Árvíz, belvíz kapcsán

Szivattyúk

2013-06-06 09:47:15 | Módosítva: 2013-06-06 13:19:32

Árvízzel és belvízzel elöntött területeinken sajnos még jó darabig a víz az úr; szükség lesz megfelelő szivattyúra. A különböző – elektromos árammal működő – szivattyúfélékből erre a célra kétféle megoldású használható, a merülő (másképpen búvár) szivattyú és a felszíni szivattyú. A benzinmotoros változatok között pedig eleve csak felszíni szivattyúkat találunk – értelemszerűen. Egy kevés elméleti ismerettel szeretnénk segíteni az elárasztott területeken élőket.

A merülőszivattyúk lényege nevükben rejlik; a szivattyúzandó vízbe kell merítenünk őket ahhoz, hogy működjenek. Ezekbe centrifugál szivattyút építenek be. Az elektromos részek (a motor és kapcsoló) tökéletesen vízhatlan házba kerülnek, ami a megengedett legnagyobb bemerítési mélységig garantálja a biztonságot. A merülőszivattyúk házán nincs is szívócsonk, csak vízbevezető rácsozat, amely azt hivatott biztosítani, hogy a szivattyú által szállíthatónál nagyobb szilárd testek ne is kerüljenek a szivattyúba. 


A merülőszivattyúk felnyomják a folyadékot a gyári adatként megadott szállítómagasságba. Ez a magasság nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó folyadék felszínétől számítódik, hiszen a folyadékba mártott csőben szivattyú nélkül is a külső víz szintjére emelkedik a víz. A merülőszivattyúk teljesítménye szerint az emelőmagasság általában 6–9 méter, nagyobb teljesítményű szivattyúknál 11 méter. A magasnyomású merülőszivattyúk 30–40 méteres szállítómagasságot is produkálnak.

A folyadékszállító képesség a szállítómagassággal arányosan csökken. Minden szivattyúnak van egy szállítási karakterisztikája, amelyből megállapítható, hogy milyen magasságba mennyi vizet képes szállítani meghatározott idő alatt. A kisteljesítményű merülőszivattyúkat elárasztott pincék vagy egyéb helyiségek víztelenítésére használhatjuk. A merülőszivattyúk nem járhatnak szárazon. A merülőszivattyúk speciális fajtája a szennyvízszivattyú; ezeknél nagy beömlő nyílásokat és nagy átmérőjű nyomócsonkot találhatunk. Elárasztott területeken jellemzően ezek használhatók jobban, hiszen nem tiszta vizet, hanem zavaros, hordalékos, szennyezett vizet kell átemelnünk. A jellemző átömlő keresztmetszet 30-38 mm. A szennyvízszivattyúk igen nagy rés-veszteséggel dolgoznak, ezért a legkisebb fojtásra is drasztikus folyadék mennyiség visszaeséssel reagálnak, és szállítóképességük a magasság növekedésével erősebben csökken.


Minden merülőszivattyú jellemző adata a megmaradó vízszint. Ez az a vízmagasság, amit a szivattyú már azért nem tud felszívni, mert a szívórácson vagy szennyvízszivattyúknál a beömlő nyíláson már levegőt is szív. Ha az az igény, hogy a szivattyú teljes egészében víztelenítse a helységet, célszerű annak legmélyebb pontjára egy, a szivattyút befogadni képes mélyedést ún. zsompot kialakítani, és ide helyezni a szivattyút. Így a teljesen leürített helységben csak ebben a zsompban marad víz. Zsompba való telepítéshez legcélszerűbb a beépített szintkapcsolós szivattyúk használata.

Mire kell figyelni?

Szót kell ejteni a szivattyúk teljesítményét befolyásoló igen lényeges tényezőről. A szivattyúk a vizet csövön továbbítják, és nem mindegy, hogy ez a cső milyen átmérőjű. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője, hiszen ugyanaz a vízmennyiség kisebb keresztmetszetű csövön nagyobb sebességgel kell, hogy áramoljon, az ellenállás pedig a sebesség négyzetével nő. A szivattyúk másik fő típusa a felszíni vagy kerti szivattyú. Ezek nem merülnek (nem is merülhetnek) be a vízbe, hanem a felszínre telepítve szívócsövön szívják fel a vizet, majd nyomócsövön továbbítják azt. Nagyon fontos alapelv, hogy a szívócső végére egy visszacsapó szelepet (lábszelepet) kell szerelni, hogy a szivattyút üzembe helyezéshez fel tudjuk tölteni vízzel, valamint az, hogy a szívócsőnek abszolút tömítettnek kell lennie. 

Tömítetlen szívócsövön a szivattyú levegőt is szív, ami jelentősen csökkenti teljesítményét, szélsőséges esetben meg is hiúsul a víz felszívása. Tömítetlen szívócső esetén a szivattyú minden kikapcsolását követően kifolyik a víz a szivattyúból, és a szívócsőből is, lehetetlenné téve annak következő sima beindítását. A szívócső vagy merev cső legyen, vagy összeroppanás ellen védett úgynevezett bordás merevítésű cső, ellenkező esetben, hagyományos locsolótömlő alkalmazásakor, a szivattyú szívóhatása összelapítja azt, lehetetlenné téve a víz felszívását.


A felszíni szivattyúk szállítómagassága mindig a szívómélység (elméletileg max. 10 m) és a nyomómagasság összege, tehát a szivattyú által ténylegesen áthidalt szintkülönbség. Ha egy szivattyú maximális szállítómagasság adata például 42 méter, akkor, ha 8 méter mélyről szívja a vizet, a felszíntől csak 34 méter magasra képes megemelni azt. Az önfelszívó képesség a felszíni szivattyúknál azt jelenti, hogy amennyiben a szivattyúház tele van vízzel, akkor a szívócsőből kb. 2 m mélységből képes a vizet felszívni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Belvíz ellen

Cikkünk írásakor még zömmel fagyott a föld, de az átázott talaj és a megfagyott belvizek azt sejtetik, hogy olvadáskor még jelentősebb belvízproblémák előtt állunk. Az erősen telített talaj szinte...


Tíz százalék megtakarítás

Az európai háztartások többségében régi, rossz hatásfokú, fix fordulatszámú szivattyúk üzemelnek, mindig 100%-on. Ennek eredménye amagas, pazarló energiafogyasztás. A szivattyúk teszik ki egy...