Dézsás növényeink kezelése

Leander vagy babérrózsa (Nerium oleander és fajtái)

Természetes élőhelyén 5 méteres cserjévé is megnő, ez a folyópartokon élő növény. Minden része mérgező, ezért óvatosan bánjunk vele. Évszázadokkal ezelőtt a leanderligetekben megpihenő katonák kipárolgó méreganyagaitól rosszul lettek. Csak később jöttek rá, hogy a leander a bűnös, ez a vanília illatot árasztó virágú, ártatlannak tűnő cserje. Néhány pásztornak is okozott pár kellemetlen napot a leander, amikor ágából faragott nyárson sütötték meg az ebédre szánt húst.
Számos kertészeti változata ismert, így vannak szimpla és telt virágú változatai is; virágszíne lehet rózsaszín, piros, sárga, lila vagy tarka. Levéldísznövénynek is mutatós a sárgán pöttyözött levelű változata. Fiatal korában tavasszal vágjuk vissza hajtásait, így többszörösen elágazik majd. Miután virágozni kezd, ha alakító metszését augusztusra időzítjük, akkor nem vágjuk le az őszre a hajtás végében kialakuló virágkezdeményeket. Teleltetéskor atkák és pajzstetvek támadhatják meg.

Mályvarózsa (Hibiscus rosa-sinensis és fajtái)

A mályvarózsa a szerves anyagban gazdag laza, jó vízgazdálkodású talajban fejlődik legjobban. A levelek sárgulását okozhatja a túlzott és a kevés öntözés is, de a hirtelen hőmérsékletváltozásra is ekképp reagál a hibiszkusz. Télen gyakori hogy levéltetvek és takácsatkák támadják meg. Fiatal korában célszerű erősen metszeni, így sokkal dúsabb ágrendszerű bokor fejlődik belőle.

Babér (Laurus nobilis)

Az ókori rómaiak látnoki erőt tulajdonítottak a babérnak, manapság már csak fűszerként tartjuk számon, de ez a felhasználási módja világszerte elterjedt. Magvetéssel, dugványozással és a tősarjak leválasztásával is szaporítható. Nevelésénél a mérsékelt, de rendszeres öntözésre nagyon figyelni kell. Idősebb levelei annyira kemények, hogy ha elfelejtkezünk a locsolásról akkor sem hervadnak el, hanem megszáradnak anélkül hogy észrevennénk, majd lehullnak. Ilyenkor azonban növényünk már menthetetlen, csak főzelékeket ízesíthetünk földi maradványaival.

Citrusok

Hazánkban is egyre kedveltebbek ezek a szubtrópusi eredetű növények. Dísznövényként történő felhasználásuk mellett, egyre több változatuk kapható a zöldség-gyümölcs boltokban. Míg egy-két évtizeddel korábban a citrom és a narancs volt a sláger, ma már folyamatosan kapható a mandarin és grapefruit is, továbbá a lime („zöldcitrom”, vagy savanyú citrom), valamint a kumquat (koktélnarancs) apró, héjastól fogyasztható terméseit is egyre többen megkedvelték. Nagy részük örökzöld, leveleiket 2-3 évente, folyamatosan cserélik ezek a növények.
A legtöbb citrusféle magvetéssel szaporítható, bár így a későbbiekben be kell szemezni, ha azt szeretnénk, hogy teremjen. Ennek híján csak levéldísznövényként tarthatjuk – bár így is egzotikus megjelenésű. A hajtásdugványról szaporított citrusok 4-5 éves korukban hoznak először termést. A citrom viszonylag könnyen nevelhető így is, a narancs azonban nehezen ereszt gyökeret. A saját szaporítású növényeinknek, ha elérték a fél méteres magasságot célszerű visszametszeni a hegyüket. Így hamarosan elágaznak, és kis koronás fácskává válnak.
A citrusok érzékenyek a hidegre: -2 °C-on megfagy a termés, -4-en lehullnak a levelek, és elpusztulnak a fiatalabb hajtások, -7 °C-on pedig az egész növény elpusztul.
A háromlevelű citrom (Poncirus trifoliata) az egyedüli citrus, amely némi takarással, védett helyen nálunk is túléli a telet a kertben. Ez a faj inkább csak dísznövénynek alkalmas, hiszen termése apró, kesernyésen savanyú, és kevés gyümölcshúst tartalmaz. A többi citrusra is jellemző, hogy hazánk éghajlatán a narancs, mandarin nem lesz olyan édes, mint az import áru, és a „házi”-citrom zamata sem kifogástalan. De mégis csak saját termés, az elfogultságunk pedig íz javító hatású!

Gránátalma (Punica granatum)

A gránátalma a kert fagyvédett részén is áttelel (fiatal korában érdemes lombbal takarni), de kemény fagyok esetén gyakran visszafagyhat. Ezért ha lehetőségünk van nagy dézsában, télikertben teleltetni, akkor a tavaszi rügyfakadást követően nem a téli visszafagyott vesszőit kezdi regenerálni, hanem sokkal erősebb hajtásokat hoz. Ennek következtében a virágzása is dúsabb lesz. A szimpla virágú alapfaj hoz gyümölcsöt, a teltvirágú piros, rózsaszín és sárga virágú változataira nem jellemző a termésnevelés. Nagyon hálás növény a törpe gránátalma (Punica granatum var. nana), ami alacsony növekedésének köszönhetően nem növi ki a helyét. Bár gyümölcse jóval kisebb, sokkal hamarabb fordul termőre, mint nagytermetű rokona.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kerti tavak télen

A kerti tónak számos előnye van. Díszítő értéke mellett párásít, javítja a mikroklímát. Ám télen mélységétől függően merőben más jellegű gondozást igényel, mint klasszikusan a kert többi része,...


Örökzöldek dézsában

A dézsában tartott növények előnye, hogy olyan helyen is díszíthetünk velük, ahol nem áll rendelkezésre természetes talaj növények beültetésére. A dézsások áthelyezhetők, lassabb növekedésük...