A növényvilág ékszerei

Orchideák

2010-01-28 21:47:12 | Módosítva: 2010-02-04 19:23:34

Közel húszezer fajuk ismert, kertészeti nemesített változataik száma ennél is több. A XIX. században indult el szobanövényi karrierjük, ekkor a főúri gyűjtők féltett kincsei voltak. Számos trópusi eredetű fajuk kapható napjainkban már barátságos áron, és egyesek szobai tartása sem bonyolult. Természetben minden fajuk védett, így a hazánkban mocsaras élőhelyeken előforduló képviselőik is: a bangók és a kosborok.

Kezdőknek lepkeorchideát

Kezdő orchideakedvelőknek a Phalaenopsis nemzetség fajai ajánlhatók. Ezek a lepkeorchidea változatok általában nem okoznak csalódás gazdáiknak, és virágaik akár 3-6 hónapon át is díszítenek. Eredetileg epifita, azaz fán lakó növények, a trópusi fák lombkoronaszintjében, a törzseken megkapaszkodva élnek. Szobai tartásukkor is ezt az életmódot kell modellezni számukra, azaz nem szabad virágföldbe ültetnünk e növényeket, mert gyökereik nagyon levegőigényesek.
Nyáron a félárnyékos, télen a világos helyet kedvelik, de tűző napon ne tartsuk őket. Nyáron nappal a 20-22 °C éjjel a 18 °C körüli hőmérséklet ideális a számukra. "Talajukat" - ami általában vörösfenyő kéreg - tartsuk mindig nedvesen, de soha ne legyen a gyökérzet pangó vízben. Az esőerdei körülményeket kell utánozni, ahol napjában akár többször is esik az eső, ám a víz mindig lecsorog a lombkoronából, így a gyökerek levegős, de nyirkos körülmények között vannak. Meghálálja, ha vízzel permetezzük a leveleit.
Ősszel - elvirágzásukat követően - tartsuk 1-2 hónapok keresztül a növényeket 16 °C körüli hőmérsékleten, ez a pihenőidőszak szükséges a következő évi virágok kialakulásához. Kétévente célszerű átültetni, nagyon vigyázva, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg.

Ültető edény és közeg

A gyűjtők léckosárban tartják növényeiket, ám ennek hátránya, hogy lakásban szemetel. Legideálisabbak az átlátszó, műanyag orchideacserepek, melyek nagyon jól mutatnak, hiszen kívülről látjuk a gyökereket, és a cserépben a víz jelenlétét, mennyiségét is ellenőrizni tudjuk. A fekete cserepeket mindenképp mellőzzük, mert azt a Nap könnyen felmelegíti, ami nem tesz jót az orchideák gyökereinek.
Az ültető közegüknek a trópusi fák ágvilláiban megrekedő, és bomló szerves anyaghoz hasonló összetételűnek kell lennie. Általában az orchidea "föld" 1-2 centiméteres szemcsenagyságú darált fenyőkéregből, mindössze 2 százaléknyi darált tőzegmohából, nagyon kevés mikroelemekben gazdag műtrágyából, és a kémhatás beállítására egy kis mészből áll.

Az öntözés és kártevők

Az orchideák többsége abba hal bele, ha túlöntözik. A szobahőmérsékleten 22 °C-on tartott növényeket elegendő átlagosan hetente egyszer megöntözni, nyáron mondjuk 5-6, télen 7-9 naponta. Amennyiben magasabb a hőmérséklet, akkor kissé gyakrabban locsoljunk. A levélhónaljban ne maradjon hosszabb ideig, azaz éjszakára víz, mert az baktériumos betegségek kialakulásához vezet. Amennyiben a növény gyökere jó állapotú, úgy a levelek párásítására sincs feltétlenül külön szükség.

Kórokozók fellépésére főleg a helytelen tartási viszonyok között kell számítani, a már említett baktériumos betegségek mellett gombák is megjelenhetnek. Kártevők közül az atkák, a pajzstetű és gyapjastetű megjelenésére lehet számítani, ezek jól kezelhetők környezetbarát rovarölő szerekkel is. A pajzstetűnél figyeljünk, hogy gyakran rejtve, a levelek fonákán telepszik meg.

Virágindukció

A lepkeorchideákat nem nehéz lakásban tartani, ám annál nehezebb másodszor, és többedszer is virágzásra bírni. Csak a jó kondícióban lévő, igényeinek megfelelően tartott növények virágoznak újra. A már említett 6-8 hetes pihentetés hűvösebb helyen, és a kevesebb fény mind segíti a virágindukciót.
Virágzáskor, amikor a virágzati szár kezd felkopaszodni, és már csak a legvégén van egy-egy virág, akkor a szárat a levélhónalj felett 3-4 centiméterrel érdemes elvágni, hogy új virágzati szárat hajtson a növény.

A virágszárat érdemes pálcához kötni, mert gyakorta nem képes megtartani a virágfejek súlyát. Virágzáskor a növényt lehetőleg ne helyezzük át, mert egyes érzékenyebb típusok a virágok, bimbók lehullajtásával reagálnak erre. Ha hűvös időben vásároljuk, akkor hazaszállítása során gondoskodjunk a kellő csomagolásról, nehogy megfázzon a tő, hiszen trópusi időjáráshoz szokott fajokkal van dolgunk.

Különleges ritkaságok

A fentebb bemutatott tartási tanácsok a hazánkban leggyakrabban kapható lepkeorchideákra (Phalaenopsis sp.) vonatkoznak. Ezeknél a nemesítési elvek között a hosszan tartó virágzás, szín-, forma- és méretgazdagság mellett lényeges szempont a "szobai körülmények" és a "laikus tulajdonos" tűrési képesség is. Így többségében olyan kertészeti hibridek kerülnek kereskedelmi forgalomba, melyek a hozzá-nemértésből fakadó hibákat is képesek elviselni. Ez azért nem jeleni azt, hogy mindent kibírnak.

A lepkeorchideákon kívül számos más faj is kapható hazánkban, sőt az igazi különlegességek beszerzésére is van lehetőség, igen borsos áron. Mielőtt egy új fajt szerzünk be, nézzünk utána az igényeinek, hiszen a húszezer faj nem mind ugyanazt a tartási körülményt igényli.
Az orchideák többsége nem szereti, ha túlápolják, ideális számára a "szükségállapot". Bár virágait meglátva sokan "babusgatni" kezdik, a növénynek a túl sok törődés is árthat. Hiszen természetes élőhelyén, a fákon lógva, igen zord körülményekhez szokott e növénycsoport, és ez neki teljesen megfelel hazánkban is. Ha az alapvető környezeti igényei: fény, hőmérséklet, öntözés megfelelőek számára, másra nincs szüksége.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: orchidea, orchideák

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-4260/Orchideak