Fém- és fadetektorok

2011-01-18 18:23:36 |

A fémdetektor egy időben csak kincskeresők, régészek eszköze volt, de mára már számos szak- és barkácsbolt kínálatában is megtalálható ez a hasznos kiegészítő. Segítségével fal mögött húzódó vezetékeket, csöveket térképezhetünk fel. Egyes típusokkal gerendák, lécek is kereshetőek.

A fémkeresőket két nagy csoportra tudjuk bontani. Az egyik a hobbi célú fémkeresők, a másik pedig az ipari célú fémkeresők. A hobbi célú fémkeresők - mint a nevük is mutatja - gyakorlatilag arra valók, hogy magánszemélyek törvényes keretek között "mini-régészeti" kutatásokat tudjanak végezni. Természetesen vannak csoportok, akik alaposabban utánajárnak egy-egy esetleges történelmi lelőhely kortörténetének, és annak is, hogy hol-mit érdemes keresni. Ők azok, akik komoly sportként kezelik a fémkeresőzést.
Az ipari felhasználás széleskörű, jellemzően építkezéseken vagy építési területeken használnak fémkeresőt. Különféle felhasználási módok közül a legjellemzőbbek a villanyszerelési, valamint a terepkutatási fémkeresések. Alapestben fémkeresőt hobbi célra 50-100.000 forint között találhatunk (vezetékkeresőt akár néhány ezer forintért is lehet kapni). A választás nehéz, mert sok típus található a piacon, és kezdők számára nehezen felmérhetők az egyes típusok közötti különbségek. Minden esetben érdemes a szakember tanácsait kikérni arról, hogy mi lenne a számunkra ideális választás. Ezt általában a felhasználás módja, gyakoriság adja, valamint a leggyakoribb esetben pénztárcánk mérete.

Működési elv

A fémdetektor egy tekercs induktivitásának megváltozását jelzi, valamilyen fémdarab közelébe kerülésekor. Az induktivitás megváltozása nagyon kicsi, néhány ezrelék. Ilyen kis változást nehéz mérni egyszerű eszközökkel, ezért a mérendő tekerccsel egy ún. rezgőkört hoznak létre, és ebbe az áramkörbe építenek egy másik, referenciaoszcillátort, állandó, közel ugyanekkora frekvencián. A két rezgés jelét "összeszorozzák', majd a kettő közötti különbséget egy piezo hangszóróra vezetik, így vehető észre például egy földfelszín alatt lapuló fémpénz vagy más fémtárgy.

Vezetékek nyomvonalának felderítése

Mindennapi tevékenységünk során számos esetben találkozhatunk kábelekre vonatkozó problémákkal, kábelhibák keresésével, azonosításával, valamint eltemetett és falban haladó vezetékek nyomvonalának felderítésével. Az elfalazott vezetékek, kábelek, csövek nyomvonalának és mélységének felderítése általában nehézkes és időrabló munka. Ugyanakkor ezek veszélyt jelenthetnek, különösen akkor, ha feszültség alatt vannak, ha nincsen róluk nyomvonaltérkép, illetve semmilyen egyéb információ nem áll rendelkezésünkre. Egy régi épület felújításakor célszerű a vezetékeket, csöveket felkutatni az átépítés megkezdése előtt.
Az elfalazott kábelek egyik legrégibb felderítési módja az előbb ismertetett fémkereső módszer. Az eljárás előnye az egyszerűség és a gyors keresési lehetőség mellett az, hogy kábelek esetén nem szükséges az, hogy feszültség alatt legyenek, továbbá, hogy a kábelnek legalább az egyik vége hozzáférhető legyen. A fémdetektálás jósága azonban függ a fal (vagy talaj) szerkezetétől, és alapesetben az érzékelt fémtest mélysége nem határozható meg. Ez azonban a fenti detektálási elv továbbfejlesztésével megoldható. A megoldást az érzékelő tekercs újszerű megoldása adja. A módosított érzékelő egy tekercs helyett két, egymásra merőleges ferrittekercset tartalmaz. Ezek indukcióváltozását egy elektronika figyeli, és ebből tudja meghatározni a vezeték elhelyezkedését, néhány tíz centiméter mélységig.

