Öreg fák ifjítása

Fajonként változóan, de előbb-utóbb eljön az idő, hogy dísz-, vagy gyümölcsfáinkon, cserjéinken nyomot hagy az idő vasfoga, és elöregszenek. A kivágást azonban még jó ideig elkerülhetjük, ha erőteljes visszametszéssel, azaz csonkolással új hajtásnövekedésre serkenthetjük e példányokat, azaz megifjíthatjuk.

A metszés hiánya gyorsítja az öregedést

Egy fa, vagy cserje elöregedése nem pusztán az évek múlásának következménye. A puhafájú fajok (például a fűzfafélék, nyárfák) nagyon intenzív növekedésűek, ám viszonylag rövid életűek. Egy teljesen üres kertbe érdemes néhány ilyen példányt beültetni, mivel ezek már pár év múlva használható árnyékkal hálálják meg a gondozást. Az idő múlásával azonban ezek, bár továbbra is gyorsan növekszenek, de egyes részeik pusztulni kezdenek.
Egy-egy nyári vihar először mindig e puhafájú fajok ágait szakítja le, emiatt pedig nagyméretű egyedeik idővel veszélyessé is válhatnak a kertben. Míg egy harmincéves fűz már korosnak számít, addig egy ugyanilyen idős tölgy még csak ifjúkorú - ezt vegyük figyelembe, amikor egy fa megtartásáról, vagy kivágásáról döntünk.
A fák öregedésének másik oka lehet a metszések hiánya. Az őszibarackfákon például pár év alatt megfigyelhető: ha elmaradtak a metszések, akkor a termőrészek már csak a fa felsőbb részein találhatók meg, azokon is egyre ritkábban. A törzs után a vastagabb ágakból nem indulnak fiatalabb termőképes vesszők, a fa elkezd felkopaszodni, leveleket, gyümölcsöket csak a tetején találunk.

Az ifjítás időpontja

Az ifjítás elvégzésének a legideálisabb időpontja a tavaszi metszéssel egy menetben van, ám főleg üzemi környezetben - de akár kiskertekben is- megesik, hogy a biológiai optimumot felülírják a gazdasági érdekek. Mivel a vastag ágak levágása jelentős mennyiségű termővessző eltávolításával is jár, ha tavasszal végezzük (amikor a fának ez a legoptimálisabb), akkor azzal elveszítjük már az idei termést is. Ifjítás után évekig nem számíthatunk számottevő termésre.
Sokan megvárják gyümölcsök esetén a termés beérését, és akkor csonkolják vissza a fákat. Ez kényelmességre is vall, mert nem elég, hogy vegetációs időszakban történik a beavatkozás, így még nyújtózni sem kell a gyümölcsért, csak a levágott, földön fekvő ágakról kell leszedni azt. Bár ez valóban nem a legoptimálisabb a fa számára, ha megfelelően történik a sebek kezelése, túl nagy probléma általában nem származik belőle.
A tavaszi ifjítás jóval humánusabb megoldás. Az ifjítás mértéke függ a növény állapotától, de fák esetén a koronaágakat akár felére, harmadára is visszavághatjuk. Bár a legtöbb növényben van annyi vitalitás, hogy ilyen csonkolás után újrahajt, ezt megkönnyítendő csak addig vágjuk vissza az ágakat, ahol még nem túl vastag és lemezesedett a kéreg, hiszen az ez alatti alvórügyek sokkal nehezebben hajtanak ki, mint azok, melyeket csak vékonyabb kéreg fed. A sebek lezárásáról soha ne felejtkezzünk meg, mert egy ilyen csonkolás a fa életében felér egy nagyműtéttel.

A csonkolás csak a kezdet

Azzal, hogy nagy ágakat vágtunk le a fáról, még nem ifjítottuk meg, hiszen ez egy több éves folyamat. A csonkolást követő pár évben ne nagyon számítsunk még termésre, hiszen ez az idő inkább az új, immár fiatal ágrendszer kialakításával fog telni.
A visszavágásokkal megszüntettük az egyensúlyt a gyökerek és a lombkorona között. A földben ugyanis ugyanakkora gyökértömege maradt a növénynek, amekkora a régi koronát ellátta, ám ennek mérete most jelentősen megcsappant. Emiatt rengeteg vízhajtást fog hozni a fa, melyek főként a csonkolások körül jelennek majd meg. Ekkor elkezdődhet a hajtásválogatás folyamata. Ki kell választanunk, hogy a rengeteg hajtás közül melyek azok, amelyekből idővel vastag ágakat szeretnénk nevelni, és melyek azok (a többség) amelyeket eltávolítjuk. Ne sajnáljuk ezeknek az eleinte csenevész vesszőknek a ritkítását, mert ha sokat hagyunk belőlük, akkor egymás konkurenseivé válnak, egymás kárára növekszenek, de nem megfelelő ütemben.
Eleinte elég furán fog kinézni az ifjított fa a vastag törzséhez viszonyított kis koronájával, de ezek az arányok pár év alatt helyreállnak, és egy életerős fa áll majd a régi, már-már kivágással fenyegetett helyén.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: díszfa, gyümölcsfa

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fák a kertben

A kertben találhatók fák, már méretükből adódóan is azok a növények, melyek leginkább meghatározzák a kert képét, és a közvetlen környezetükben azt a funkciót is, amire a kertrész használható....


Törpefák, balkon gyümölcsök

Egyre többször találkozunk kis termetű, vagy sokszor balkon gyümölcsfának is nevezett növényekkel, melyek egy nagyobb dézsában is jól érzik magukat. Apró termetűek, ám gyümölcsük mérete alig...