A televíziók híradásait nézve sokakban fel sem merül egy-egy tűzeset bemutatása kapcsán, hogy az bárkivel megtörténhet. Egy tűzoltó készülék beszerzése otthonra nem haszontalan, hiszen a keletkező tüzet azzal másodpercek alatt megfékezhetjük, ám ennek híján nem sokkal több idő szükséges ahhoz, hogy az egész ház leégjen.Egy kis tűzismeret
Bár otthoni tűzesetekre nem nagyon lehet felkészülni, mégis érdemes tisztában lenni néhány alapvető dologgal. Így nem a baj megtörténtekor kell elgondolkozni azon, hogy mivel oltsuk a keletkezett tüzet. A tűzoltó-készülék használati utasítását sem szerencsés ekkor először kézbevennünk, hiszen a másodpercek is számítanak.
Az oltás módját befolyásolják a tüzek típusai, amelyeket a szakma tűzosztályokba sorol. A tűzosztályok az éghető anyagokat csoportosítják halmazállapotuk és jellegük szerint. Ez nem összetévesztendő a főleg ipari épületekben kiírt tűzveszélyességi kategóriákkal.
Az "A" tűzosztályba tartoznak a szilárt, főként szerves eredetű anyagok tüzei, amelyek lángolás, vagy legalábbis parázslás kíséretében égnek. Ilyen anyagok bőven akadnak a lakásban, mint pl. a fából készült bútorok, papírok és hasonlók.
A "B" tűzosztályba a folyékonnyá vált szilárd anyagok, azaz az olvadékok tüzei sorolhatók, a "C" kategóriába pedig az éghető gázok tüzei. A "D" tűzosztályba a fémek és ötvözeteik tüzei tartoznak.
Fentiekből kitűnik, hogy egy átlagos lakásban az "A" tűzosztályba tartozó anyagok tüzeire legnagyobb az esély, de nem kizárólag csak ezekre.
Mivel oltsunk?
A víz az, ami leggyakrabban kéznél van, ám ez csak az "A" tőzosztály esetén alkalmazható. Ekkor kis kiterjedésű tűz esetén egy üveg szódavíz is segítségünkre lehet.Égő szilárd anyagok, bútorok esetén a vastag pléddel való letakarás is célra vezethet.
Vízzel nem olthatunk elektromos tüzet, hiszen az áramütést okozhat, és mondjuk a konyhában a serpenyőben lángoló olaj esetén sem alkalmazható, mivel a víz annak a kicsapódását eredményezi, ami miatt a környezet is lángba borulhat.
Elektromos tüzek esetén szén-dioxidos oltókészülékkel vehetjük fel eredményesen a harcot (miután áramtalanítottuk a berendezést), illetve porraloltóval, bár ezek típusainál vannak korlátozások. A lángoló olajat pedig legeredményesebben úgy olthatjuk el, ha lefedjük valamivel, azaz megfosztjuk a tüzet az égéshez szükséges oxigéntől.
Némely tűzoltó készülékek habot képeznek, ezek szilárd és folyékony égő anyagokra és gumitüzekre használhatók. Mivel ez a hab víz alapú, elektromos tüzek megfékezésére ez sem alkalmas.
Ha nem tudjuk megfékezni a lángokat, akkor a helyiség elhagyása után csukjuk be az ajtót, hiszen a nyitva hagyott nyílászárókon bejutó friss levegő csak fokozza az égés intenzitását.
Milyen készüléket válasszunk?
Mivel egy lakásban nem szokás többféle tűzoltó berendezést tartani - sajnos gyakran még egyfélét sem -, ezért olyat érdemes beszerezni, ami leginkább használható a lakásban lévő tárgyak oltásához.
Figyelembe vehetjük a másodlagos károkat is. Ha porraloltót vásárolunk, az bár sok helyzetben alkalmazható, utána hetekig takaríthatjuk a port a helyiségből. A porraloltók többnyire csak láng oltásra jók (egy-két típus kivétel ezalól, ami a parazsat is oltja), izzással, parázslással égő dolgok eloltására magában általában nem alkalmasak, mert ezeket vízzel a gyulladási hőmérsékletük alá kell hűteni. Egy kigyulladt bútort azonban habbal-oltóval is gyorsan elolthatunk, és ezután csak némi vizet kell eltakarítanunk, ami a habból kiválik.
A tűzoltó készülékek használati utasítása részletesen kitér arra, hogy a készülék milyen esetekben alkalmazható, és mikor nem. Sok mindent megtudhatunk még a készülékről a rajta feltüntetett betűkódokból is. A szilárd anyagok tüzeire alkalmas készülékeken az "A" kategória után feltüntetnek egy számot, ami azt jelzi, hogy mekkora tömegű égő anyag eloltására képes. Ugyanez "B" tűzosztálynál az égő folyadék felületére vonatkozik. Ha a készüléken ABC betűkód található, akkor az a fémek (D) tüzeit kivéve három tűzosztály eloltására is alkalmas.
Az oltóanyag lehet por (P), nehézhab (HN), könnyűhab (HK), víz (V), vagy szén-dioxid (CO2), a hajtóanyag pedig Szén-dioxid (CO2), vagy nitrogén (N2).
Arra is találunk utalást, hogy a készülék belenyomott hajtógázas (s), vagy külön tartályban van az oltóanyag, elkülönítve a hajtógáztól. Ezt azért lényeges tudnunk, mert a belenyomott hajtógázas készülékek a véletlen lenyomást akadályozó lapka eltávolítása után a fejszeleppel egyből működésbe hozhatók. Külön tartályos oltó-, és hajtóanyag esetén előbb rá kell ütnünk a beütő szegre - ekkor halljuk a morajlást, amint a hajtógáz elkeveredik az oltóanyaggal - és csak ezután tudjuk használni a készüléket.
Figyeljünk arra is, hogy a vásárolt készülék csak beltérben, vagy kint is használható. Egyes készülékek azért csak beltérben használhatók, mert oltóanyagaik hajlamosak a fagyásra. Így azok télen - szabadban tárolva - baj esetén nem hozhatók működésbe.
Ismernünk kell még a készülékek hatótávolságát és körülbelül azt is tudnunk kell, hogy mennyi ideig olthatunk vele. Egy 1 kilogrammos porraloltó készülékkel a tűztől körülbelül egy méterre álljunk használata közben. A 3 kilogrammos készülék ideális hatósugara 2 méter, az ennél is nagyobb 6-12 kg-os készülékeknek pedig 3 méter.
Ne tévesszen meg bennünket az oltókészülék mérete és tömege, mivel a nagyobbakból arányosan gyorsabban jön ki az oltóanyag. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb egy készülék, annál nagyobb kiterjedésű tűz oltható vele, ám a müködés ideje mérettől függetlenül 10 másodperc köröl van. Oltás közben ezeket ne folyamatosan működtessük, hanem rövid szakaszokban, így az oltás sokkal hatékonyabb lesz.
Bár lakásban ritkaság, meg kell említeni a szén-dioxid oltúanyagú készülékekről, hogy mivel ezek gyorsan párolognak, ezért oltáskor sokkal közelebb kell állnunk a tűzhöz. Fontos továbbá, hogy amikor ilyen készüléket alkalmazunk, azt csak ott fogjuk meg, ahol erre kialakított hely van, mert a tartályból kiáramló szén-dioxid -78 °C-os, ami súlyos fagyási sérülések okozója lehet.