Gerenda- és léckereső

A gerendakereső más működési elv alapján dolgozik, mint a fémdetektorok. A készülék a fal sűrűségét figyeli, és ennek változásakor jelez. Felderíti a tartóelemeket, pl. léceket, gerendákat gipszkarton lapok alatt, faborítások, burkolatok alatt.
A készüléket bekapcsolás után a homogén falhoz kell illeszteni, ahol önállóan lefolytatja a kalibrálást, ezt követően kezdhetjük meg a pásztázást. Jól használható tapétázott vagy szövettel burkolt falakon, kivéve, ha ezek fémfóliát illetve fémszálakat tartalmaznak, továbbá ha a tapéták még a felragasztásukból eredően nedvesek. Vakolaton használva a rendszertelen vastagság miatt nehéz vékonyabb lécek helyét meghatározni, ekkor - ha lehetőségünk van rá - fémkereső üzemmódba kapcsolva azonosítani tudjuk a szögeket, amellyel a léceket a gerendákhoz hozzászögelték.
Ha a vakolat fémhálóval van megerősítve, a kereső ezen az anyagon keresztül nem képes semmit se felismerni. Szintén nem lehet szőnyegpadlón, vagy párnázott szigetelésen keresztül fagerenda vagy idomacél tartó helyét meghatározni. A mérés mélysége és pontossága az anyagok nedvességtartalma, a falszerkezet és a festés függvényében eltérő lehet.

A földben lévő ásványkincsekre és bizonyos halfajokra vonatkozik az a szabály, amely szerint ezek az állam tulajdonát képezik. Természetesen nem igaz ez a földbe, vízbe került tárgyakra. Ellenkező esetben, a saját vízbe pottyant gyűrűjét se szedhetné ki az ember. A régészeti leleteket ezzel szemben le kell adni az illetékes múzeumban, azok is állami tulajdonnak számítanak. A leadás határideje nyolc nap. Tehát ha "véletlenül" ilyet talál egy fémkeresős, elvileg nyugodtan haza is viheti, nem követ el szabálysértést, amíg a nyolc nap le nem telik.
Profi fémkereső, kincsvadászoknakA védett régészeti lelőhelyek listája nem szerezhető meg egyszerűen. Az ásatás elég nyilvánvaló, a fémkeresősöket igyekeznek is ezektől távol tartani, bár ha valaki felajánlja, nem feltétlenül utasítják el a segítségét. Régészeti feltárást magánszemély nem végezhet. De pl. talaj felszínén, vagy annak közelében lévő érmék, szórványleletek összegyűjtése - amit a fémkeresőzők nagy része végez - bajosan tekinthető annak.
Ezeknek eleve csak egy része tekinthető régészeti leletnek. Aki jogszerűen akar eljárni, csak az 1711 utáni tárgyakat keresi! Persze csak a jogszabály tesz ilyen különbséget a talált tárgyak között, a műszer nem. Tehát teljesen jogszerűen lehet keresőzni pl. egy világháborús, vagy akár 1848-as csatahelyen, amennyiben az nem esik egybe védett területtel, és a tulajdonos sem kifogásolja. Ha eközben pl. római kori érmék is előkerülnek, akkor azokat le kell adni az illetékes múzeumban, és be kell jelenteni a lelőhelyet.
Közterületeken sem tilos a keresőzés, más a helyzet viszont az ilyen területek széttúrásával. Magánterületen természetesen csak a tulajdonos engedélyével szabad bármit is csinálni. A tapasztalatok szerint a tulajdonosok csak ritkán elutasítóak, ha megkeresik őket, de azt persze senki sem fogja engedni, hogy a vetését széttúrják és letapossák.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs

Címkék: fémdetektor

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.