Bár minden fáradt kertész vágya, hogy kevesebb legyen a kerti munka, ez a nyaralónak használt épületek esetén fokozottabb elvárás, hiszen viszonylag ritkán tartózkodunk ott. Akkor pedig, mint neve is utal rá elsősorban „nyaralnánk” nem pedig csak a kertet hoznánk rendbe. Mert mire elkészülünk vele, jön a hétfő, és lehet menni a munkába – a kerti munkából.Egyik szomszédom feleségét jó pár évvel ezelőtt akkor láttam utoljára, amikor hangos szóváltásba keveredett párjával. A hölgy nehezményezte, hogy a nyaralójuk kertjében mindig csak a háta barnul le, a hasa sohasem. Ennek oka pedig, hogy nyaralni soha nem jártak oda, csak dolgozni. Munka közben pedig az embernek csak a háta barnul. A nyaralókertekkel kapcsolatban jogos elvárás, hogy szépek, látványosak legyenek, és a pihenést szolgálják. Azonban ahhoz, hogy ez így is legyen, jól átgondoltan kell kialakítani, vagy átalakítani a kertet.
Méret és elrendezés
Sokan ott követik el a hibát, hogy túl nagy kertet akarnak kialakítani és rendben tartani. Egy átlagos méretű család számára 300-600 négyzetméteres pihenőkert bőven elegendő, a nyaralóövezeti kertek ennél általában sokkal nagyobbak. Ha 
túl nagy a telek, akkor is lehet megoldás. A hátsó részét bérbe adhatjuk valaki környékben lakónak, aki például vagy felesben műveli (a termésből juttat a tulajdonosoknak cserébe a területért – bérleti díj helyett), vagy mondjuk, lucernát telepít rá, ami amellett, hogy takarmány, még a talajt is javítja. A gyümölcsfák között is van erre lehetőség, és a lucerna előnye, hogy ritkábban kell kaszálni, mint a füvet. Lucerna helyett kezd elterjedni a fehér here is, ami jóval alacsonyabb, így szinte nyírni sem kell. Mérsékelten taposás álló, és bár kis termete miatt takarmányozási céllal telepíteni nem túl kifizetődő, de ha az a lényeg, hogy a terület ne legyen gazos, és füvet nyírni se nagyon kelljen, akkor ez a kis növény a legmegfelelőbb választás. A fehér here jól szaporodik, így ha a vetés esetleg nem túl sikeres, idővel indáival is besűrűsödik a területen, és nem enged teret a gyomoknak.
Ha leszűkítettük a konkrétan pihenésre kialakított területet az előbb említett méretűre, akkor már sokat tettünk annak érdekében, hogy ne mi legyünk a kertért, hanem a kert legyen értünk. Értelemszerűen a díszkertet a ház körül célszerű kialakítani, és a kert hátsó részét soroljuk át az előbb említett extenzívebb művelésűvé.
A gyep
Ha tényleg csak nagyon ritkán tartózkodunk a nyaralóban (évente egy-két hetet), akkor az előbb említett fehér here ideális gyeppótló, ám ennél többet időzve ott, megsínyli a taposást. Nyaralókerteknél érdemes többzónás gyepet kialakítani, ezzel is csökkentve a munkát. A kerítés körül legyenek a nagyobb növésű növények, a központi részen pedig a füves terület. Tehát a fű közé ne ültetgessünk fákat, cserjéket, azok szabálytalan vonalvezetésű sávban (így természetesebb a látvány), de a kerítés vonala mentén helyezkedjenek el. Így jól elkülönítettük a díszkerti részt a gyeptől.
A fák, cserjék alatt ültessük be a területet talajtakaró növényekkel: borostyánok, meténgek, gyöngyvirág, mind alkalmasak erre, mivel ezek zárt állománya megakadályozza a gyomosodást. Így ezt a részt kipipálhatjuk, gyomlálni sem kell, és füvet nyírni sem szükséges itt. A gyeprészen pedig ne akarjunk golfpálya minőségű pázsitot, inkább egy vadvirágos vegyes állományt. Ilyen magkeverékek is kaphatók a kereskedelemben, de ha a fű ápolását nem visszük túlzásba, akkor magától is ilyenné válik. A fű így ritkásabb lesz, de benne a százszorszép és egyéb kétszikű fajok - mint a repkény, gyermekláncfű - mégis sűrűnek láttatják, és néha még virágba is borul a gyepszőnyeg.
Növényválasztás
A növényválasztásban lényegesebb szempont a strapabíróság: csak olyan növények jöhetnek szóba, melyek hosszú távon képesek önmagukról gondoskodni, tehát nem szükséges számukra öntözés, vegyszeres növényvédelem, és a gondozási igényeik is maximum az évenkénti 
egyszeri metszésben kimerülnek. Semmiképp ne válasszunk formára nyírt örökzöldeket, melyeket hetente kell metszéssel korrigálni. Kerüljük a tájidegen és fagyérzékeny növényeket is, hiszen ezek nem őshonosak nálunk, így sokkal több gondozási igényük van, mint azoknak, melyek hazánkban egyébként is otthon érzik magukat. Egy virágba boruló galagonyabokor, vagy a télen is díszítő vadrózsa, egy eperfa, mind látványosak, és nem igényelnek gondozást. Ha színesítenénk a kínálatot, akkor is hazai fajok kertészeti változataiban gondolkodjunk. A mindenfelé megtalálható zöld juharnak van például rózsaszín levelű díszváltozata a „Flamingó”, de a hazánkban is honos somok közül is vásárolhatunk díszesebb sárga vagy fehér levélszélű díszváltozatot.
A lényeg; ne úgy menjünk be egy árudába vásárolni, hogy ami megtetszik azt megvesszük, hanem ezt a minimális korlátozást iktassuk be igényeink közé. Csak honos fajok változatai kerülhetnek szóba, így a gondozási műveletek időben és mennyiségben is jelentősen csökkenthetők. Utak menti szegélynövényeknek válasszunk szárazságtűrő varjúháj, vagy kövirózsa fajokból, hiszen ezek alapfajai sziklarepedésekben élnek, így elviselik a szárazságot, a magas hőmérsékletet, és minden olyan extrém körülményt, amibe sok más növény belepusztulna. Aki átgondoltan alakítja ki, és rendezi be nyaralókertjét, az a tavaszi nagytakarítást leszámítva kevés gondozással is karbantartható kertet kap, több idő marad a pihenésre.