Árvíz, belvíz kapcsán

Szivattyúk

2013-06-06 09:47:15 | Módosítva: 2013-06-06 13:19:32

Árvízzel és belvízzel elöntött területeinken sajnos még jó darabig a víz az úr; szükség lesz megfelelő szivattyúra. A különböző – elektromos árammal működő – szivattyúfélékből erre a célra kétféle megoldású használható, a merülő (másképpen búvár) szivattyú és a felszíni szivattyú. A benzinmotoros változatok között pedig eleve csak felszíni szivattyúkat találunk – értelemszerűen. Egy kevés elméleti ismerettel szeretnénk segíteni az elárasztott területeken élőket.

A merülőszivattyúk lényege nevükben rejlik; a szivattyúzandó vízbe kell merítenünk őket ahhoz, hogy működjenek. Ezekbe centrifugál szivattyút építenek be. Az elektromos részek (a motor és kapcsoló) tökéletesen vízhatlan házba kerülnek, ami a megengedett legnagyobb bemerítési mélységig garantálja a biztonságot. A merülőszivattyúk házán nincs is szívócsonk, csak vízbevezető rácsozat, amely azt hivatott biztosítani, hogy a szivattyú által szállíthatónál nagyobb szilárd testek ne is kerüljenek a szivattyúba. 


A merülőszivattyúk felnyomják a folyadékot a gyári adatként megadott szállítómagasságba. Ez a magasság nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó folyadék felszínétől számítódik, hiszen a folyadékba mártott csőben szivattyú nélkül is a külső víz szintjére emelkedik a víz. A merülőszivattyúk teljesítménye szerint az emelőmagasság általában 6–9 méter, nagyobb teljesítményű szivattyúknál 11 méter. A magasnyomású merülőszivattyúk 30–40 méteres szállítómagasságot is produkálnak.

A folyadékszállító képesség a szállítómagassággal arányosan csökken. Minden szivattyúnak van egy szállítási karakterisztikája, amelyből megállapítható, hogy milyen magasságba mennyi vizet képes szállítani meghatározott idő alatt. A kisteljesítményű merülőszivattyúkat elárasztott pincék vagy egyéb helyiségek víztelenítésére használhatjuk. A merülőszivattyúk nem járhatnak szárazon. A merülőszivattyúk speciális fajtája a szennyvízszivattyú; ezeknél nagy beömlő nyílásokat és nagy átmérőjű nyomócsonkot találhatunk. Elárasztott területeken jellemzően ezek használhatók jobban, hiszen nem tiszta vizet, hanem zavaros, hordalékos, szennyezett vizet kell átemelnünk. A jellemző átömlő keresztmetszet 30-38 mm. A szennyvízszivattyúk igen nagy rés-veszteséggel dolgoznak, ezért a legkisebb fojtásra is drasztikus folyadék mennyiség visszaeséssel reagálnak, és szállítóképességük a magasság növekedésével erősebben csökken.


Minden merülőszivattyú jellemző adata a megmaradó vízszint. Ez az a vízmagasság, amit a szivattyú már azért nem tud felszívni, mert a szívórácson vagy szennyvízszivattyúknál a beömlő nyíláson már levegőt is szív. Ha az az igény, hogy a szivattyú teljes egészében víztelenítse a helységet, célszerű annak legmélyebb pontjára egy, a szivattyút befogadni képes mélyedést ún. zsompot kialakítani, és ide helyezni a szivattyút. Így a teljesen leürített helységben csak ebben a zsompban marad víz. Zsompba való telepítéshez legcélszerűbb a beépített szintkapcsolós szivattyúk használata.

Mire kell figyelni?

Szót kell ejteni a szivattyúk teljesítményét befolyásoló igen lényeges tényezőről. A szivattyúk a vizet csövön továbbítják, és nem mindegy, hogy ez a cső milyen átmérőjű. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője, hiszen ugyanaz a vízmennyiség kisebb keresztmetszetű csövön nagyobb sebességgel kell, hogy áramoljon, az ellenállás pedig a sebesség négyzetével nő. A szivattyúk másik fő típusa a felszíni vagy kerti szivattyú. Ezek nem merülnek (nem is merülhetnek) be a vízbe, hanem a felszínre telepítve szívócsövön szívják fel a vizet, majd nyomócsövön továbbítják azt. Nagyon fontos alapelv, hogy a szívócső végére egy visszacsapó szelepet (lábszelepet) kell szerelni, hogy a szivattyút üzembe helyezéshez fel tudjuk tölteni vízzel, valamint az, hogy a szívócsőnek abszolút tömítettnek kell lennie. 

Tömítetlen szívócsövön a szivattyú levegőt is szív, ami jelentősen csökkenti teljesítményét, szélsőséges esetben meg is hiúsul a víz felszívása. Tömítetlen szívócső esetén a szivattyú minden kikapcsolását követően kifolyik a víz a szivattyúból, és a szívócsőből is, lehetetlenné téve annak következő sima beindítását. A szívócső vagy merev cső legyen, vagy összeroppanás ellen védett úgynevezett bordás merevítésű cső, ellenkező esetben, hagyományos locsolótömlő alkalmazásakor, a szivattyú szívóhatása összelapítja azt, lehetetlenné téve a víz felszívását.


A felszíni szivattyúk szállítómagassága mindig a szívómélység (elméletileg max. 10 m) és a nyomómagasság összege, tehát a szivattyú által ténylegesen áthidalt szintkülönbség. Ha egy szivattyú maximális szállítómagasság adata például 42 méter, akkor, ha 8 méter mélyről szívja a vizet, a felszíntől csak 34 méter magasra képes megemelni azt. Az önfelszívó képesség a felszíni szivattyúknál azt jelenti, hogy amennyiben a szivattyúház tele van vízzel, akkor a szívócsőből kb. 2 m mélységből képes a vizet felszívni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Levegős hőszivattyú kompromisszumokkal

A levegős hőszivattyúval történő lakásfűtés gazdaságossága ma már nem kérdéses, hiszen aspeciális hőszivattyús áramtarifa alkalmazásával akár -15 fokos külső hőmérsékletnél is alacsonyabb költségek...


Belvízi elöntések elleni védekezés

A belvizek gyakoriságára jellemző, hogy az utóbbi 57 évből mindössze három olyan év volt (1973, 1976 és 1990), amikor nem került sor belvízvédekezésre. A kilencvenes évek második felében pedig...