Kerti fürdőmedencék kezelése

A kerti tavak mellett egyre több kertben láthatunk kisebb nagyobb fürdőmedencéket. A régebbi klasszikus medencék vasbetonból, csempeburkolattal készültek. Kivitelezésük sok pénzbe és még több munkába került. Fenntartásuk a téli időszakban sok gondot okoz. A műanyagok térhódításával rohamosan elterjedtek az előre gyártott, merevfalú medencék és a kisebb felállítható (felfújható) mobil medencék.

Az előregyártott medencék üvegszálvázas poliészter-műgyanta, újabban pedig hegesztett polipropilén anyagúak. A műanyag medencék a korróziónak, vegyi hatásoknak jól ellenállnak, hellyel-közzel télállóak, védeni csak a közvetlen napsugárzástól kell őket. A vegyszerekkel szembeni ellenállásuk segíti elő a vizük kezelését is.
Ugyanis a kerti medencékben csak egy élőlényt látunk szívesen, az embert, az összes többit igyekszünk kizárni a medencék vizéből. A rovarokat, leveleket egyszerűen kihalásszuk, kiszűrjük, de a mikroszkopikus méretűekkel (algák, egysejtűek, baktériumok stb.) csak a csírátlanításnak nevezett teljes megsemmisítéssel boldogulunk. Ráadásul ezek az apróságok okozzák a medence vízének elszíneződését, zavarossá, rossz szagúvá válását, a nehezen eltávolítható lerakódások keletkezését a medence falon.
Ha azt szeretnénk, hogy a kerti medencénk vize tiszta, átlátszó, kellemesen lágy és jó illatú legyen, akkor bizony folyamatosan be, kell avatkoznunk. A beavatkozás a medence vizének folyamatos átszűréséből, megtisztításából, azaz a vízének forgatásából áll.
A víz forgatását egy szivattyú segítségével végezhetjük. A medenceforgató szivattyúk vagy a medencén kívülre (aknába, szabadon) szerelt, elektromos motorral meghajtott centrifugál szivattyúval működnek, vagy a kisebb medencékben a medence vizébe lógatva, merülőszivattyúval alakíthatják ki a vízforgatót. Minden esetben különféle szűrő- és vízkezelő alkatrészek is tartoznak a rendszerhez.
Ha a szivattyú a medencéből a vízszint felső széléről szívja el a vizet, akkor beszélünk feszített tükrű medencéről. Az egyszerűbb esetekben a medence felső harmadából szívja vizet a szivattyú, ezt a szívócsövet szokták az ún szkimmerrel (vízfelszín lefölöző) kiegészíteni. A szkimmerrel lehet a felszínen úszó leveleket, szennyeződéseket eltávolítani. A nagyobb teljesítményű szivattyúk szívócsövére egy előszűrő rácsot, hálót is fel kell szerelni, hogy a nagyobb – a szivattyú eltömődését okozó – tárgyakat (úszósapka, papucs, hajcsomó) el lehessen távolítani.
A vízforgató berendezések fő része a cserélhető betétes mechanikai szűrő. A szűrőbetétek anyaga igen sokféle lehet, a kiszűrendő részecskék méretétől függ a kialakításuk (pl.: 5-10 mm műanyagszita, 1-5 mm habszivacs, 0,02-0,5 mm öblíthető résszűrő). A szűrők mérete szabja meg a vízforgató berendezés teljesítményét. A kisebb medencék vízforgató berendezései általában 1-5 m3 vizet forgatnak meg óránként.
A vízforgatók azonban csak a mechanikai szennyeződéseket képesek kiszűrni, azok a szűrő tisztításakor távolíthatók el. A mikroszkopikus élőszervezeteket főleg az algákat, baktériumokat csak vegyszeres előkezeléssel (fertőtlenítéssel) együtt tudjuk semlegesíteni, és homokszűrőn kiszűrni, vagy kiülepíteni, így eltávolítani a medence vizéből.
A medencék biológiai tisztántartásának előfeltétele a medence víz pH értékének beállítása az ideális 7,5-7,6 pH értékre. A pH mérésének legegyszerűbb módja a lakmuszpapírhoz hasonló pH indikátor szalaggal való ellenőrzés. Általában kissé magasabb pH értéket mérünk a medencénkben, ezt az értéket különféle pH-érték csökkentő, ún. pH- tablettával tudjuk elérni. Ellenkező esetben használjuk a pH+ tablettákat.
