Nagyanyáink színes baromfiudvaraira sokan nosztalgiával gondolunk, ám a színes és hasznos állatokat a mai kertekből sem kell feltétlenül nélkülözni. Tőlünk nyugatabbra egyre divatosabbak a hobbi-baromfiudvarok.Ebben az esetben ne a hagyományos tyúkólra gondoljunk, hanem olyan, a képeken is látható építményekre, melyek esztétikai hatással is bírnak, nem foglalnak el nagy helyet, ám arra elegendők, hogy néhány szárnyast tartsunk bennük elsősorban hobbi céllal, de nem lebecsülve a várható tojáshozamot sem.
A régi baromfiudvarok tarka világa abból eredt, hogy sokféle állat él bennük: tyúkok, kacsák, ludak, pulykák, galambok. A különböző fajok együtt tartása csak akkor oldható meg, ha elegendő életteret tudunk biztosítani számukra, ehhez pedig sok helyre van szükség. Amennyiben kisméretű hobbi baromfiudvar építéséra adjuk fejünket, inkább csak 1-2 fajt tartsunk benne, azokat is úgy, hogy az erőviszonyok kiegyenlítettek legyenek. Mondjuk a kis testű fürjeket nagytestű tyúkokkal összezárni nem szerencsés, mert az egyoldalú küzdelem véres kimenetele előre borítékolható. A többféle állat összezárása azért sem szerencsés, mert táplálékigényük is különböző lehet. De a sokszínűségről nem kell lemondanunk, hiszen ha törpetyúkokkal népesítjük be a baromfiudvart, azoknak számos szín-, és formaváltozata van, mint a kontyos, gatyás, kopasznyakú stb. Így a színek is változatosak lesznek, de az erőviszonyok is kiegyenlítettek maradnak.
Baromfi ól és berendezése
Mint a képeken is látható, nagyon szép, és a leendő lakók igényeinek is megfelelő hobbi baromfi ólakat készíthetünk. A lényeg, hogy legyen egy olyan hely, ahol elbújhatnak a madarak, például a tojás, kotlás idejére, de legyen egy kifutó is.
A kisebb építmények előnye, hogy áthelyezhetők, így alattuk a fű nem károsodik, hiszen mielőtt már látszana, hogy egyre megviseltebb a gyep a baromfik munkálkodása révén, egyszerűen arrább toljuk a ketrecet. Nem tartozik szorosan ide, de régen készítettek olyan nagyméretű legeltető kereteket, melyek gyakorlatilag kerekeken guruló, alj nélküli ketrecek voltak. Egy ilyenbe 3-4 juh befért, és ha lelegelték a ketrecük alatt a füvet, fejükkel kicsit arrább tolták a ketrecüket a friss fűre. Ez is hasonló megoldás azzal, csak a tyúkudvar lakói maguktól nem tudják majd áthelyezni a ketrecet.
Legjobb, ha baromfiház fából készül, a rácsozat pedig műanyaggal bevont drótháló. Ennek előnye, hogy könnyen tisztítható, hátránya, hogy egyes állatok addig csipkedhetik, amíg le nem koptatják a bevonatot.
Speciálisan baromfiféléknek többféle etető és itató készül. Azok a jó itatók, amelyek részben zártak, így a madár nem tud fürdeni a vízben, nem piszkolja be azt. Etetőből is érdemes olyat választanunk, amelybe teljesen be kell dugja a fejét a madár. Ezzel megelőzhetjük, hogy a takarmányba belelépjen és szétkapirgálja.
A tojóládának a madarak méretéhez kell igazodniuk. Az almozás főleg a lábtollazatos, azaz "gatyás" madarak esetén lényeges.
A lakókról
Sokféle baromfi közül választhatunk, ha a hobbi-ólunkat szeretnénk benépesíteni. A pulykák nagytestűek, a gyöngytyúkoknak pedig a mozgásigényük a túl nagy, ezeket inkább ne rakjuk ilyen kis építménybe, és a struccokat is felejtsük el... De alkalmasak ezek az épületek például fürjek tartására, amelyek értékes tojásukkal némi hasznot is hoznak. A tyúkok közül a kistermetű dísztyúkok tartásával érdemes megpróbálkozni, ezek szépek, és a tojástermelésük sem elhanyagolandó. Vízi szárnyasok közül számos gyönyörű kacsaféléből választhatunk, ám arra számítsunk, hogy ezeknek az állatoknak a megfelelő tartásához némi vízfelületre is szükség van, amiben úszhatnak. A díszrécék hátránya, hogy folyamatosan mindent nedvesen tartanak maguk körül, így tisztántartásuk sok munkával jár.
A galambdúcba szoktatott galambok takarmányozásuk nagy részét maguk megoldják, hiszen megkeresik táplálékukat.