Épített környezetünkben a főépületek mellett gyakoriak az egyéb kiszolgáló, tároló vagy pihenő célokat szolgáló kisebb építmények. Kialakításuk, formájuk rendkívül változatos, a célhoz igazodóan. Sőt még ezen belül is nagyok lehetnek az esztétikai különbségek. Abban viszont nincs közöttük különbség, hogy mindegyikre kell tető, amely megóvja a lehulló csapadéktól.Az ilyen építményeknek csak ritka esetben van szükségük masszív tetőszékre, többnyire könnyű tetőfedő anyagokkal vannak héjjalva. Ám e melléképületekre is érdemesebb nagyobb figyelmet fordítani, és összhangba hozni környezettükkel nemcsak kialakításuk, de tetőfedőanyagaik tekintetében is.
A melléképületek többnyire tárolási célokat szolgálnak vagy estenként még a házi műhely szerepét is betöltő építmények. Elhelyezésük mindig a helyi adottságoktól függ; van amelyik közvetlenül a lakóépület oldalfalához csatlakozik, másik meg a telek egy eldugottabb sarkában kap helyet. A speciális célokat szolgáló kukatárolók, a bejárat fölé szerelt előtetők, vagy a kerti pavilonok, garázsok kocsibeállók azonban funkciójuknál fogva szinte szerves részei a lakóépületnek, vagy a tágabb értelembe vett lakótérnek, tehát mindenképpen jól látható építmények.
Ezért újabban többnyire igényesen megépítettek, és a tetőfedésüket is ennek megfelelően célszerű a lakóépülethez és a környezethez illően megválasztani. Így a tulajdonosnak nem kell szégyenkeznie miattuk, és nem fognak kiríni az ingatlan környezetéből sem.
Felújítási munkák során ezeket az építményeket érdemes átépíteni, netán újra formálni, nemcsak a meglevő, de a várhatóan növekvő igényekre tekintettel is. A régebben összerótt sufnik ideje lejárt, toldozgatásukra nem, teljes átformálásukra viszont érdemes áldozni minden jó karbantartott lakóingatlanon.
Régebben és még ma is a fészereken, kis szerszámkamrákon megszokottak voltak a hagyományos, több rétegű kátránypapírral fedett tetők. Ezeket azonban már csak az igénytelen, vagy kis felületű tetőkön alkalmazzák, vélhetően a régi beidegződések miatt. Jellegtelenek, idejét múltak, hiszen ennél már sokkal esztétikusabb és környezetbe illőbb, színes és mintás bitumenes lemezek is használhatók e célra. Ha már igényesebb anyagokból készült kamráról, vagy szerszámtárolóról van szó, akkor sokkal esztétikusabb a különféle bitumenes tetőfedő anyagok valamelyikét alkalmazni.
Ezek alá éppen úgy szükség van a stabil alátét héjalásra, mint a kátránypapírnál, ám nemcsak esztétikusabbak, de vízzárásuk is kiváló, feltéve, ha a gerinc és az eresz szegély is jól kivitelezett. A korszerű bitumenes lemezek színesek, egyes gyártmányok cserépfedést utánzó mintázatúak, és gondos leerősítésüknek köszönhetően viharálló fedést eredményeznek.
Más esetekben tetőfedő anyagként használhatunk áttetsző PVC, vagy poliészter alapanyagú hullámlemezeket is. Előnyük, hogy nem átlátszók ugyan, de a fényt kellően áteresztik. Közepes méretű lécvázra erősíthetők, a hullámtetőkön átengedett műanyagfejű csavarokkal vagy szegekkel. Rugalmasak, időjárás- és UV állók, de kis tetőesés esetén és nagyobb felületen csak kellő szilárdságú alátámasztás mellett terhelhetők jelentősebben. Előtetők, kisebb gépkocsibeállók, vagy szerszámtárolók tetejeként kis súlyuk, fényáteresztő képességük miatt lehetnek előnyösek.
Tetőfedésre használhatók bitumenes hullámlemezek is. Ezek hullámos felületkialakításuk miatt rugalmasak, anyaguk jól darabolható, anyagukban színezettek és hosszú élettartamúak. Alapként megfelelően előkezelt lécváz vagy akár deszka, esetleg OSB alapfedés is megfelel a felerősítésükhöz. A fedőanyagot elég egy teljes hullám átfedéssel toldani, hosszában pedig 18-20 cm-nyi átlapolással biztosítható a kellő vízzárás. A táblák leerősítése műanyagfejű szegekkel történhet, amiket csak a hullám tetején szabad beütni, az alapfedésba vagy hossztartó lécekbe.
Univerzálisan alkalmazhatók a különféle méretű melléképületek tetőfedéseként az egyre közkedveltebb bitumenes zsindelyek. A sávokban felrakott és szegezett, vagy öntapadó típusaiknál a csapadékvíz beszivárgásának semmi esélye nincs - még csekély esésű tetőknél sem. Igaz, ezeknél 10 fokos tetőhajlásig ajánlatos a síkfedőlapon bitumenes alátétlemezt és egyéb kiegészítőket alkalmazni, és erre lehet felerősíteni a zsindelylemezeket. A zárófedéseket pedig hő- vagy lágfúvásos módszerrel, szegezés nélkül kell felerősíteni a tökéletes vízzárás érdekében.
A szegek száma általában négy, ám meredekebb tetőkön ez a felére is redukálható. Ereszszegély alkalmazása is szükséges a kellő vízelvezetés miatt. Ezekkel a zsindelyanyagokkal akár kúpos fedés is kialakítható, pl. kerti pavilonoknál, de ezt a munkát részfeladatok összetettsége miatt érdemes szakemberre bízni.
Raktárak, tárolók kivitelezésekor faanyag helyett használhatók a különféle trapézlemezek is, amelyeket nemcsak a tető fedésénél, de az oldalfalak burkolásához is fel lehet használni. Ezek az acél vagy alumínium alapanyagú, és több színű kombinált műanyag védőréteggel bevont bordázott táblák ugyan hosszú élettartamúak, mégis kissé ipari jelleget adnak az ilyen építményeknek. Tetőfedő anyagként is jól használható, ám felhasználása, szakszerű alkalmazása szakipari munkát igényel, amellyel célszerű e téren jó referenciákkal bíró kis cégeket megbízni.
Azt azonban, hogy valójában milyen anyaggal fedjük le a lakóterünkben levő melléképületeink tetejét, legtöbbször a felület mérete és a tetőszerkezete alapján lehet eldönteni. Ez kiváltképpen akkor lényeges, ha a munkát magunk szeretnénk elvégezni. Ilyen munkára csak kis tető felületek esetében célszerű vállalkozni, és még ebben az esetben is ajánlatos többféle anyagot megvizsgálni a célszerűségre és az esztétikai szempontokra való tekintettel.
Ne feledjük, lakóterületünk esztétikája is érték, amire érdemes áldozni. Továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy a lehulló csapadékot esőcsatornával ajánlatos vízelnyelőbe vagy elvezető csatornába vezetni, mert ezzel az épületek oldalfalát tesszük a felcsapódó nedvességtől védettebbé.