Egy-másfél évtizednyi idő és némi találékonyság kell ahhoz, hogy olyan természetes híd jöhessen létre, ami ellenáll az áradásoknak, természeti csapásoknak, és akár 50 ember tömegét is elviseli. Mindezt akár kétemeletes kivitelben is.
Az indiai Cherrapunji régióban gyakoriak az áradások, ezért olyan megoldásra volt szükségük a helyieknek, ami a nagy víztömeg levonultával is biztos átjutást biztosít szövevényes vízfolyásokon. A térségben elterjedt (hazánkban szobanövényként ismert) fikusz (Ficus elastica) másodlagos gyökerei gyakran a földfelszín fölé nőnek. Több száz évvel ezelőtt a helyi törzsek rájöttek, hogy ezeket a gyökereket terelgetve, összefonva élő infrastruktúra hozható létre.
Miután a gyökérvégek átérnek a folyó túloldalára, ismét „talajt fognak”, növekedni és erősödni kezdenek. Ez nem csak a híd járófelületét erősíti, hanem oldalfalakat is ad. Egy használható híd "létrehozása" 10-15 évet vesz igénybe, amihez szükséges az elmúlt évszázadokban felhalmozódott tudás és gyakorlat is. Ezt a helyiek igyekeznek átadni a fiatal generációknak, akik – reményeik szerint – továbbviszik elődeik munkáját.
(forrás: http://www.architizer.com )