A szárazságtűrés mesterei - Varjúhájfélék

2010-03-11 21:56:20 |

A varjúháj nemzetségbe világszerte több mint ötszáz növényfaj tartozik. Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj azok, melyekkel gyakran találkozhatunk hegyvidékeken. Jól bírják, sőt igénylik a tűző napsütést és a szárazságot, ezért kerti felhasználásuk több szempontból is előnyös.

Számos változatuk ismert

A varjúhájfélék Ausztrália és az antarktikus flórabirodalom kivételével mindenütt honosak. Gyökereik sekélyen a felszín alatt terülnek szét, így kövek repedéseiben is könnyedén meg tudnak kapaszkodni. Elheverő vagy ritkábban felálló szárukon keresztben átellenesen állnak megvastagodott, általában hengeres, néha ellaposodó leveleik, levélnyelük általában nincs. Sugaras szimmetriájú virágaik többnyire bogernyővirágzatban nyílnak.
A varjúháj fajok többsége lágyszárú, levélszukkulens, pozsgás növény. Ez azt jelenti, hogy leveleik megvastagodottak, víz raktározására váltak alkalmassá, ennek köszönhetően jól tűrik a szárazságot. Néhány fajuk fásuló szárú, de e fajok életmódját megfigyelve akadnak köztük örökzöldek, fél-örökzöldek és lombhullatók is, sőt fán lakó epifita változataik is vannak. A trópusi-szubtrópusi eredetű fajok a Kárpát-medencében nem télállók, ám számos fajuk él szerte a világon kontinentális, azaz a mienkhez hasonló éghajlat alatt. Emiatt e fajok alkalmazkodtak a téli időjárási viszonyokhoz, és az alacsony hőmérséklethez, szóval sok télálló változatukból válogathatunk, ha kertünkbe szeretnénk ültetni belőlük.

Sokrétű kerti felhasználás

Sziklakertek, sekély talajrétegű napos felületek igénytelen gyeppótló, talajtakaró, illetve dísznövényei lehetnek az alacsonyabb típusú változataik, mind a borsos varjúháj (Sedum acre). Olyan helyen, ahol a tűző nap és a szárazság miatt nem élnek meg a fűfélék, oda ideális gyeppótlók az alacsony termetű varjúhájfélék, egy hátrányuk van, hogy nem taposás tűrők.
Temetőkertészeti felhasználásuk is elterjedt, hiszen akár kis kőedényekben is megélnek, melyeket a nap felforrósít.
Magasabb változataik ideális ágyásszegély-növények, színes levelű fajtáikkal jól mutatnak az egynyári ágyásban is, mivel az egynyári növények ősz felé kezdenek levirágozni, a varjúhájfélék viszont az első néhány fagy beköszöntéig díszítenek.

Szaporításuk

A nagyobb méretű levelekkel rendelkező változataik levéldugványról kiválóan szaporíthatóak, a szárról könnyen letörő levélkék spontán is könnyen meggyökeresednek. A kisebb méretű, apró levelű változatokat fejdugvánnyal szaporítsuk. A leszedett szárrész alsó harmadából távolítsuk el a leveleket, majd 1-2 nap után ültessük el a növényi részt. Ennyi idő elegendő, hogy a vágási sérülések valamelyest beszáradjanak. Szaporításukra legideálisabb időszakok, amikor a növények nincsenek növekedésben. Így szeptember-október eleje, illetve tavasszal a növények kifejlődése, de a virágzásuk kezdete előtti időszak. Optimális körülmények között a gyökeresedés 10-15 napot vesz igénybe. Ez idő alatt párszor érdemes öntözni a növényt, ám gyökeresedése után elegendő számára a természetes csapadék és a harmat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nzr

Címkék: varjúháj, sziklakert

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ékszernövények kis helyre is

A magashegységekből származó növények nevelésének és bemutatásának legtermészetesebb módját asziklakertek jelentik. Akiknek nincs elegendő helye egy sziklakert elkészítéséhez, kis tálakban...