Többet géppel...

Jól időzített talajművelés

2010-05-30 15:02:53 |

A talajművelési módszerek célja, hogy a talaj állapotát, szerkezetét a növények számára leginkább kedvezően tartsuk. A talaj állapota jelentősen befolyásolja a növények víz- és tápanyag felvételét, ezáltal nagymértékben kihat a fejlődésükre: díszítőértékükre, termésátlagukra.

A talajművelés módjai

A talajművelésnek három fő típusa van. Egyik a mechanikai, ekkor valamilyen szerszámmal érjük el célunkat: kapával, ásóval, tárcsával, stb. A kémiai talajművelés kategóriájába a vegyszeres gyomirtás tartozik; itt vegyszer alkalmazásával érjük el a gyommentesítést, ami a talaj állapotát javítja. A biológiai talajművelés kategóriájába a zöldtrágya-növény alkalmazása, a takarónövényzet és a talajtakarás alkalmazása tartozik.
A zöldtrágya növényeket általában gyümölcsök sorközébe vetjük, vagy olyan területre, amit épp pihentetünk. Lényege, hogy a növényeket akkor kell bedolgozni a talajba, amikor a legnagyobb zöldtömegüket adják. Ez virágzás előtt van közvetlenül. A zöldtrágya növények megóvják a talajt a víz és a szél káros hatásaitól, az eróziótól és a deflációtál. Nem engednek teret a gyomosodásnak, majd a talajba beforgatva zöldtrágyaként annak tápanyagtartalmának javításával fejezik be életüket.
A takaró növényzet az előbbihez hasonlóan a szél és a csapadékvíz talajt romboló hatásaitól véd, ám ezt nem forgatjuk be trágyaként a talajba: ilyen a gyümölcsösök sorközfüvesítése. Talajtakarást is biológiailag lebomló anyagokkal érdemes végezni ez szintén az eróziótól és a gyomosodástól véd. A takarásra alkalmas a szalma a faforgács, a mulcs, de akár a törköly is.

A talajművelés célja

A talajművelési folyamatoknak három célja van, melyek segítenek megőrizni a talaj jó állapotát, vagy javítják azt, hogy a növények igényeinek mind jobban megfeleljen. Ezek a gyomirtás, a trágya bedolgozás és a talajlazítás. A gyomok azért károsak, mert konkurensei a kultúrnövényeknek: vizet és tápanyagot szívnak el előlük. Kisebb növények esetén a gyomok árnyékoló hatása is káros.
A talajlazítás magágy előkészítéskor, palántázáskor és ültetéskor különösen fontos, de a növény egész életében lényeges szerepet játszik, hiszen a talajnak a víz és levegő egyensúlyát szabályozza. Kötöttebb talajoknál különösen lényeges a rendszeres talajlazítás, hiszen e talajtípusoknál idővel tömörödik annak szerkezete. Taposástól, öntözéstől egyaránt.
A tömörödött talaj levegőtlen, ezért a már ott élő kultúrnövények számára sem előnyös, hiszen csapadék után a víz lassabban képes beszivárogni a tömörödött talajba, és ha a területnek van lejtése, akkor a csapadékvíz egy része be sem jut, hanem elfolyik a felszínen. Magról vetésnél sem előnyös a tömörödött talaj, hiszen ezt a csíranövények nehezen, vagy egyáltalán nem képesek áttörni, így nem jutnak a felszínre.
A laza, levegős talajszerkezet megőrzése a későbbiekben is célszerű, hiszen így sokkal jobban hasznosítja a növény a természetes csapadékot és az öntözővizet is. Ekkor azonban már teljes területen nem tudunk talajt művelni, csak a sorközökben és a tövek körül.
Talajlazításnak nevezzük azt a művelési módszert, amely az ülepedett esetleg eketalpbetegségben szenvedő tömörödött talajréteget minden irányban repesztve szétválasztja. Az eketalpbetegsége a talajnak házikertben is kialakulhat akkor, ha ekével vagy rotációs kapával mindig ugyanolyan mélységben történik a talaj átforgatása. Ekkor nem a talaj felszíne válik tömörödötté, hiszen azt rendszeresen átmozgatjuk, hanem a talaj felszíne alatt történik a talaj tömörödése abban a szintben, ahol a művelő eszköz halad. A rotációs kapa így a beállított művelési mélységtől felfele forgatja és lazítja a talajt, lefele azonban tömöríti. Az eketalp betegség hátránya, hogy míg a felszíni kedvezőtlen talajállapotot szemmel láthatjuk, erre csak következtetni tudunk annak tudatában, hogy milyen mélységben lett korábban a gépi talajművelés elvégezve.

A tavaszi talajművelés kezdete

Az őszi szántás és talajforgatás köztudottan azért előnyösebb a tavaszinál, mert a téli fagyok nagy segítségünkre vannak abban, hogy a rögöket szétrepesszék a bennük megfagyó és táguló víz segítségével. Ebben az esetben tavaszra egy jó morzsalékos szerkezetű talajállapot alakul ki még kötöttebb talajtípusok esetén is.

Tavasszal érdemes megvárni az összes munkafolyamat kezdetével azt, hogy a talaj nedvességtartalma annyira lecsökkenjen, hogy már ne ragadjon. Ragadós talajban munkánk hatásfoka sem túl jó, de sokszor az ekkor végzett munkával többet ártunk, mint használunk hiszen ha a ragacsos talajt átmozgatjuk, az később rögökként fog megkeményedve megszáradni, ami messze van az ideális apró-morzsalékos talajszerkezettől.
Minél lazább a talaj, annál hamarabb lehet elkezdeni rajta a munkákat tavasszal, és később is a csapadékos időszakokat követően. Ilyenek a homoktalajok. Minél kötöttebb egy talaj, annál több időre van szükség ahhoz, hogy a csapadékot követően elkezdhessünk a munkánkat. Talajművelési szempontból ezért a lazább homoktalajok az ideálisabbak, ám ezek sokkal kevésbé képesek a vizet raktározni, és tápanyagmegkötő képességük is csekélyebb, mint a kötöttebbeké.
A homoktalajok vízmegtartó képességét szervestrágyázással, komposzt és tőzeg beforgatásával javíthatjuk, a túl kötött talajokat pedig homok terítésével és bedolgozásával tehetjük lazábbá, levegősebbé.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

A talajművelés fontossága

Tavasztól őszig számtalan talajművelési munkafolyamatot alkalmazunk növényeink érdekében. A nagyüzemi szántás kiskerti megfelelője az ásás. A kultivátorozás kicsiben a kapálás, a fogasolás...


Kertmegújítás tavasszal

Nem csak a házakat, lakásokat, időnként a kertet is fel kell újítani, hiszen az évekkel korábban elültetett növények a rendszeres gondozás mellett alkalmanként komolyabb ifjítást is igényelnek...