A pH érték beállítása után történik a medence vízének fertőtlenítése. Ezt főleg klórtartalmú fertőtlenítő szerek adagolásával lehet biztosítani. A klór érzékenység kivédésére fejlesztették ki a klórmentes (főleg bór hatóanyagú) fertőtlenítőszereket. Ezek főleg szilárd (por és tabletta) anyagú adalékok, de vizes oldat formájában is forgalmazzák őket.
A fertőtlenítőszerek adagolása történhet kézzel (vízbeszórás, oldatkészítés és annak vízbeöntése), de az egyszerű, úszó adagolóberendezések számtalan forgalmazó ajánlatában szerepelnek, ezért célszerű beszerezni és felhasználni egy adagolót. A bonyolultabb rendszerekhez a szivattyú nyomóoldalára szerelt automatikus adagolókat alkalmaznak. A következő lépésben adagoljuk a medence vizébe a különböző alga eltávolító vegyszereket (pl.: Algaöl, Dezalga). Ezeket a szereket az algák és a baktériumok elpusztítására használják, de közvetve a medence vízét tisztítjuk, illetve folyamatosan tisztán tarthatjuk.
Ezután kell az ún. pelyhesítő szereket a vízbe adagolnunk. A pelyhesítő szerek szerepe, hogy a fertőtlenítő és algamentesítő szerek által semlegesített szennyező anyagokat nagyobb kiülepedő pelyhekké alakítsák. Ezek a pelyhek a medence aljára kiülepednek, onnan a medenceporszívóval már könnyen eltávolíthatók. A nagyobb teljesítményű rendszereknél a vízforgató berendezés szívja ki a medencéből a kiülepedett anyagokat is, és az a homokszűrők felületén rakódik ki. A homokszűrős algamentesítő rendszereknél vasklorid adagolással növelhetjük a szűrés hatékonyságát.
A kis családi medencék kezeléséhez egyszerűsítésként használják az új generációs vegyszereket. Ezek „minden egyben” elven kombinálják az állandó fertőtlenítést, egy alga elleni szerrel (rézmentes) és egy folyamatos pelyhesítővel (pl. Aquamulti, Duralong-komplex, Triobloc). A 0,6 kg-os kombinált vegyszert a dobozban lévő, előre csomagolt adagonként kell a vízbe szórni (vagy az adagolóba önteni). Könnyű és tiszta az adagolás, mert nem kell a termékkel érintkezni.
A medencék vízének tisztítása folyamatos feladatot jelent, ezért kerültek alkalmazásra a családi medencék gyakorlatában is a hosszabb időre (2-4 hétre) elegendő vegyszert tartalmazó adagolók. A folyamatos adagolókba lassan oldódó tablettás kiszerelésű vegyszereket használhatunk fel. A szivattyúk fő vagy mellékáramú nyomóvezetékébe szerelhető automatikus adagolókat a folyamatosan működő vízforgató berendezéseknél használhatjuk előnyösen fel. Újabban sok helyen használják a medencék víztisztításánál az UV (ultraibolya) sugárzást kibocsátó készülékeket a teljes csírátlanításhoz, mintegy a szűrés utókezeléseként.
A medencék vizét a közvetlen napsugárzástól, az esőtől a szél által belehordott ágaktól, levelektől a medencetakaró fóliákkal, hálókkal védhetjük meg. Ezeket a kiegészítő felszereléseket a medencék üzemszüneteiben feltétlenül használjuk fel.
A fürdőmedencék kezeléséhez hozzátartozik, az ún medence porszívó is. Ezek a nedves takarítógép elvén működő berendezések a bennük kialakuló vákuum segítségével szippantják fel a medence fenekén összegyülekező anyagokat, kiülepedéseket, majd a felszívott anyag egy tároló rekeszben kicsapódik, és onnan már eltávolítható. A medencék takarítása során keletkezett anyagok veszélyes-hulladéknak minősülnek azokat a csatornába önteni, elégetni, kidobni nem szabad. Célszerűen az egész fürdési szezon alatt összegyűlő hulladékokat egyszerre a legközelebbi veszélyes-hulladékkezelőbe vinni.
A családi medencék kezeléséhez elég a leírt egyszerű berendezéseket és eljárásokat alkalmaznunk. Azonban a legkorszerűbb szinte az űrtechnika vízkezelési módszereit alkalmazó berendezések is beszerezhetőek, persze ezeknél lényegesen nagyobb áron. Ez már nem technológiai, hanem gazdaságossági kérdés.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László

Címkék: medence

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-525/Kerti_furdomedencek_kezelese