Bútorok farönkökből

2010-06-07 21:22:59 |

A farönk-bútorok a kerti bútorok egy külön kategóriáját képezik, de szobai berendezésre is alkalmasak. Kültéri felhasználásuk jobban elterjedt, köszönhetően tartósságuknak, hosszabb élettartamuknak.

A rönkbútorok természetes látványukat annak köszönhetik, hogy a felhasznált faanyagot hántoláson kívül nem nagymértékben vetik alá más, annak formáját átalakító eljárásnak, így minden bútor egyedi, az alapanyagául szolgáló fa formáját, jellegzetességeit magán viseli.
Elsősorban kerti garnitúrák készülnek ilyen kevéssé megmunkált rönkökből. Ennek két oka van. Az így elkészült bútorok látványa elég natúr-realisztikus, szobában csak akkor mutat jól, ha annak teljes berendezése ilyen bútorokkal történik. Kültéren való használatának elterjedése azért is gyakoribb, mert más, például a deszkákból összeállított bútorokhoz viszonyítva ezeknek az élettartama hosszabb, jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak - már vastagságukból adódóan is.

Egyszerűbb rönkbútorokat házilag is készíthetünk, de számos erre szakosodott vállalkozást is találunk hazánkban, melyek ilyen egyedi termékek készítésével foglalkoznak. Akár magunk készítjük, akár vásároljuk, néhány alapvető dologgal érdemes tisztában lennünk ahhoz, hogy minél hosszabb ideig élvezhessük ezeket a természetes bútordarabokat.
Rönkből készülhet asztal, szék, pad, ágy, virágláda - szóval csak a képzelet szabhat határt. Egyszerűbb esetben elegendő formára vágni a rönköt, valamivel bonyolultabb, ha már csapolások, illesztések is szükségesek hozzá.
A rönkbútoroknak is többféle változata van: készülhetnek hagyományos rönkfából, görbefából, folyók mentén sokan uszadék-fát használnak a bútorkészítéshez, hiszen ez utóbbi már hántoltan, kéreg nélkül vetődik a partra a nagyobb folyók mentén. Egyes fafajoknak a mintázata, görcsössége külön díszt ad a készülő bútornak, így választásunk előtt érdemes néhány elkészült darabot szemügyre vennünk, hogy lássuk: milyen fafajból mit lehet kihozni.

Milyen fát válasszunk? A kérdés megválaszolása egyszerű, ha magunk akarunk rönkbútort készíteni otthoni alapanyagbók, olyan fát válasszunk, amilyen épp van. Ha vásároljuk vagy csináltatjuk a bútort, akkor célszerű keményfájú alapanyagban gondolkodni, hiszen ezek élettartama is hosszabb, és kevesebb ápolást is igényelnek.
Ennek ellenére, gyakori a fenyőből, fűzből, nyárfából készült rönkbútor is, ezek is megállják a helyüket. Az akác, a tölgyfélék pedig tartósak, így kiválóak alapanyagnak. A keményfák tartósabbak, de drágábbak, mert sokkal lassabban növekednek, míg használható rönköt tudnak adni. A puhafájúak kevésbé tartósak, de jóval korábban érik el a vágásérett méretet. Mérlegelni kell az előnyöket és a hátrányokat...
Tévedés azt hinni, hogy a rönkfabútorok olcsóbbak a deszkából készülő kerti bútorokhoz képest, mert sokkal kevesebb megmunkálást igényelnek, míg elkészülnek. Ez igaz is, de mivel vastagságukból adódóan sokkal több faanyagot tartalmaznak - ezért is tartósabbak, emiatt az árkülönbség a végén már nem érezhető.

