Szőlőszaporítás házilag

Fajtaválasztás

Annyiféle szőlőfajta létezik, hogy itt konkrét fajtabemutatásokra nem vállalkozhatunk. Helyette néhány fő irányelvet mutatunk be, amely megkönnyíti a választást.

A már előbb említett csemege, bor és mazsolaszőlő csoportokon kívül is sok mindenből válogathatunk, ezért érdemes egyrészt a szakirodalomban utánanézni a dolgoknak, másrészt nem haszontalan megfigyelni, hogy a környékünkön milyen szőlőfajtákat tartanak, hiszen a talaj és éghajlati adottságok is befolyásolják; mi érzi majd jól magát a kertünkben. Ami a környéken másnak bevált, azzal a fajtával várhatóan mi sem fogunk csalódni.

Csemegeszőlők közül íz alapján is érdemes választanunk, hiszen vannak, akik a muskotályos zamatú szőlőket szeretik, másoknak lényegesebb, hogy nagy szemű legyen a gyümölcs, és lehetőleg magmentes, vagy kevés magvú. Vásárolhatunk kettős hasznosítású fajtákat is; ezekből bor is készülhet, de friss fogyasztásra is jók.

A direkt termő változatokból bort nem készíthetünk, mert metilalkohol tartalmuk miatt mérgezőek. E mérgezés nem egyből látszik, aki sokáig fogyaszt ilyen fajtából készült bort, az szellemileg gyorsan leépül (bár ez a veszély akkor is fennáll ha bármilyen jó minőségű bort fogyasztunk nagy mennyiségben rendszeresen…). A direkt termő fajtákat tehát csak csemegeszőlőként frissen fogyaszthatjuk, bár nem a legízletesebb fajták. Hogy akkor miért érdemelnek említést? Mert a igénytelenebbek. Kiválóak nyaralókba, hétvégi házakba, ahol nem oldható meg a rendszeres permetezés, mivel növényvédelem nélkül is elég jól elvannak, és szőlőnk is lesz - valamilyen.

A borszőlők közül a fehér és vörösborszőlő fajták közül válogathatunk, ki-ki ízlése szerint.

Miből induljunk ki?

A kérdés arra irányul, hogy mit szeretnénk telepíteni: sima dugványt, gyökeres dugványt vagy oltványt? A felsorolás sorrendje nem véletlen, így egyre jobb minőségű növényt várhatunk, de egyre drágábban kapjuk meg a szaporítóanyagot.

Leegyszerűsítve a sima dugvány egy szőlővessződarab, amit levágunk a tőről, és elültetjük. Ha jól csináltuk, akkor valószínűleg meggyökeresedik, és 2-3 hónapon belül növekedésnek indul.

A gyökeres dugvány ugyanolyan, mint az előbbi, csak már valahol meggyökereztették, átteleltették. Mivel már van gyökere, sokkal biztosabb az eredése, intenzívebb lesz az első évi növekedése, erősebb növényünk lesz az első ősz végére. Ha az előbb említett sima dugványunk meggyökeresedik, akkor 2-3 év alatt valószínűleg ugyanott tart majd fejlődésben, mint a gyökeres dugványról ültetett tő. Ezek saját gyökerükön élnek.

Nem így az oltvány, melynek alanya adja a gyökeret, a nemes rész majd a hajtásokat, lombot, termést. Az oltvány telepítése azért előnyös, mert annak a gyökere, azaz az alany úgy lett kiválasztva, hogy a talajjal kapcsolatban igénytelen, így jól tudja táplálni a ráoltott nemes részt, ami majd a gyümölcsöt szolgáltatja nekünk. Az oltványok a legdrágábbak, hiszen itt az alany és a nemes oltását, összeforradását is biztosítani kellett, mire kész eladható szőlővé vált e növény.

A negyedik szaporítási lehetőség a konténerben, azaz cserépben nevelt szőlő, aminek előnye, hogy tavasztól őszig illetve fagymentes időben akár télen is kiültethetjük. A viszonylag nagy tő akár már az ültetés évében, de legkésőbb a következőben termőre fordul.

Szaporítás, ültetés

Ha magunk akarunk szőlőt szaporítni, és van ismerősünk, akitől a téli metszés idején vesszőt kérhetünk, saját gyökéren aránylag könnyen előállíthatunk új tövet.
A vesszőket a tél végén vagy koratavasszal csapvízzel teli üvegekben gyökereztetjük. Hazai tájakon - ahol télen kemény fagyok lehetnek, de aszályos vidéken is – hosszabb, 4-5 rügyes vesszőkkel dolgozzunk, hogy a gyökerét mélyen tehessük a földbe. Másutt, pl. tenyész-edényes, vagy akár növényházi termesztésnél, 2-4 rügyes vesszők elegendők. Hosszú vesszők esetében legjobb három rügyet a vízben, kettőt felette tartani. Ez esetben felül többnyire két hajtás fog fejlődni, míg a két alsóból, de leginkább a legalsóból erőteljes talpgyökerek. A két hajtásból később csak az erősebbet hagyjuk kifejődni.

A vízben-gyökereztetést - a zöld hajtások miatt - világos, meleg helységben, pl. egy konyhaablakban végezhetjük el. Ennek során kb. két hét után kezdenek a felső rügyekből hajtások fejlődni, majd kb. egy hónappal később a gyökerek. Mindez a vessző tartalék anyagaiból történik a meleg és nedvesség hatására. Amikor a gyökerek elkezdenek dúsabbá válni, akkor becserepezhetjük a növényt.

A szőlővesszőket nem csak vízben gyökereztethetjük, hanem szabadföldben is. A 4-5 szemes vesszőt dugjuk a jól előkészített, azaz mélyen fellazított talajba. Ügyeljünk rá, hogy egyenesen álljon, és csak a felső két rügy legyen a talaj felett. Ezután húzzunk földet, bakhátat a talaj felett maradt két rügyre is, ezzel óvjuk a fagytól. Ahogy kitavaszodik a gyökeresedés után megjelenik a hajtás is, a bakháton előtörve; ekkor a föld-feltöltést lebonthatjuk.

Gyökeres dugványt és oltványt hasonlóképp ültessünk. A mély - akár 50-60 centiméteres - lazítás azért fontos, hogy a gyorsan növekvő gyökerek akadálymentesen haladhassanak minél mélyebbre, és ne a felszín közelben ágazzanak szét. A mélybe jutó gyökerek a fagyokat is jobban viselik, és a vízgazdálkodása is jobb lesz az ilyen növényeknek.