Az eső várható mennyisége
Az eső mennyiségének várható mértékére sok éves meteorológiai megfigyelések szolgálnak alapul. Ezek figyelembevételével alkották meg a szabványt (EN 12056-3), amelynek segítségével bizonyos területeken kiszámolható az esőzés várható mértéke. Az átlagos mennyiség 75 mm/óra, ami megfelel a vízelvezető csatornák teljesítményeinek.
A legtöbb vízelvezető csatornarendszer, a megfelelő tervezés és karbantartás mellett, megbirkózik a rövidebb ideig tartó, heves esőzésekkel. Az alulméretezés elkerülésének megelőzésére – amennyiben szükséges – a vápacsatornák kialakításánál 150 mm/órás átlagos esőzéssel is számolhatunk.
Az ereszcsatorna tervezése
A megfelelő vízelvezetés megtervezéséhez ki kell számolnunk a tetőről lefolyó várható esővíz mennyiségét. Ennek a két legfontosabb összetevője az esőzés várható mértéke és az összefolyók gyűjtőterülete. A két adat felhasználásával a tervezők könnyen kiszámíthatják az ereszcsatornák, valamint a kivezető és vízelvezető rendszer kapacitását.
Mivel a külső ereszcsatornák az épület burkolatán kívül helyezkednek el, tervezésük nem annyira nehézkes, mint a vápacsatornáké. Ebből a megfontolásból túlfolyásra nem is méretezik a külső ereszcsatornákat.
A belső és attika menti vápacsatorna rendszerek a tetőszerkezet szerves részét képezik, és éppen ezért a túlcsordulás vagy szivárgás komoly problémákhoz vezet, következésképpen pontos tervezésük és kivitelezésük rendkívül fontos. A tető részeként a hőveszteség szempontjából meg kell felelnie hőszigetelési követelményeknek, ezenfelül meg kell akadályozni a hőhidak és a kondenzáció kialakulását.
A vápacsatornáknak elég szélesnek és merevnek kell lenniük, hogy a kivitelezés és a karbantartás során járható felületet biztosítsanak, valamint meg kell felelniük az egészségügyi és biztonságtechnikai előírásoknak.
A belső vápacsatornáknál alkalmazott általános szélesség 500 mm, míg a szélső vagy attika menti csatornáknál 300 mm. A keresztmetszetük kialakítását a tető esése, az elvezetendő víz mennyisége és a kivezetések közötti távolság határozza meg. A túlfolyás megakadályozására a várható maximális vízszint felett egy biztonsági magasságot kell biztosítani (maximum 75 mm).
A jó lefolyáshoz gondolnunk kell még néhány vízelvezetési szempontra is. Egy új felszálló vezeték tervezésekor nem szabad megfeledkezni a szerelőnyílásról, bár szükség esetén ez utólag is beépíthető. Ne legyen túl nagy a lejtés, mert, akkor fennáll a veszély, hogy a víz túllő a célon és eldugul a lefolyó.
A lefolyóvezeték ejtőcsövébe a becsatlakozásokat lehetőleg 87°-os szögben kell beépíteni – tehát a lejtés csak 3°-os legyen. Ez az egyforma átmérőjű és a szűkített leágazásokra egyaránt érvényes. Beépítéskor a karmantyú vége mindig abba az irányba mutasson, ahonnan a víz jön.