Szelekciós növénynemesítés, házilag

2010-07-12 13:03:40 |

Ma már inkább minden évben megvásároljuk zöldséges- és a díszkertünk egynyári virágainak magjait, az előző évi saját magfogásból származó növények nevelésével kevesen foglalkoznak - sajnos. Akinek ideje és kedve van azonban, akár kísérletezhet is ezzel, vesztenivalója nincs. Legrosszabb esetben nem történik semmi, csak minden ősszel bajlódunk kicsit a magtisztítással, ám szerencsés esetben akár új fajták kinemesítése is megtörténhet kezeink között.

A hibridekről

A kereskedelemben kapható vetőmagok többsége manapság F1 hibrid. Ez azt jelenti, hogy a nemesítő cég tudja, hogy mely anya-, és apavonalú növényfajták keresztezésével tud létrehozni olyan F1 (első nemzedékes) hibridet, amelynek magjait elvetve nagyon szép termést adó zöldséget lehet majd felnevelni. Ám ha ebből a szép termésből magot szedünk, és következő évben újra elvetjük, valószínűleg nagyot csalódunk, mert az eredmény már lesújtó lesz: a második év növényei tulajdonságaikban valamelyik szülőre vagy elődre ütnek majd vissza, és korántsem nyújtják az előző év alapján elvárt teljesítményt.
Azért lett ez így "kitalálva", hogy a nemesítők a következő évben is el tudják adni majd a hibrid magokat, amelyek nemesítési vonalát csak ők ismerik, és titokként őrzik. Hiszen ha minden évben jó termést adnának a termesztők által begyűjtött magokból felcseperedő növények, akkor senki nem vásárolná a vetőmagokat, hanem gyűjtené a saját kertjében.
A dolog másik oka, hogy az F1 hibridek a két szülő genetikai állományát örökölve sokkal jobb teljesítményt adnak (méret, termésátlag, íz - mikor melyikben), mint amit a két szülő adna, ám ez a jó teljesítmény csak az első nemzedékben jelenik meg, a korábbi ősökre való visszaütés miatt azonban ez nem tartós.

Kísérletünk alapjai a tájfajták

Vannak olyan tájfajták, amelyek nem különböző tudatos keresztezési vonalak kialakításával jöttek létre, hanem sok év, évtized alatt szelekciós nemesítéssel, azaz kiválogatással. Az ilyen tájfajtákat évről-évre elvetették az emberek, és gondoskodva a jövő évi szükséges magmennyiségről is, ősszel magot szedtek a termésből. És ugye melyik termésből szedték a magot? Értelemszerűen a legszebb, legnagyobb, legízletesebb termést adó növényegyed lett a következő évi magdonor. E kiválogatás eredményeképp évről-évre jobb tulajdonságokkal rendelkező növények kerültek termesztésbe. Ez a szelekciós növénynemesítés alapja. A lényeg, hogy ha ilyenbe kezdenénk, akkor semmiképp ne hibrid magot vessünk el, bár évek alatt újravetve abból is létrejöhetnek érdekes dolgok.
A zöldség-, virág- és fűszernövény tájfajták megmentésére ma már nemzetközi magcsere és génbank-program is van, amelybe az interneten bárki bekapcsolódhat (Seedsavers Network - "Magőrző Munkacsoport"). Ezek a programok főként angol nyelven hozzáférhetők, de kis nyelvtudás is elegendő a rendszer megismeréséhez. E tájfajtákat itt heritage, azaz örökségfajtának nevezik. Ezek megőrzésére azért van szükség, mert e fajták nagyüzemi termesztésbe soha nem kerültek, emiatt fennmaradásuk attól függ, hogy kiskertekben tartja-e valaki őket, vagy elfelejtik. Bár kisebb a termésátlaguk, mint a hibrid fajtáknak, általában ellenállóbbak, kevesebb növényvédelmi kezelést igényelnek. A képeken is látható, hogy milyen változatos színekben is előfordulnak sárgarépák, paprikák, paradicsomok vagy burgonyafajták is, de találkozhatunk a heritage-honlapokon szivárványszínű levelű kukoricával, csíkos céklával, fekete paprikával és sok más érdekességgel is.

