Vízgazdálkodás?

2010-08-22 23:39:08 | Módosítva: 2010-08-24 22:58:31

A reformkorban kezdődtek a folyamszabályozások, Széchenyi kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál vezetésével. Az ezt megelőző időben a Kárpát-medence mocsaras-lápos, vízjárta terület volt, ahol az ún. fokgazdálkodás sok évszázad alatt kialakított rendszere uralkodott.

Ebben a Nílus völgyéből elterjedt kultúrából eredő tájhasználatban a folyó évenkénti kiáradásai termékenyítették meg a földet. A fokrendszer az alföldeket sűrűn behálózó csatorna- és zsiliprendszerével az árhullám szétterítésére, és nem gátak közé szorítására törekedett. A csatornákon a lehető legtávolabbra vezette el a vizet, ráterelve a hatalmas árterekre, majd tetőzéskor lezárta a zsilipeket, és kis késleltetéssel kezdte csak visszaengedni a vizet a folyóba.
A szétterített víz közben lerakta hordalékát, visszapótolta a talajvizet, a sekély vizet pedig a nap felmelegítette, és a halak gyors szaporodásnak indultak. A víz leengedésekor a zsilipeknél valóban kosárral fogták a halat. Ekkoriban Magyarország Európa legnagyobb halexportőre volt. Az Alföld fő foglalkozása nem a földművelés, hanem a halászat volt, amit a Fekete István regényéből, a Tüskevárból ismert öreg Matula bácsi ősei, a pákászok műveltek. A szárított halat egészen Franciaországig szállították.
A dús legelőkön pedig akkoriban 13 millió (!) szürkemarha legelészett, fenntartható módon! Ennek a virágzó kultúrának a gabonakonjunktúra vetett véget, amikor politikusaink és földbirtokosaink javasolták a mocsarak lecsapolását, és a termőföldek búzatermelésre való átállítását. Ekkor jelentek meg az első környezetvédők, mikor az alföldi pákászok felmentek Pozsonyba, és az Országgyűlés előtt tüntettek mocsaraik, lápjaik, halaik és egész életmódjuk megőrzéséért, sikertelenül.

A folyamszabályozások megtörténtek, és rögtön katasztrofális következményekkel jártak. A gátak közé szorított folyók nyomán születtek az első nagy árvizek, mint például a szegedi, mely egy várost törölt el a Föld színéről. A lecsapolt területeken keletkezett a sóval kivert szikes puszta, melyet ma már természeti értékként tartunk számon, pedig csak meggondolatlan beavatkozásunk eredménye. És innentől kezdődik el az évi ingalengés, a tavaszi árvizek, és a hatalmas nyári aszályok két szélsőségének váltófutása. Hozzá kell tenni, hogy Vásárhelyi elképzelésében még szerepeltek a nagy elárasztott területek, ahol az árhullámokat felfogták volna, de a megvalósításból már ezek kimaradtak. Az Alföld - különösen a Duna-Tisza-köze, a Homokhátság talajvize mára 20-25 m mélyre süllyedt, ahonnan diesel-szivattyúkkal húzzák föl, hogy öntözni tudjanak, de ez csak további süllyedést és emelkedő költségeket jelent.
Az árvízi pusztítást fokozza a felelőtlen erdőművelés, ahol a tarra vágott felvidéki és kárpátaljai erdőkből és nem utolsó sorban saját hegyeinkből - melyek a csapadék zömét eddig felfogták - akadálytalanul és a termőréteget is magával ragadva zúdul le a víz. Ehhez járul hozzá a globális felmelegedés miatt kaotikussá váló időjárás, amikor hónapokig nem esik az eső, aztán egyetlen hatalmas dózisban ömlik a nyakunkba, másrészt a felmelegedés fokozódásával a sivatagi zóna húzódik fölfelé. A mediterrán vidékeken, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban egyre nagyobb vidékeken ég ki a növényzet, nyáron rendszeresen erdőtüzek pusztítanak.
Ha nem sikerül a Kárpát-medence tájhasználatán változtatnunk, ez az évenkénti kettős katasztrófa csak erősödni fog, lassan ellehetetlenítve a mezőgazdaságot.
Mit csinálunk kicsiben, saját házunkban és házunk táján?
Nem tartjuk karban a vízelvezető árkokat, nem tároljuk a vizet, hanem gyorsan igyekszünk megszabadulni tőle, nem gondolunk akár csak egy-két hónappal előre sem, a nyáron várható aszályra. A nyári szárazság alatt ivóvízzel locsolunk, majd ha már sokba kerül a víz, illegálisan kutat fúratunk, és onnan öntözünk. De vízbázisaink sem feneketlen kutak. Sok helyen az elfogyasztott víz már több, mint amennyit a természet vissza képes pótolni. Megbontottuk az egyensúlyt, és növekvő sebességgel éljük föl a Föld javait.

Ertsey Attila

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Átadták a Nyugati teret

Már szeptemberben elkészült, de csak október elején adták át a felújított Nyugati teret a fővárosban. Több lesz a fa, keskenyebb lesz az aluljáróba vezető lépcsősor, és még a forgóóra is...


Belvizes, túlnedvesedett talaj kezelése

Idén májusban, majd júniusban is nagy gondot okoztak az áradások és az utánuk következő belvizek hazánkban. Sokhelyütt olyan kis patakok öntöttek ki, melyekre nem is számítottak az ott lakók. Bár...