Teraszok, vizes helyiségek szigetelése

2011-09-25 22:30:48 | Módosítva: 2011-09-29 09:12:15

Az épületek kisebb, nagyobb alapterületű teraszai, erkélyei fokozottan ki vannak téve a szélsőséges időjárási viszonyoknak. Ha nem megfelelő az erkélylemez felületi lejtése és a vízszigetelő réteg, akkor ez beázásokat, burkolatfelválásokat és akár az aljzat, illetve a vasbetonszerkezet fokozatos károsodását is okozhatja.

A víz a fugákon vagy egy burkolólap repedésén át mindig a burkolat alatti ragasztórétegbe kerül. A beszivárgott nedvesség a tél során megfagy, ezáltal a burkolat feltöredezik, a lapok pedig elvállnak aljzatuktól és így egyre több víz, nedvesség jut a teherhordó szerkezethez. A fenti folyamat nem tesz kivételt semmilyen terasz vagy erkély esetén, ezért a kivitelezések során nem elhanyagolható a szakszerű vízszigetelés kialakítása. Az okozott károk helyreállítási költsége ugyanis jóval magasabb az építkezés folyamán beépített szigetelőréteg szakszerű kivitelezési költségeinél.

A legelső és alapvető kritérium, a felület megfelelő lejtésének kialakítása. Ez általában a határoló falaktól a szélek felé haladva 2 fok. Ez a lejtés biztosítja, hogy a csapadékvíz a szélek felé folyjon le, és ne az oldalfalak mentén gyűljön össze. A megfelelő lejtés hiányát utólag is pótolni lehet. A meglevő burkolatra is felkenhető egy tapadóhíd réteg, amire már a felteríthető a kívánt lejtésű esztrich. E célra korszerű, gyors száradású, és zsugorodás kompenzált, előkevert anyagot célszerű használni. Erre már felkenhető a rugalmas szigetelőréteget adó folyékony fólia 2-3 mm vastag rétege, amely lezárja a beszivárgó víz útját, és elejét veszi a beázásoknak.

A csatlakozó épületelemek alkotta sarkokba, – amelyek vízszigetelés szempontjából kényes helyek – textilbetétes, impregnált szalagokat kell a kenhető fóliába ágyazva felhelyezni. A kenhető vízszigetelő réteget az oldalfalakra is fel kell kenni 15 cm magasságban. Amint a szigetelő réteg megkötött, a felület burkolható. Ám a kerámialapok lerakásához csak garantáltan flexibilis ragasztó használható.

A kültéri, gyakorta vízzel áztatott és nagy hőmozgású burkolatokat gyakran egyoldalas ragasztási technológiával ragasztják. Ilyen esetekben a ragasztó bedolgozása után a burkolat alatt légzárványok alakulhatnak ki, és az ezekben felgyülemlett víz megfagyva felfeszítheti a burkoló lapokat az aljzatról. Ez esetben a fogazott glettvas mintájából adódóan a burkolólapok hátoldalán csak 70%-os a ragasztott felület aránya, ami külső térben hátrányos. E hiba úgy kerülhető el, hogy a lapokat folyékony ágyazatú ragasztóba fektetik, amely 100%-os ragasztott felületet biztosít, így a burkolat alatt nem alakulnak ki légzárványok, és megszűnik a felfagyás veszélye. A fugázáshoz is flexibilis és vízlepergető tulajdonságú anyagot célszerű használni, a csatlakozó és a dilatációs hézagokat pedig rugalmas, szilikonos tömítő masszával kell hézagmentesen kitölteni.
Végül arra is figyelni kell, hogy ha a teraszok szélein a víz nem csurog le, hanem a teraszlemez vakolt vagy burkolt oldalát áztatja, ez szintén lassan-lassan szerkezeti elváltozásokat okozhat. Ezért a teraszok széleit úgy kell kialakítani, hogy a burkolt felületről a víz akadálytalanul és károkozás nélkül legyen képes lefolyni. Ez vagy vízorr kialakításával, vagy utólag felerősített vízvető profillal akadályozható meg. Ezáltal elkerülhetők a balkonokon, erkélyeken és teraszoknál a különféle beázások és a burkolati sérülések.

Fürdőszobák, zuhanyfülkék kialakításakor sokan úgy vélik, hogy a kerámia burkolat és az azt rögzítő ragasztó megakadályozzák a falak és a födém esetleges átnedvesedését, beázását. Ezek az anyagok azonban nem rendelkeznek vízzáró tulajdonságokkal, ezért az ilyen helyiségek víz elleni szigetelését még a burkolat lefektetése előtt kell kialakítani. A vízszivárgásokat általában a fugaanyag repedései okozzák, és e hézagokon a nedvesség akadálytalanul bejuthat a burkolat mögé. Ezzel elindul a falak lassú átázása, amelynek végül bontás és jelentős anyagi kiadás a végkifejlete.

Mindez elkerülhető, ha a zuhanyfülkék oldalfalaira és a helyiség aljzatára még a burkolás előtt megfelelő, 2-3 mm vastag vízszigetelő réteg kerül. Az általában egy komponensű és kenhető vízszigetelő réteg eltömíti az apróbb réseket, és útját álja a burkolaton átszivárgó víznek. A kenhető vízszigetelést a határoló falakra 15 cm, illetve a legfelső vízkivételi hely felett 20 cm-rel magasabbra kell felteríteni. Zuhanyozóban a zuhanyrózsa magassága a mérvadó. A sarkokat a friss kenhető fóliába ágyazott hajlaterősítő szalagokkal kell kiegészíteni, és minden födémáttörésnél, pl. a lefolyóknál, galléros idomok leragasztásával biztosítható a szivárgásmentesség. A burkolást viszonylag rövid idő elteltével meg lehet kezdeni, ehhez flexibilis ragasztó használata ajánlott, a fugázáshoz pedig vízlepergető tulajdonságú anyagot célszerű választani.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Csapok tisztítása

A lakásokban levő csapok szinte kivétel nélkül fényes króm bevonatúak. Gyakori használatuk miatt azonban óhatatlanul szennyeződnek, és ezeket anyomokat csak kíméletes és gyakori tisztítással lehet...


Bútorok üvegből

Szinte minden lakásban van üvegajtós része valamelyik bútornak, lehet ez a dohányzóasztal lapja, a konyhaszekrény ajtók valamelyik felső eleme vagy a szobai vitrin. Üvegajtó mögött általában...