Házikerti zöldségmagvetés

HELYBEVETÉSSEL VAGY PALÁNTÁZÁSSAL?
A zöldségfajok helybevetésének előnye, hogy a kikelő magoncok zavartalanul fejlődhetnek, nem éri őket semmilyen sokkhatás, mint a palántázottakat kiültetéskor. Ezzel szemben a palántáról való szaporítás előnye, hogy a növények fűtött helyiségben előnevelhetők, és a talajmenti fagyok időszakának elmúltával, már sokkal fejlettebben kezdik szabad ég alatti életüket, mint helybevetett társaik, ezáltal hamarabb is fognak teremni.
Kizárólag helybevetéssel termesztjük a gyökérzöldségeket (retekfélék, sárgarépa, petrezselyem, pasztinák), a hagymaféléket (vörös-, póré-, metélőhagyma), a levélzöldségek közül a spenótot, sóskát, mangoldot, valamint a hüvelyeseket: a borsó-, babféléket, továbbá a csemegekukoricát.
Helybevetésen kívül palántáról is szaporíthatjuk az összes káposztafélét, a kabakosokat (azaz a sárgadinnyét, görögdinnyét, tök-, és uborkaféléket). Palántázhatók a saláták is, bár ezeket házikerti körülmények között érdemesebb helybe vetni, majd ha kikeltek, ritkítani. A paradicsomot, paprikát és tojásgyümölcsöt pedig pont ellenkezőleg, inkább palántaként ültessük ki, mivel ezek melegkedvelő és többségében hosszú tenyészidejű növények, így a fejlett egyedek kiültetésével fokozható a koraiság és meghosszabbítható a tenyészidő.
VETÉSIDŐK
A vetés ideje az időjárástól és az adott növényfaj csírázásához szükséges optimális hőmérséklettől függ. Már március vége óta vethetők a velőborsók, illetve ilyenkor már a sárgarépa és petrezselyem magvainak is a földben a helye. Április elején vethetjük szabadföldbe a paradicsomot, a céklát. A hónap végén kerítsünk sort a babok, a paprika a kabakosok és a csemegekukorica veteményezésére. Ha május 10. utánra időzítjük az utóbbiak elvetését, akkor a fagyosszentekkor fellépő fagyok már biztosan nem tehetnek kárt bennük.

MIBŐL MENNYIT?
Gyakori dilemma, hogy mennyi zöldség szükséges egy család részére. Ez persze részben ízlés dolga, de az alábbi tapasztalatokat figyelembe véve nagy valószínűséggel elkerülhetőek a túltermelések és a hiányok.
A következő adatok folyóméterben vannak megadva, egy négytagú család átlagos szükségletét tükrözik, friss fogyasztás esetén. Tehát ha mélyhűtésre, téli tárolásra is szánunk e zöldségekből, akkor az itt leírtaknál többet gondozzunk kertünkben.
Zöldbabból 15, zöldborsóból 40-50 méternyi elegendő. Salátából 10, spenótból ugyanennyi, hagymafélékből pedig fajonként (vöröshagyma, fokhagyma, póré) számítsunk 10-10 folyóméternyi területet. Tökből elegendő néhány fészeknyi, ami 10-15 méter, ugyanennyi szükséges az uborkából és a dinnyékből is.
A gyökérgumósok helyigényére 8-10 folyóméternyit számoljunk (retek, petrezselyem), a sárgarépának pedig ennek a dupláját. Paradicsomból 10-15, paprikából akár 40 méternyit is vethetünk. A káposztafélékre fajonként 8-10 folyóméternyi területet szánjunk.

FONTOS A TÉRÁLLÁS
A zöldségek jól megválasztott sor- és tőtávolsága több szempontból is lényeges. Ha túl sűrűn vannak, akkor nehezebben fejlődnek, mivel egymást árnyékolják. Túl ritka elhelyezés esetén pedig bőven marad hely a gyomoknak, amelyekkel nekünk gyűlik meg a bajunk. Az alábbi táblázatban szereplő sor- és tőtávolságok csak irányszámok, mivel ezek meghatározásakor az adott fajta növekedési erélyére is legyünk tekintettel. Egy futó paradicsomfajta egy példányának például nagyobb térre van szüksége, mint egy bokros növekedésűnek.