Dézsás növényeink kezelése

Leander vagy babérrózsa (Nerium oleander és fajtái)

Természetes élőhelyén 5 méteres cserjévé is megnő, ez a folyópartokon élő növény. Minden része mérgező, ezért óvatosan bánjunk vele. Évszázadokkal ezelőtt a leanderligetekben megpihenő katonák kipárolgó méreganyagaitól rosszul lettek. Csak később jöttek rá, hogy a leander a bűnös, ez a vanília illatot árasztó virágú, ártatlannak tűnő cserje. Néhány pásztornak is okozott pár kellemetlen napot a leander, amikor ágából faragott nyárson sütötték meg az ebédre szánt húst.
Számos kertészeti változata ismert, így vannak szimpla és telt virágú változatai is; virágszíne lehet rózsaszín, piros, sárga, lila vagy tarka. Levéldísznövénynek is mutatós a sárgán pöttyözött levelű változata. Fiatal korában tavasszal vágjuk vissza hajtásait, így többszörösen elágazik majd. Miután virágozni kezd, ha alakító metszését augusztusra időzítjük, akkor nem vágjuk le az őszre a hajtás végében kialakuló virágkezdeményeket. Teleltetéskor atkák és pajzstetvek támadhatják meg.

Mályvarózsa (Hibiscus rosa-sinensis és fajtái)

A mályvarózsa a szerves anyagban gazdag laza, jó vízgazdálkodású talajban fejlődik legjobban. A levelek sárgulását okozhatja a túlzott és a kevés öntözés is, de a hirtelen hőmérsékletváltozásra is ekképp reagál a hibiszkusz. Télen gyakori hogy levéltetvek és takácsatkák támadják meg. Fiatal korában célszerű erősen metszeni, így sokkal dúsabb ágrendszerű bokor fejlődik belőle.

Babér (Laurus nobilis)

Az ókori rómaiak látnoki erőt tulajdonítottak a babérnak, manapság már csak fűszerként tartjuk számon, de ez a felhasználási módja világszerte elterjedt. Magvetéssel, dugványozással és a tősarjak leválasztásával is szaporítható. Nevelésénél a mérsékelt, de rendszeres öntözésre nagyon figyelni kell. Idősebb levelei annyira kemények, hogy ha elfelejtkezünk a locsolásról akkor sem hervadnak el, hanem megszáradnak anélkül hogy észrevennénk, majd lehullnak. Ilyenkor azonban növényünk már menthetetlen, csak főzelékeket ízesíthetünk földi maradványaival.

Citrusok

Hazánkban is egyre kedveltebbek ezek a szubtrópusi eredetű növények. Dísznövényként történő felhasználásuk mellett, egyre több változatuk kapható a zöldség-gyümölcs boltokban. Míg egy-két évtizeddel korábban a citrom és a narancs volt a sláger, ma már folyamatosan kapható a mandarin és grapefruit is, továbbá a lime („zöldcitrom”, vagy savanyú citrom), valamint a kumquat (koktélnarancs) apró, héjastól fogyasztható terméseit is egyre többen megkedvelték. Nagy részük örökzöld, leveleiket 2-3 évente, folyamatosan cserélik ezek a növények.
A legtöbb citrusféle magvetéssel szaporítható, bár így a későbbiekben be kell szemezni, ha azt szeretnénk, hogy teremjen. Ennek híján csak levéldísznövényként tarthatjuk – bár így is egzotikus megjelenésű. A hajtásdugványról szaporított citrusok 4-5 éves korukban hoznak először termést. A citrom viszonylag könnyen nevelhető így is, a narancs azonban nehezen ereszt gyökeret. A saját szaporítású növényeinknek, ha elérték a fél méteres magasságot célszerű visszametszeni a hegyüket. Így hamarosan elágaznak, és kis koronás fácskává válnak.
A citrusok érzékenyek a hidegre: -2 °C-on megfagy a termés, -4-en lehullnak a levelek, és elpusztulnak a fiatalabb hajtások, -7 °C-on pedig az egész növény elpusztul.
A háromlevelű citrom (Poncirus trifoliata) az egyedüli citrus, amely némi takarással, védett helyen nálunk is túléli a telet a kertben. Ez a faj inkább csak dísznövénynek alkalmas, hiszen termése apró, kesernyésen savanyú, és kevés gyümölcshúst tartalmaz. A többi citrusra is jellemző, hogy hazánk éghajlatán a narancs, mandarin nem lesz olyan édes, mint az import áru, és a „házi”-citrom zamata sem kifogástalan. De mégis csak saját termés, az elfogultságunk pedig íz javító hatású!

Gránátalma (Punica granatum)

A gránátalma a kert fagyvédett részén is áttelel (fiatal korában érdemes lombbal takarni), de kemény fagyok esetén gyakran visszafagyhat. Ezért ha lehetőségünk van nagy dézsában, télikertben teleltetni, akkor a tavaszi rügyfakadást követően nem a téli visszafagyott vesszőit kezdi regenerálni, hanem sokkal erősebb hajtásokat hoz. Ennek következtében a virágzása is dúsabb lesz. A szimpla virágú alapfaj hoz gyümölcsöt, a teltvirágú piros, rózsaszín és sárga virágú változataira nem jellemző a termésnevelés. Nagyon hálás növény a törpe gránátalma (Punica granatum var. nana), ami alacsony növekedésének köszönhetően nem növi ki a helyét. Bár gyümölcse jóval kisebb, sokkal hamarabb fordul termőre, mint nagytermetű rokona.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kerti ötletek

Ahhoz hogy a kertünk megszokott látványába újat csempésszünk, nem kell feltétlenül nagy anyagi ráfordítás. Sokszor egy egyszerű ötlet nagyon ütős lehet. Íme, néhány gondolatébresztő kép.


Déligyümölcsök

Bár már télen is kapható szinte mindenféle gyümölcs, melyek nálunk nyáron teremnek, ezek vagy betároltak, ezért nem ugyanolyan ízűek, vagy a világ másik feléről utaztatták ide őket féléretten...