A fának kivágás után először le kell hántani a kérgét, majd ezután jön a szárítás. Érdemes először kisebb, vékonyabb alapanyaggal kezdeni, hogy a száradást és a munkaműveleteket megtapasztalhassuk. Amennyiben még nedves, nyersfából készítjük el a rönkbútort, az kevésbé rossz esetben a száradása miatti térfogatvesztéskor (ez 4-5 százalék a teljes kiszáradásig fenyő esetében) a csapolások és az illesztések lazulni, lötyögni kezdenek majd. Még rosszabb esetben a fa megreped, ami egy ideig csak esztétikai probléma, ám a repedés mértékétől függően ez a tárgyat statikailag is gyengíti. A keletkező repedések további problémákat is okoznak: a télen kinn tartott bútorok faanyagába a repedéseken keresztül beszivárog a víz, majd ha ez megfagy, a jég tágulása miatt egyre csak növeli a repedés nagyságát.
A kivágás és a hántolás után néhány hónapot mindenképp rá kell szánni a rönkök szárítására, ez fafajoktól és a rönk vastagságától függően persze változó. Minél vastagabb a rönk, annál több idő kell ahhoz, hogy annyi vizet veszítsen, amikor a benne maradó nedvesség már ne okozzon később repedést. A teljes száradás akár évekig is eltarthat, de a megmunkálással azért szerencsére nem kell ennyit várni, hiszen a száradás nem egyenletesen megy végbe. A kivágás után gyorsan veszít a fa a nedvességtartalmából, majd ahogy telik az idő ennek intenzitása is egyre csökken. Az időjárás, főleg a levegő páratartalma is befolyásolja a rönkök száradását. Tavasszal esős, párás időben kevésbé gyors a száradás, mint például nyáron, száraz időben.

A rönkben már akkor lássuk meg a bútort, hogy melyik részéből mi lesz, amikor még egyben van. Amikor egy széket készítünk, annak méreteit ne körülbelülre határozzuk meg, hanem vegyünk méretet akár gyári bútorokról, hiszen egy szék vagy egy asztal magassága nem véletlenül akkora, amekkora. Ha a szék túl alacsony, akkor azért kényelmetlen, mert nem tudjuk hova rakni a lábunkat. Ha túl magas és emiatt a levegőben lóg az ember lába, akkor sem kényelmes, ehelyett zsibbasztó...
A kérgezés és szárítás után a rönk feldarabolása következik a megfelelő méretre, majd egy durvább csiszolás szükséges. Rönkbútoroknál lényeges az anyagvastagság, mert ha túl vékony, szinte deszkaméretű darabokat vágunk, akkor ezek száradásukkor eltérően viselkednek, mint a vastag darabok. Összeállításnál a furatokat forstnerfúróval, a bele illő csapokat egyszerűen kisbaltás hegyezéssel tudjuk kialakítani.
A faanyagot kezeljük valamilyen vizes bázisú gombaölő szerrel, vagy még jobb, ha olyan komplex fakonzerváló anyagot használunk, ami a gombásodás megelőzése mellett a szú és más farontó rovarok bejutását is megakadályozza.

A falazúros átkenés színt ad a fának amellett, hogy mintázatát láthatóan hagyja. A lazúrozást kültéri bútoroknál évente ismételjük, hiszen ez taszítja a vizet, ami a korábban említett fagykárokat megelőzi. A szabadban telelő bútorokat célszerű télire fóliával betakarni, de a szellőzésre hagyjunk lehetőséget, mert anélkül a bepárásodó fólia alatti nedvesség éppúgy károsíthatja a bútort, mintha hó állna rajta a tél folyamán.
Ha nem vagyunk biztosak a fólia alatti megfelelő szellőzésben, akkor előbb hullámkarton-papírral takarjuk a bútorokat, és erre rakjuk a fóliatakarást, melyet az alsó részeken kilyuggatunk. Így esetleges párásodás esetén a nedvességet nem a fa, hanem a papír veszi fel, ami jóval nedvszívóbb, majd szárazabb időben az alsó fólián ejtett lyukakon az ismét ki tud száradni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kreatív megoldások farönkből

Minden kertben eljön az idő, amikor meg kell válnunk egy-egy korosabb fától, mely akár évtizedeken keresztül volt a kert szerves része. Haszeretnénk valamit megőrizni ezekből, jó megoldást...


Régiből újszerűt

Sokan lebecsülik a régi, szerintük már avítt bútordarabokat, mert nem elég modernek és gyakran még kopottak is. Ezért aztán lomtalanításkor az utcára kerülnek, bár még vannak közöttük...