Egy kert zöldfelületének jelentős részét a pázsit alkotja. Van, aki a rendszeresen nyírt, mindig alacsonyan tartott zöld szőnyeget szereti - ez azonban nagyon sok munkát igényel. Kertünkbe virágos gyepet is telepíthetünk, ami kevesebb törődést igényel, de mégis, az év minden szakában más látványt nyújt.A természet változatossága a gyepre is hat
A növénytársulásoknak van egy természetes fejlődési folyamata. Leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy egy feltört, felszántott, utána pedig magára hagyott talajon először gyomnövények jelennek meg, 
és ezek uralkodnak pár évig, miközben fajösszetételük folyamatosan változik. Az évek során megjelennek a fűfélék, és köztük más lágyszárú, kétszikű növények is. További évtizedek telnek el, ameddig előbb cserjék, majd fafajok telepednek meg a területen, majd idővel kialakul az úgynevezett záró társulás, ami az adott éghajlaton, adott földrajzi viszonyok között a legmagasabb rendű növényi együttes.
Egy művelés alól kivont területen is ez történik, és ha rendszeresen kaszáljuk a területet, 4-6 év alatt gyep alakul ki rajta úgy, hogy egy szem fűmagot sem kell elvetni. A dolog kulcsa a rendszeres kaszálás, mivel ezt a zavarást a gyomok többsége képtelen hosszú távon elviselni, ám velük szemben a fűféléket, és néhány más lágyszárú fajt ez nem háborgat.
Ennek köszönhetően pár év leforgása alatt eltűnnek a gyomok, kialakul a gyep, de ez a részben mesterséges beavatkozással létrejött növénytársulás nem fejlődik tovább, mert a soron következő fás szárú betelepülők szintén nem viselik el a kaszálást. Virágos gyepet ilyen formán is létesíthetünk kertünkben, ám kevesek akarnak éveket várni a házi virágmező elkészültére.
Általában a virágos gyep részben magától alakul ki úgy, hogy az elöregedő fű között sorra jelennek meg az adott területen honos fajok. Ennek oka, hogy a gyep egy monokultúrás társulás, azaz csak füvekből áll. A természetben ilyen nincs, ott minden társulást (a mi éghajlatunkon) nagy változatosság, sokfajúság jellemez. A mi mesterségesen kialakított gyepünkbe is beleszól a természet, és megpróbálja változatosabbá tenni azt. Ez egyfelől a gyep gyomosodásának is tekinthető, ám akkor sem kell lemondanunk az esztétikus megjelenésű gyepről, ha ezeket az önkényes helyfoglalókat is beengedjük, esetleg ízlésünk szerint mi telepítjük be őket.
Vadvirágtöveket a környékről is gyűjthetünk
Számos növényfaj alkalmas arra, hogy némi színt vigyen a gyep zöldjébe. Ezeket egyrészt ki sem kell választanunk, mert többnyire jönnek maguktól, de ha konkrét elképzeléseink vannak, hogy milyen színeket szeretnénk gyepünkbe vinni, akkor néhány szempontot figyelembe véve ezt egyszerűen meg is valósíthatjuk.
E gyepbe telepíthető virágos fajok fontos tulajdonsága, hogy alacsonyak legyenek, bírják a nyírást, vagy ha ezt nehezen viselik el, akkor rövid tenyészidejűek legyenek. Például tavasszal számos hagymás faj mutat jól a gyepben virágaival, ami bár nem bírja a nyírást, mire arra kerülne a sor, már elvirágzik, és magától visszahúzódik.
A nyári virágzásúaknál pedig ha a füvet 2-4 hetente nyírjuk, úgy a közbenső időben gyönyörködhetünk a virágpompában. Néhány faj egyébként egész jól alkalmazkodik majd a nyíráshoz. A kéretlenül is megjelenő gyermekláncfű, illetve a százszorszép, melynek a vad alapfaján kívül számos színű- és virág-felépítésű kertészeti, nemesítet változatából is válogathatunk, hamar "rájön" arra, hogy időnként jön egy fűnyíró. Emiatt virágait rövid száron hozza majd.
Ennek köszönhetően a bimbók már rögvest a talaj felszíne felett kialakulnak, így nyírás után akár már a következő napon is lesznek frissen nyíló virágok a gyepben. Az ibolyák vad fajainak is vannak már színes (kék-fehér) és piros virágú változataik, melyek szintén megélnek a kert ritkábban vágott füvében.
E vad, vagy félvad fajok betelepítésére a legegyszerűbb mód, ha párat beültetünk a gyepbe. Egy ideig még ezután figyeljünk rájuk, ne vágjuk le őket, mert esetleg a fűnyíró tövestől rántja majd ki szerzeményeinket, de amikor elkezdenek szaporodni, akkorra már nincs szükség megkülönböztetett bánásmódra.