A lombhullás után elkezdhetjük a metszést. Bár a növények metszése néhány irányelv szem előtt tartása mellett nem nagy ördöngösség, de a permetezési munkák mellett ez a második legkritikusabb munkafolyamat, amivel komoly károkat is okozhatunk növényeinkben.Fontos az időzítés
A fásmetszések optimális ideje az őszi lombhullás után kezdődik, és a tavaszi rügypattanás előtti időszakig tart. A metszésre télen is sort keríthetünk, de csak fagymentes napokon. A lombhullató növényeknek ez a pihenőidőszaka, a nedvkeringése a fáknak szinte áll, így sokkal kisebb az esély arra, hogy metszéskor egyik példányról a másikra valamilyen kórokozót viszünk át. A kórokozók és kártevőknek ez az időszak az alacsony hőmérséklet miatt sem kedvez, ez is csökkenti a fertőzésveszélyt.
A metszés idejének megválasztása nem egyszerű. Legjobb tavasszal lenne, hiszen ekkor jobban látszanak az esetleges fagykárok, amit a metszéssel legjobbkor, kihajtás előtt korrigálhatunk. Tavasszal azonban ezer más munkánk is akad majd, ezért a tavasz munkaszervezési szempontból nem túl ideális. Szóba jöhet a tél, az említett fagymentes napokon. Viszont nehéz előre kiszámolni, hogy mikor lesznek fagymentes napok, másrészt, amikor nincs fagy, de előtte volt havazás akkor olyan laza a talaj, hogy rá sem bírunk lépni. Marad tehát az ősz, amikor a fagykárokat nem látjuk előre ugyan, de bízunk benne, hogy nem sok lesz.
Metszlapoktól a lemosópermetezésig
A metszlapok mindig legyenek simák, nem pedig szálasan roncsoltak, ez éles metszőollót feltételez. A roncsolt vágásszélek nehezebben gyógyulnak, így tovább állnak ott nyitott kapuként a kórokozók előtt.
A nagyon intenzív metszés nagyon intenzív hajtásnövekedést indít majd el. Ha egy növényt évekig nem metszettünk nem biztos, hogy jó ötlet most egy alkalommal pótolni az eddig elmulasztott munkákat. Minél erőteljesebben metsszük meg a növényt, az annál gyorsabban fogja újra eredeti méretét elérni. Ennek oka a gyökér, lomb arány változása. Ha minden ágat felére, harmadára visszavágunk, sőt itt-ott bele is ritkítunk, az ágrendszer méretét lecsökkentjük, ezzel a leendő lombmennyiséggel ugyanezt tesszük. De a növény érzi, hogy a gyökerei ennél sokkal nagyobb zöldtömeg ellátására képesek, így igyekszik ezt vízhajtások létrehozásával pótolni. Szóval elhanyagolt növényeket vagy mértékkel metszünk, vagy intenzív metszésüknél számítsunk arra, hogy jövő évben a nyár folyamán is kell majd zöldmetszéssel korrigálnunk az erős hajtásnövekedést.
Idős fák cserjék esetén az ifjító metszéskor jót tehet a jelentős koronacsonkítás, hiszen az utána előtörő sok új hajtásból könnyebben kiválogathatjuk, kialakíthatjuk a már ifjított koronát.
Felkopaszodó cserjék egyes ágait érdemes tőből eltávolítani ilyenkor. Ha csak felül metszünk, akkor csak abban a szintben serkentjük majd a tavaszi hajtásnövekedést, de ettől a felkopaszodott cserje talajközelben még nem fog elkezdeni újra belevelesedni. Ha azonban a talajszintben vágva is eltávolítunk elöregedett részeket, akkor kihajtásra ösztönözzük a gyökérnyaknál levő rügyeket, és egyúttal helyet is csinálunk az onnan előtörő hajtásoknak, melyek már alulról kezdve is levelesek lesznek, így tehetünk a felkopaszodás ellen. Ezzel együtt az ilyen cserjéknek a felső részeit és érdemes ritkítani, hogy a napfény a tőközeli részeket is érje. Ha ezt nem tesszük meg, fény híján a talajról induló fiatal hajtások ismét hamarosan felkopaszodnak, hiszen a növénynek csak ott van szüksége levélre, ahol azt használni is tudja a Nap fényének összegyűjtésére és felhasználására.
Metszés után érdemes lemosó permetezést is végezni, amit tél folyamán alkalmanként megismételhetünk egészen a tavaszi rügyduzzadásig: kén és réztartalmú szerekkel. Ezek fertőtlenítik a metszési felületeket is, valamint a kéregrepedésben megbúvó kártevőket is megtizedelik. Az idős fák vastag kérgét gyökérkefével is átdörzsölhetjük, így a laza külső kéregrészek leválnak, és nem szolgáltatnak búvóhelyet kertünk nem kívánatos lakóinak.
Amit ne metszünk most
Ősszel ne metsszük azokat a díszcserjéket, amelyek kora tavaszi virágzásúak, hiszen így a virágrügyeket is eltávolítjuk, amivel növényünk tavaszi pompájából sokat veszít. A fagyérzékeny növények metszését is hagyjuk tavaszra, hiszen ha most visszametszenénk, akkor az így létrehozott rövidebb vesszőktől indulhat a fagykár, míg ha hosszúnak hagyjuk ezeket, télire károsodás ide vagy oda, hosszabb vesszők maradnak tavaszra, azaz nagyobb méretből indulhat a növényünk további fejlődésnek.
A törpecserjék fásodó része, évelőink és rózsáink áttelelő szervei a talajközelben vannak, innen hajtanak ki minden tavasszal, de ez a legfagyveszélyesebb zóna is egyben. Érdemes ezért ezeknek a növényeknek a tövét földdel takarni, tavasszal pedig a takarást időben eltávolítani. Az évelő növények elszáradt hajtásait és leveleit is jobb, ha csak tavasszal távolítjuk el, addig is védelmezik az alattuk várakozó rügyeket.