Biztonság, kényelem, kezelhetőség

Kerékpárválasztás

2010-06-20 02:27:29 |

Még a tapasztalt kerékpáros is gyakran meglepődik, ha meglátja egy kerékpárüzlet gazdag kínálatát. Kezdőként nem könnyű kiválasztani, hogy mire van igazán szükségünk, és mi az, ami csak ügyes marketingfogás. A fontosabb kerékpáralkatrészeket tekintjük át mostani írásunkban.

A biciklivásárlásnál szóba jövő főbb alkatrészek a váltó- ill. fékrendszer, a nyereg illetve a kormány. Kényelmi kiegészítő lehet a teleszkóp, illetve a rugós nyereg vagy nyeregcső.

Váltó

A külső váltók felépítése és működése egyszerű: az áttétel módosítása a lánc egyik lánckerékről másikra való "terelésével" történik (ezért nevezik láncváltónak is), bowdennel mozgatott, láncvezető szerkezet segítségével. A váltás így csak a lánc mozgása (vagyis a pedál hajtása közben) lehetséges. A külső váltó fő előnye viszonylag egyszerű szerkezete, ami miatt olcsó és könnyű javítani, esetleg utánállítani. Másik nagy előnye a nagyon széles áttételi tartomány (>500%), gondoljunk csak a 24-27 sebességes kerékpárokra!
Hátrányai egyrészt abból fakadnak, hogy a környezet viszontagságaival szemben védtelen: ha télen is rendszeresen kerékpározunk, nem árt időnként (hetente) megtisztítani (láncot és lánckerekeket is!) az óhatatlanul rákerülő szennyeződésektől (por, különféle durvább szemcsék, sóoldat), és megkenni, különben igen gyorsan kopnak.
Az utóbbi években hazánk útjain és a gyártók ajánlataiban egyre több az agyváltós kerékpár, a korábban szinte egyeduralkodó, külső váltós kerékpárok mellett. A Nyugat-Európában jóval elterjedtebb agyváltó a közelmúltig szinte ismeretlen volt itthon. Az agyváltós kerékpárok leginkább a városi kerékpározás területén kelhetnek versenyre külső váltóval szerelt társaikkal. A városi kerékpározás alapvető jellemzője a gyakori megállás, viszonylag sokszor kell tehát sebességet váltani. A választás további szempontja lehet a csekélyebb karbantartási igény - főleg azok számára, akik munkaeszközként vagy munkába járásra használják a kerékpárjukat.

Az agyváltókban egy (az összetettekben több) kisméretű bolygóműves szerkezet van, amely egymáson, illetve egymás körül elforduló fogaskerekekből áll. Szabadonfutós vagy kontrafékes kivitelben vásárolható. Agyváltós kerékpároknál a váltást szintén bowden segítségével végezzük, ám maga a váltás megvalósítható álló, előre-, sőt hátrafelé pedálozás mellett, valamint erőteljes pedálozás közben is. Így piros lámpánál várakozva is válthatunk sebességet. A fokozatváltás a finomabb szerkezet miatt pontosabb és halkabb is, mint a külső váltók esetén.
Agyváltós kerékpároknál a hajtó és hajtott lánckerekek mindig egy síkban állnak, így a lánccal egyetemben - a külső váltókkal ellentétben - nincsenek megnövekedett igénybevételnek kitéve. Az agyváltó zárt, tömített rendszer: elvileg annyi kenőanyaggal ellátva, amennyire az élete során várhatóan "szüksége lehet" - ezért karbantartást nem igényel. Mivel külső alkatrészei nincsenek, ha teljesen zárt láncvédővel vásárolunk agyváltós kerékpárt (amely az első és hátsó lánckereket is takarja), annak karbantartási igénye a minimumra csökkenthető, csak a lánc olajozására szűkül (használattól függően félévente-évente).
Az agyváltó egyik hátránya drágasága, hiszen a külső váltóhoz képest sokkal összetettebb és finomabb szerkezet. Ára a beépített fokozatok számával nő: egy háromfokozatú szerkezet ára mintegy tízezer forint, egy nyolcfokozatúé pedig már közel negyvenezer - nagyjából ennyi a tehát a különbség egy hasonló felszereltségű, agy- illetve külső váltós kerékpár ára között.

