Kertszomszédsági szempontok

A viták és nézeteltérések megelőzésének fontos feltétele, hogy belterületen és zárt kertben minden három méternél nem magasabbra növő növény, illetve növényállomány a telekhatártól legalább fél méterrel beljebb helyezkedjen el. A kerítést pótló élő sövény is ide tartozik. A három méternél magasabbra nem növő fák mindegyike minimálisan egy méterre legyen a kerítéstől, illetve telekhatártól.
A telek határvonalába későbbi rendezéssel került fa vagy bokor virága, gyümölcse, illetve egyéb termése, a békesség kedvéért is illesse egyenlő arányban a szomszédokat. Ennek megfelelően az érintett szomszédok, igazságosan osztozzanak a fenntartási költségeken illetve a munkán. Meg kell engedni, hogy a cserje tulajdonosa az áthajló cserjeágakról a termést összegyűjthesse, és az ágakat, gyökereket eltávolíthassa. A fák – közülük is a dió, és a szelídgesztenye – csak önkormányzati engedély birtokában vágható ki vagy csonkolható meg. Azonban nem szabad megfeledkezni az engedéllyel kivágott fák, egyidejűleg előírt fapótlási kötelezettség teljesítéséről sem!
Azzal pedig minden esetben számolni kell, hogy vannak olyan gyomnövények, amelyeknek irtása kötelezően előírt, és ezt bizony teljesíteni kell. Virágzó növényeket méhekre veszélyes vegyszerrel nem szabad permetezni. Minden esetben tartózkodni kell az olyan növényvédelmi eljárásoktól, amelyek veszélyeztetik és szennyezik a környezetet. Ezért szabályozott az összegyűjtött avar, lomb, kerti hulladék elégetése is. Az odaadó kertgondozás sem lehet azonban igazán sikeres, amíg a szomszédban elhanyagolt, elgyomosodott kertből kártékony élőszervezetek prédájává válik a mi ápolt és gondozott kertünk.