A szelekciós növénynemesítés

Szelekció magyarul kiválasztást, kiválogatást jelent. A növénynemesítés legrégibb, és ma is egyik fontos módszere. Szelekciónál a változatos formákkal rendelkező alapanyagokból kiválasztjuk, és tisztán tenyésztve tovább szaporítjuk a termesztési célnak legjobban megfelelő tulajdonsággal rendelkező növényegyedeket, ezek lesznek a következő évi anyatövek.
A szelekció lényegét, formáját, irányát és módját tekintve különböző lehet. A természetben végbemenő természetes szelekciónál a körülményekhez, környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodott egyedek maradnak fenn, és szaporodnak el, míg a kevésbé alkalmazkodók kipusztulnak.
Mesterséges és pozitív szelekciónál az ember a gazdasági céljainak legjobban megfelelő egyedeket választja ki és szaporítja tovább, míg negatív szelekció esetén a nem megfelelő egyedeket távolítjuk el az állományból.
A dolog lényege tehát, hogy elvetjük a növényeket, és a kikelő példányokat folyamatosan figyelve meghatározzuk a szelekciós célt. Mondjuk paradicsomtöveink között lesznek olyanok, amelyek különösen nagy termést hoznak, és az a célunk, hogy minél nagyobb paradicsomaink legyenek jövőre is, akkor logikai alapon azoknak a terméseknek tesszük el a magját a következő évre, amelyek nagy méretű termést hoztak, A kicsiket nem szaporítjuk tovább. Következő évben ugyanígy teszünk, 2-3 év alatt kialakul, hogy már egyre több nagytermésű paradicsomunk lesz az állományban, és egyre kevesebb kicsi. Szép lassan kialakulhat így egy új fajta.
A szelekciós cél lehet az is, hogy mondjuk azoknak a paradicsomoknak a magjait tesszük el továbbszaporításra, amelyek vegyszerezés nélkül sem betegeskedtek tavasztól őszig. Ebben az esetben a nemesítői célunk arra irányul, hogy egy betegségeknek ellenálló fajtát hozzunk létre az évek alatt.
Virágok esetén csinálhatjuk azt is, hogy a körömvirágokból (melyek gyógynövénynek is kiválóak) mindig azon egyedek magját szedjük le, amelyek a legnagyobb és legtömöttebb fészekvirágzattal rendelkeztek. Így a vegyes állományunk pár év alatt átalakulhat csupa nagyvirágúvá.

Tömegszelekció

A legkorábbi nemesítési módszer, a szelekció legegyszerűbb és legrégebbi módja öntermékenyülő növényfajoknál. A kedvező tulajdonságú genotípusok felszaporításának módszere. Ez annyiban különbözik az előzőekben leírt egyedszelekcióktól, hogy itt nem megjelölünk egy-egy továbbszaporításra érdemes egyedet, és abból szedünk magot, hanem a tömegesség elve alapján az állományból kiírtjuk azokat, melyekre nem lesz szükségünk. Így a megmaradók jóval több magot adnak a további szaporítási kísérleteinkhez, mintha csak egy-egy egyeddel foglalkoznánk.

Az itt bemutatott szelekciófajtákat inkább ötletadónak szántuk, amin el lehet indulni. Ha valakit érdekel a téma, akkor érdemes utánanézni a nemesítés mélyebb, genetikai alapjainak is a minél jobb eredmény érdekében. Hazánkban - bár nem köztudott - számos lelkes amatőr hobbikertész rendelkezik saját nemesítésű növényekkel, melyek közül vannak államilag elismert fajták is. Tehát növényt nemesíteni nem lehetetlen dolog, főleg kitartás kérdése.

Faj és fajta

A faj a legkisebb rendszertani kategória, bár az alatti egységek is vannak. A természetben egy fajhoz azok az egyedek tartoznak, amelyek képesek egymással szaporodni. A faj alatti egység az alfaj, amely olyan egyedeket jelöl, amelyek valamiben egymáshoz hasonlítanak, de a faj többi egyedétől valamiben eltérnek: színben, méretben stb. Az alfajok kicsit a többségtől eltérő tulajdonsága természetes úton jön létre. A fajta pedig egy mesterséges úton (például kertészeti nemesítéssel) létrehozott alfaj megnevezése. Tehát faj például a paradicsom, fajtái lehetnek a Caspar, Brigade, Draco, Dual Early... Ezeket emberi beavatkozással nemesítették, ezért ezek a paradicsom növényfaj fajtái. A paradicsomnak alfajai is lehetnek, de csak a vad paradicsomnak, és a természetben kialakult körülmények között.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tulln-i kertek

Az ausztriai Tulln városában 2008-ban nyílt meg az állandó kertépítészeti kiállítás, melynek ötlete a helyi hobbikertészektől ered. A Garden Tulln Európa első ökológiai bemutatókertje, mely...


Chipezett fák

Nem fákba építünk számítógép alkatrészeket – bár jól hangzana –, ehelyett egy olyan eljárást takar e kifejezés, amit saját kertünkben is kipróbálhatunk. A chip-szemzéssel oltott fák többféle...