Faszerkezetek égéskésleltetése

2010-01-28 18:29:39 |

Az elmúlt időszakban számos jogszabályváltozás történt a faanyagvédelemmel kapcsolatban. Ezek a változások érintik a tervezőket, az ácsokat, faszerkezet és készház-építőket, faanyagvédőszer forgalmazókat. Írásunkban a faszerkezetek égéskésleltetési módszereit járjuk körül.

A faszerkezetek rossz tulajdonsága, hogy száraz állapotban már igen alacsony hőfoknál (kb. 200 °C-nál) tüzet fognak, s nemcsak maguk égnek el, hanem a tűz továbbterjedését is elősegítik. Különösen a fenyőfa az, amelynek a tűzzel szemben igen csekély az ellenálló képessége. Tűz esetén ugyanis a fa belsejében a hőség behatása alatt száraz desztilláció indul meg: az ebből fejlődő éghető gázok a szabadba jutva lángra gyulladnak, s a tüzet a szomszédos faszerkezetekre is átvezetik. Ezért igen régi az a törekvés, hogy a fát a tűznek ellenállóvá tegyék.
A mai technika sok eseten megköveteli a fa égési hőmérsékletének emelését. Sok olyan gyárban, amelynek szerkezete jórészt fából van (malom, fűrésztelep stb.), szükséges a fa gyúlékonysági fokát emelni, hogy tűzbiztosságát növeljük. Az e tekintetben végzett sok kísérletet annyiban lehet eredménytelennek mondani, hogy a fát igazán tűzállóvá tenni nem sikerült, s valószínű, hogy nem is fog sikerülni. A gyakorlati követelményeknek azonban az eredmény annyiban megfelelő, hogy a tűzálló szerekkel kezelt fa a tűz behatása alatt nehezen gyullad meg, lángra nem lobban, hanem csak a láng közvetlen behatása alatt, s akkor is igen lassan megszenesedik.

A tűzbe került fa ennélfogva, ha nem is elpusztíthatatlan, megnehezíti a tűz keletkezését, s megakadályozza a már bekövetkezett tűz további terjedését. Ezzel szilárdsága és teherbírása is hosszabb ideig van biztosítva. Mindez nagymértékben növeli a faszerkezetek és faépítmények tűzbiztosságát. Megfelelő tűzvédelmi kezelés esetén elérhető, hogy a tűzoltók megérkezéséig, az oltás megkezdéséig csak a szerkezet egy részére terjedjen ki a tűz, és ne terjedjen át az egész szerkezetre vagy a szomszédos épületekre is.

Égéskésleltetési módszerek

A fa tűzvédelme, más szóval égéskésleltetése, vagy lángmentesítése két alapvető fizikai-kémiai módszer (hatás) köré csoportosul.
Tűzgátló habot képező bevonatok, más szóval tűzvédő festékek. Főként beépített szerkezeti részeken célszerű az alkalmazásuk, ahol bontás nélkül nem-, vagy csak nehezen lehet hozzáférni a bevont felületekhez. Hatásuk mondhatni időtlen, de csak a nehezen éghetőségi értékig. Ecseteléssel és szórással is könnyen felhordhatók, de nem kopásállóak.
Vannak olyan faszerkezetek - pl. falépcsők, nemes fa padlóburkolatok -, amelyek a tűzgátlás mellett komoly kopásnak is ki vannak téve. Ezek tűzvédelmét csak kétkomponensű, kiváló kopásállóságú égéskésleltető anyagokkal lehet biztosítani. A festő módszerekkel felvitt bevonatból (tűzvédő festékből) egy stabil, jó szigetelő tulajdonságokkal rendelkező mikrocellás habréteg keletkezik hő vagy tűz hatására. Ez a habréteg védi a fát az égéstől, az OTSZ-ben meghatározott kategória határain belül.

Oldott tűzvédő sókeverék alkalmazása a másik lehetőség. Szervetlen különleges sókeverékkel a fát átitatva (bemártás, permetezés) azt lehet elérni, hogy égés esetén, a sókeverékből felszabaduló, nem mérgező gázok oxigénelvonó hatására az égés megszűnik. A felületen kialakuló faszén réteg szigetelő hatása is érvényesül. Ez az eljárás egyben a kezelt anyag biológiai védelmét is biztosítja, így egy kezeléssel gomba és rovarkártevők ellen is védetté teszi a faanyagot.