Fék

A kerékpáros szájhagyomány úgy tartja: elindulni könnyebb, mint megállni. Erre az alapigazságra akkor érzünk rá igazán, amikor ötvennel száguldva lefelé a lejtőn hirtelen elénk ugrik egy fa vagy egy autó nem adja meg az elsőbbséget a kerékpárúton. Lényeges a felszerelés minősége, a szerkezet pontossága és anyaga. Ne bízzunk a műanyag fékkarokban, lemezből készült fékpillangókban, az ilyen fék szett hatásfoka még városi bringázáshoz is gyenge. A fékkar legyen két ujjal húzható, hogy három ujjal biztonságosan foghassuk a kormányt.
A fékek között a legelterjedtebb a bowdenes megoldás. Az elv minden bowdenes fék esetében az, hogy a fékpofákat a fékkar a két fékpillangó és a bowden segítségével a kerékpár felnijéhez nyomja. Régebbi, hagyományos féktípusoknál a fékpillangókat vagy a villához képest, vagy a kormánycsapágyhoz/kormányszárhoz képest húzták a bowdennel. Ez utóbbi kialakítás volt a legrosszabb, mert egy kormányszár állításnál elállítottuk a féket is.
Szerencsére ezeket kiszorította a V-fék. A V-fék nem más, mint a hagyományos, más néven "cantilever fék" továbbfejlesztett változata. Ennél a típusnál a fékerő növelésére azt a megoldást találták ki, hogy a bowden egymáshoz képest húzza össze a két fékpillangót. A V-fék a szabványnak köszönhetően a legtöbb vázra és villára feltehető, MTB, túra illetve városi kerékpárokat általában ilyen fékekkel árulják.
A kerékpárokra szerelt olajos vagy hidraulikus tárcsafékek nem sokban térnek el a motorkerékpárokra vagy autókra szereltektől, csak a méreteik és természetesen a súlyuk más (ami azért elég fontos). Van tartályuk, automatikusan utánállítják a fékbetétet kopás esetén, és szinte kivétel nélkül acél tárcsával készülnek.

Teleszkóp

A teleszkóp feladata az úthibák tompítása, ezáltal a kényelmes kerékpározás megteremtése. Teleszkópból legalább annyiféle van, mint kerékpárból, szinte minden típushoz találhatunk passzoló darabot. Más igényeknek kell megfelelnie egy túra- és másnak egy dirt jumphoz tervezett teleszkópnak. Alapvető jellemző a rugózó elem típusa, drágább darabok esetén a csillapítás és a rugóút, azaz, hogy hány millimétert tud rugózni a teleszkópunk. A villák rugózó eleme lehet acél spirálrugó, műanyag elasztomer vagy levegő. A spirálrugó a legkomfortosabb, a levegő a legkönnyebb és legjobban szabályozható. Az elasztomer önállóan már kiment a divatból, rugóval együtt szokták alkalmazni.
A villák csillapító eleme levegő vagy olaj lehet. Ilyennel csak a komolyabbak rendelkeznek. 2004 óta terjed a villák rugózásának esetenkénti lezárását lehetővé tevő "lockout". A komolyabb teleszkópok esetében ez már a kormányról vezérelve történik. Ugyancsak terjedőben van a rugóút kézzel történő változtatása. Ez egy fokozatmentes állítási lehetőség.

