Rögzítés ragasztással

Elször nézzük át, hogy mikor kell használnunk a ragasztott rögzítést. Egy ers, tömör betonfal, betonpadló esetében rendszerint nincs szükség rá, hiszen a feszít nagyszilárdságú fémdübelek olcsóbban oldják meg ezt a feladatot. De ha pl. az acélkorlátot a betonszegély szélénél kell lefogatnunk, akkor kockázatos ez a megoldás, mert a rögzítés során, amikor a fémdübel feszíteni kezdi az anyagot, akkor az könnyen lepattanhat, a kötés kinyílik. Hiába ers építanyag a beton, ha például egy nagy áthidalású födémre, vagy gerendára kell alulról rögzítenünk, akkor az anyag ún. húzott zónájába kerülünk. Itt az alap minimális mozgásának hatására a rögzítfurat el kezd szétnyílni, és a kötés szilárdsága ellenrizhetetlenül lecsökken.
És mostanáig betonról, a legersebb építanyagról beszéltünk. De a falazatok nagyrészt ennél sokkal kevésbé szilárd blokktéglából, üreges mészhomok téglából, gázbetonból, különböz üreges szerkezetekbl készülnek. Ezeknél a feszítékes rögzítések szóba sem jöhetnek, mert egyszeren csak szétnyomják a falazóanyagot, ers rögzítés nem jön létre.
A fenti esetekben kell gondolnunk a ragasztott rögzítésekre, amelyek nem terhelik meg az építanyagot, és igen nagy szilárdsággal hozzáragasztják az alapanyaghoz a fém rögzítelemet. A kötés erssége gyakorlatilag az építanyag szilárdságával arányos, illetve azzal a felülettel, amekkorával beragasztjuk a fémdübelt. Kissé leegyszersítve: egy adott építanyagnál annál ersebb a kötés, minél hosszabb és minél nagyobb átmérj a beragasztott dübelrész.
Bár a ragasztott rögzítésekhez sokféle technológiát kifejlesztettek, maga az eljárás igen hasonló ezeknél. Készítünk egy furatot az építanyagban, kitisztítjuk, bejuttatjuk a ragasztóanyagot, és betoljuk a furatba a rögzítelemet. A ragasztó megkötése után a kötés terhelhet. A kötési id természetesen sok mindentl függ:a ragasztóanyagon kívül, pl. a hmérséklettl, páratartalomtól stb.
Az injekciós rögzítések kulcseleme persze maga a ragasztó. A rögzítéstechnikának ezt a válfaját eleve a kémia és a vegyipar fejldése teremtette meg. Az szinte mindegyikrl elmondható, hogy kétkomponens mgyantákról van szó, amelyek ma már – környezetvédelmi okokból – nagyrészt sztirolmentesek. A fbb ragasztófajták a vinilészter, a vinilészter hibrid, a poliészter hibrid és az epoxi. A ragasztó flakonokon (kartusokon) rendszerint megtaláljuk a ragasztóanyag fajtáját és a felhasználási területeket is. Táblázatunk errl ad tömör áttekintést, a lényeget azonban megpróbáljuk kiemelni.
Egy átlagos falazathoz, amely nem betonból, hanem pl. nagyüreges téglából, mészhomokból, illetve más üreges falazóanyagból készül, legalkalmasabb a poliészter hibrid ragasztó. A vinilészter hibrid ragasztókat használhatjuk az elbbi éptanyaghoz, de betonhoz is, ha a rögzítés nem a húzott zónába esik. A húzott betonzónába viszont a normál vinilészter ragasztóanyag szükséges. Végül az epoxi ragasztók betonhoz és különböz üreges építanyagokhoz is alkalmazhatók, a beton húzott zónájában viszont nem. A fentiektl eltéren epoxi ragasztóval víz alatti rögzítés is létrehozható.
Említettük, hogy ezek az injekciós építipari ragasztók kivétel nélkül kétkomponens mgyanták, amelyeknél a két ragasztó komponens a felhasználás pillanatában keveredik össze. A gyártók (pl. fischer) erre többféle technológiát is kifejlesztettek. Ipari felhasználáshoz ketts kartust használnak; egy szokványosat és mellette egy vékonyabbat. Ehhez természetesen ketts kinyomópisztoly szükséges, amelynél a kevercsben keveredik össze a két komponens. Gondoltak azonban a „kisiparosokra” és a lakósságra is, és készítenek kettsfalú, de normál méret kartusokat is. Ezek bármelyik egyszer kinyomópisztollyal használhatók (pár száz forintba kerül egy ilyen). A keveredés itt is a kevercsben történik, de ez a kiszerelés a megbontása után egy idvel megköt. Nem lehet hónapokra félrerakni a félig elhasznált kartust. A barkácsolók kedvéért készítenek 145 g-os, kisméret kartust is, amihez még kinyomópisztoly sem kell. A kartus végébe szerelt menetes dugattyúval kinyomhatjuk a ragasztót.
A nagyüreges falazóanyagoknál túl sok drága ragasztóanyag veszendbe menne, mert az üregekbe folyna. Ennek meggátlására különböz szitahüvelyeket ajánlanak a gyártók. Érdemes ezeket megvenni, mert sokkal olcsóbbak, mint az elpocsékolt ragasztóanyag.