Ezeken túl még számos anyag is égéskésleltető hatással bír, mint pl. a gipszkarton, amely a kristályvíz hatására késlelteti a tűz továbbterjedését, vagy az üvegszövet tapéta, amely már eleve nehezen éghető anyagnak minősül.

Mennyire tartós a bevonat?

Egyes só alapú bevonatokat kivéve, a korszerű égéskésleltetők hatása, ha a bevonat nem sérül meg, és állandóan száraz egyenletes klímában van, akkor az élettartama akár korlátlan is lehet. Sajnos nem lehet előre látni, hogy az adott helyen, a használat során milyen klimatikus változások következnek be. A tervezésnél 15-30 éves időtartammal lehet számolni. Hosszú távú tartóssági vizsgálatokról nem tudunk. Általános szabály, hogy 5 évenként ellenőrizni kell a szerkezeteket, és ha felmerül a gyanú, hogy a bevonat hatékonysága nem megfelelő, pl. nagy kiterjedésű beázások esetén, akkor vizsgálattal ellenőrizni kell. Ha nem megfelelő, akkor egy újabb réteget kell felhordani.

Előírások

A faanyagvédelem, főleg a kémiai faanyagvédelem jogi háttere sokáig bizonytalan volt, de ezt egyértelműen szabályozták. A 182/2008 (VII. 14). korm. rendelettel módosított 253/1997. (XII. 20.) korm. rendelet az "Országos településrendezési és építési követelményekről" (OTÉK) 53. § (5) pontja a következők szerint változott meg: "Faanyagot a beépítési helyének megfelelő, a faanyagvédelemre vonatkozó szabványoknak, vagy azzal egyenértékű védelmet biztosító előírásoknak megfelelő gombamentesítő, illetőleg rovarkár elleni kezelés után szabad beépíteni."
Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat a tervezett építmények - a rendeltetése, illetve a benne folytatandó tevékenység veszélyessége alapján - meghatározza a tűzveszélyességi osztályát, amely egyben néhány kivételtől eltekintve (középmagas, magas épületek, színház, filmszínház, művelődési épületek stb.) a lehetséges tűzállósági fokozat kategóriát kijelöli. Annak ellenére, hogy már életbe lépett az új OTSZ, átmeneti időszak van a tűzvédelmi szabályozásban. A 9/2008 (II.22.) ÖTM rendelet, amely tartalmazza az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot (OTSZ-t), hatályba lépésével visszavonásra kerültek a régi rendeletek.

Az egyik jelentős változás, hogy az új rendelet már a "nehezen éghetőség" fogalmát sem használja. Az MSZ EN 13501-1 szabvány tartalmazza azokat a szempontokat, melyek szerint az építőanyagok tűzvédelmi osztályba sorolása elvégezhető. A szabvány 7 osztályt különböztet meg általában az építési anyagok és 7 osztályt a padlóburkolatok vonatkozásában. Az építőanyagokra vonatkozó osztályokat a következőképpen jelölik: A1; A2; B; C; D; E; F. Ha megpróbáljuk összehasonítani a régi kategóriákkal, akkor jó közelítéssel az "A1" a nem éghető anyagoknak, a "B-C" a nehezen éghető anyagoknak, a "D-E" a közepesen éghető anyagoknak felel meg.
A fő tűzvédelmi osztályok meghatározása mellett a füstfejlesztés és az égve csepegés kritériumainak figyelembe vételével további alkategóriákat határoznak meg. Az Országos tűzvédelmi Szabályzat, tűzállósági fokozatonként táblázatba rendezve, a szintszámonként megadja az egyes szerkezeti elemmel szembeni követelményeket. Általában egy szerkezeti elemnek többféle követelménynek is eleget kell tennie. Ezen előírásoknak külön-külön is meg kell felelniük.
A rendeletben csak követelmények kerültek meghatározásra, de nincs előírva, hogy milyen módon lehet, vagy kell teljesíteni az adott előírásokat.

 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

A tartósság titka

A faanyagok kül- és beltéri felhasználásának lehetőségei szinte korlátlanok. A természetes anyag kellemes érzete legtöbbször felülmúlja a fém, kő vagy műanyag építőanyagokét, azokat ridegnek,...


Puha- és keményfák

A fák, faanyagok ilyen osztályozása elsősorban felhasználásuk szempontjából lényeges. Egy puhafa könnyebben megmunkálható, dekültéri alkalmazásakor fontos a megfelelő felületkezelés vagy más...