Kormánynyak

Jelenleg két, alapjaiban különböző rendszerrel találkozhatunk a kormánynyakak között. A hagyományos "stucnis" megoldás a városi vagy túrázó kerékpárosok számára előnyös, a korszerűbb A-head szisztéma pedig a keményebb körülmények közé való. A stucnis kormánynyak az ún. dió vagy ék kilazítása után könnyen emelhető-süllyeszthető (a biztonsági határok betartásával!), az A-head nyakaknál viszonylag limitált a mozgástér, a le-fel mozgatást távtartó gyűrűk ki- illetve beszerelésével lehet megvalósítani. Az A-head nagy előnye a merevsége, illetve, hogy zárt, ipari csapággyal is szerelhető, ez például saras, vizes közegben (pl. egyes MTB szakágak) lehet fontos szempont.
A rendszer megválasztása mellett lényeges a kormánynyak hossza, illetve dőlésszöge is. Ezek alapjaiban meghatározzák a kényelmes (vagy rossz esetben kényelmetlen) üléspozíciót. Városi- és túrakerékpárokon elterjedt az állítható dőlésszögű kormánynyak, aminek segítségével egy összeszerelt kerékpáron is beállíthatjuk magunknak a kényelmes kormányhelyzetet.

Nyereg

Tavasszal a kerékpárboltok tucatjával adnak el nyergeket, mivel a vevők arra panaszkodnak, hogy a nyergük kényelmetlenebb, mint a szezon végén, ősszel. Áprilisban mentek két kört, és sokkal kényelmetlenebb a nyergük, mint ahogy arra emlékeztek. Hallottak, olvastak az új, forradalmasított nyeregről, és vesznek egyet. Felteszik a kerékpárra, mennek még néhány kört és megállapítják, hogy az új sokkal kényelmesebb, mint a régi volt.
Az edzetlen kerekes, aki több hónap kihagyás után ül ismét kerékpárra, gyorsan kezdi az utat, mivel ilyen tempóra emlékszik az edzettebb időkből, ellenben lábai hamar elfáradnak. Ekkor egyre nagyobb súlyt helyez a nyeregre, és itt kezdődnek a problémák. A legtöbb nyereggel kapcsolatos kifogás arra vezethető vissza, hogy a szezon elején hosszabb utakra vállalkozott a kerekes, mint amit erőnléte lehetővé tesz. Ha kényelmetlennek érzi a nyerget, az első reakció, hogy puhábbra cserélje le. Ez általában tévedés.

Mint ahogy a legpuhább ágymatrac nem a legkényelmesebb alvó alkalmatosság, a legpuhább nyereg sem a legkényelmesebb a kerékpáron. A nyergen ülve a test súlya a két púpon, az ülőcsontotokon nyugszik. A nyereggel kapcsolatos kényelmetlenségek általában arra vezethetők vissza, hogy a testsúly nem az ülőcsontokon, hanem a köztük lévő puha szöveteken nyugszik. Túl puha nyereg esetén ez a helyzet áll elő, ezért nem érdemes ilyet választani.
A nyereg szélessége még fontosabb a kényelem szempontjából. Ennek meg kell egyeznie az ülőcsontok közti távolsággal. Ha a nyereg túl keskeny, a csontok lógnak a két oldalán, és a köztes, érzékeny puha szövetek tartják a testsúly jelentős részét. Ha túl széles, akkor egészen biztos, hogy hosszabb utakon, meleg időben kidörzsöli a belső combot.
Léteznek férfi és női nyergek, amik az anatómiai eltérések figyelembevételével készülnek. Végül, de nem utolsósorban jó tudni, hogy a nagyobb gyártók három kategóriába sorolják a nyergeiket: sportoláshoz, túrázáshoz és kényelmes, felegyenesedett pozícióban történő biciklizéshez. A felhasználási területet ismerve ezek közül könnyen kiválaszthatjuk a hozzánk illő nyerget.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs

Címkék: bicikli, kerékpár

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Bicikliautó

A World Inside Pictures cikke szerint a férfi úgy döntött, készít egy olyan biciklit, amely megóvja utasát az időjárás viszontagságaitól, valamint kényelmesebb is, mint a legtöbb kétkerekű.


Bringarázs

Biztonságos, helytakarékos, időjárásálló. A Velo-Safe kerékpártartóval csökkenthető a társasházak tárolóinak zsúfoltsága, pályaudvarok környékén pedig nem kell aggódnunk bringánk sorsa iránt.