnek egymástól. Akkor most a drágább az négyszer jobban szigetel? És egyáltalán a hideg ellen ugyanúgy kell védekeznünk, mint a nyári meleg ellen?

Az épületek energia tanúsítványa némileg behatárolja a képet. Azt mondja pl., hogy a falazat U értéke legyen mondjuk 0,45, a födémszerkezeté meg 0,25-ös érték. Ha a nyílászárókat is ismeri, akkor ebből az arányból a szigetelési szakember már kiszámítja, hogy az egyenértékű szigeteléshez egy adott anyagból milyen vastag hőszigetelésre van szükség.
Ez a megfontolás azonban csak a hőszigetelés szempontjából visz előre minket, azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora tömeget építünk be a szigetelésbe. Sokszor halljuk azt a kritikát a könnyűszerkezetes épületeknél, hogy télen ugyan könnyű kifűteni, de nyáron nagyon hamar felmelegszik. A célunk az, hogy a tetőtéri lakás mindkét szempontból azonos értékű legyen egy normál falazatú épülettel. A megfelelő hőkapacitást hőtároló tömeg beépítésével tudjuk elérni. De egyben azt is szeretnénk, hogy a nagy fajhőjű tömeg a lehető legkönnyebb legyen, hiszen mégis csak a tetőbe építjük be.

Ezt a sok szempontot bizony nem könnyű kielégíteni. A hazai előírások csak a hőszigetelő képességre vonatkozó adatok mérését és betartását teszik kötelezővé, a fajhő adata rendszerint elmarad. A felhasználónak leginkább arra az adatra kell rákérdezni, ami nincs megadva, mert azt valószínűleg nem is vizsgálták. A szakemberek szerint egy helyiség 1 °C-kal való felfűtéséhez mindössze harmad annyi energia kell, mint ahhoz, hogy ugyanannyival lehűtsük, a fajhő tehát majdnem fontosabb, mint a hőszigetelő képesség.
A jó tetőszerkezet légtechnikailag tömör, ugyanakkor páradiffúz, vagyis a párát átengedi. A páraáteresztési képesség 6x nagyobb legyen kifelé, mint befelé, tehát a párát belülről engedje ki, de a nedvességet kívülről ne engedje be. A szigetelő szerkezetből 6x könnyebben tudjon távozni a pára, mint amennyire bele tud jutni. Ha ez nem így van, akkor a szigetelő rendszerben torlódó párától, víztől a szigetelőanyag tönkre megy, elrothad.

A szigetelő rendszer legbelső eleme valamilyen burkolat, pl. teljesen páradiffúz gipszkarton. A mögött egy szerelővázat kell kialakítanunk, amiben mindenféle vezetékeket tudunk elvezetni anélkül, hogy a szigetelő fóliát megsértenénk. Ez a légrés arra is szolgál, hogy az utána következő belső oldali párafékező fólia közvetlenül ne érintkezzen a burkolattal. A párafékező fólia mérsékli, de nem akadályozza meg a párának a szigetelőanyagba jutását. Fontos, hogy ez a fólia (és a külső-, páraáteresztő fólia is) legalább olyan hosszú élettartamú legyen, mint a szigetelő rendszer többi eleme. Az építtető itt nagy hibát követhet el, ha az olcsó, rossz minőségű fóliát építteti be, amit 5-10 éven belül hatalmas bontási költséggel kell kicseréltetnie.
A belső oldali fólia után következik a rétegrendben maga a szigetelőanyag. Bármelyik szigetelőanyagot is választjuk, a tetőtéri szigeteléstől elvárható 0,25 körüli hővezetési tényezőhöz ma már legalább 15 cm vastag szigetelést kell beépítenünk.

A beépíthető szigetelés vastagságát behatárolja a szarufa vastagsága, tehát ha mondjuk 20 cm-re kívánjuk növelni a szigetelőanyag vastagságát, akkor vagy ennek megfelelő keresztmetszetű szarufát kell választanunk (pl. 10 x 20 cm-es), vagy - ami olcsóbb - egy rászegezett léccel kell megvastagítanunk azt (pl. 10 x 15 cm-es szarufára 5 cm-es léc).
A szigetelés külső oldalára kerül a páraáteresztő fólia, ami a külső nedvességet nem engedi be, de a szigetelőanyagba jutott párát engedi kiszellőzni.
Az építés folyamán elkészül az ácsolat, a szarufákra rákerül a tetőlécezés, belülről pedig rögzítik a páraáteresztő tetőfóliát és az ellenlécezést. A szarufák közeibe kerül maga a szigetelőanyag. A különböző szintetikus szigetelőket egyszerűen beillesztik a gerendák közé, majd erre jön a belső oldali párafékező fólia, és utána a belső burkolat.

A befújható cellulóz anyagú szigetélésnél előre felteszik a belső oldali fóliát, sőt akár a belső borítást is, és a megfelelően tömörített anyagot sűrített levegővel pumpálják be az előre kialakított üregbe. Ez általában belülről történik, de szükség esetén akár kívülről, szarufa közönként egy-egy cserép leemelésével és a külső fólia ideiglenes átlyukasztásával is megoldható. Így teljes folytonos, résmentes szigetelés jön létre. Hulladék gyakorlatilag nincs, mert pontosan a szükséges mennyiséget pumpálják be. A felső fólia és a szigetelés között nincs hézag, a szigetelőanyag teljesen kitölti a fóliák közötti teret.

A szintetikus szigetelőanyagoknál a szigetelés és a felső fólia között régebben szellőző rést biztosítottak (ún. kétszeres szellőzés), és ennek a technológiának megfelelően más fajta, teljesen záró tetőfóliát alkalmaztak. Ez nem engedi kiszellőzni a szigetelőanyagba jutó párát, és ezzel tönkre teszi magát a szigetelőanyagot. E helyett ma már tetőtér beépítésnél nem használják a kétszeres szellőzést, viszont a szigetelés külső oldalára páraáteresztő fólia kerül.

www.thermoflocinfo.hu
8086 Felcsút, Szári u. 28.
Telefon/fax: (36-22) 253-953
Email: thermofloc@gmail.com