Nyári kerti munkák

2013-06-14 12:57:06 | Módosítva: 2013-06-17 18:46:47

Az idén a tavasz úgy tűnik elmaradt. A márciusi havazásokat és alacsony hőmérsékletet egyből felváltotta a kora nyárra jellemző meleg. A növények ezt nem veszik annyira zokon, hiszen a hosszabb tél miatti lemaradást hamar behozzák. A kert művelői azonban már nehezebben tudnak lépést tartani e gyors változással, hiszen az elmaradt munkákat is be kell pótolni.

Mivel az időjárás pont a kora tavaszi metszési időszakban felejtett el tavaszivá válni, így főleg e munkálatok maradhattak el a legtöbb kertben. Hagyományosan a fásmetszés volt a legjellemzőbb tavasszal. Azért nem ősszel, mert ha mód volt rá tavasszal a télen elfagyott részek is eltávolíthatók. Ha ősszel metszünk, akkor az esetleges téli fagykárok miatt tavasszal újra át kell nézni az állományt. Ha mindegyik kimaradt, akkor marad a zöldmetszés, azaz a növények lombos állapotban történő metszése, bár ezt nem minden esetben alkalmazhatjuk.

A gyümölcsösben

A fák törzsén főleg a nagyobb ágak levágását követően a tövüknél újból és újból kitörhetnek sarjhajtások. Ezeket le kell vágni, lehetőleg az eredési helyüknél, tőben, mert teljes értékű hajtás nem lesz belőlük, csak a növénytől vonják el a tápanyagokat. Gyümölcsfáknál a gyökér-sarjhajtások sokszor az alanyból jönnek, tehát a nemes fára jellemző gyümölcsöt soha nem teremnének. A metszési helyeken előtörő vízhajtásokból pedig csak akkor lehet teljes értékű vesszőt, majd ágat kinevelni, ha nagy odafigyeléssel mindig eltávolítjuk a konkurenseit, azaz csak egyet hagyva tud megerősödni. 


A rózsák, az orgonatövek, a babarózsák vagy más szemzett-oltott díszcserjék alanyrészéből előtörő vadhajtásokat is mindig ki kell vágni tőből, ahányszor csak előtörnek, mert a tő fejlődését vetik vissza, ha meghagyjuk ezeket. A gyümölcsfák zöld hajtásait érdemes a vegetációs idő alatt korrigálni. A rossz irányba növő, párhuzamosan fejlődő ikerhajtások mindegyikét tövüknél metsszük le. A túl sűrűn álló hajtásokat is ritkítsuk meg, hogy nagyjából egyenletes térállásba kerüljenek. A még nem fásodott „zöldhéjú” vesszőket kikötözéssel, súlyozással is jó irányba terelhetjük. Ezek nyár végére megfásodnak, és így arra fognak nőni, amerre szeretnénk. A már fás részek növekedési irányán nem tudunk korrigálni, ezt a műveletet még zölden kell elvégezzük. A gyümölcsfákon a gyümölcskezdeményeknek van egy természetes, tisztuló hullása, ennek lényege, hogy a fa csak annyi gyümölcsöt tart magán, amit fel tud nevelni, meg tud érlelni. E tisztuló hullás után az egymáshoz közel lévő gyümölcsökből – ha túl sok van – még magunk is ritkíthatunk, hiszen a kevesebb darab gyümölcs, összességében több súlyt nyomhat.


A zöldségesben

Nyár elején még nem késett el az őszi és téli retek vetése, az őszi érésű paradicsom és a bimbóskel palántázása sem. Az ekkorra letermett borsó, felszedett hónapos retek és zöldhagyma helyébe, sekély ásást és gondos gereblyézést követően, újból vethetünk csemegekukoricát, céklát, uborkát, sárgadinnyét, karós- és bokorbabot. Nagyon lényeges, hogy míg a tavaszi vetések esetén számíthattunk a természetes csapadékcsíráztató hatására, addig a nyári vetést mindenképp öntözzük, és tartsuk folyamatosan nedvesen a talajt fölöttük, amíg elő nem törnek a magoncok a talajból. Ekkor már karózni kell a folyton növő paradicsom fajtákat és a karós babot is. Ha hármasával-négyesével összekötjük a karók csúcsát, stabilabb lesz a támasz és közöttük jut hely egy-egy káposztaféle: karalábé vagy bimbóskel palántának is.


A díszkertben

A virágok közül a tavasszal már elnyíltak szárait a föld felszínétől arasznyira vágjuk vissza. Az elvirágzott díszcserjék, a futó- és bokorrózsák elnyílt virágrészeit csípjük le az alatta lévő egy-három levéllel együtt. Rózsáknál a tövön maradó legfelső levelet tépjük le, így alóla az alvórügy hamarabb kihajt, újabb virágot hozva. A tavaszi hagymások közül azokat a tulipán, jácint, nárcisz stb. hagymákat szedjük fel, és papírzacskóban tároljuk a nyárvégi kiültetésig, melyeket más helyre szánunk.


Azokkal, amelyek a helyükön maradnak, nincs tennivalónk. A már elvirágzott évelők szaporításának is itt az ideje. Tőosztással többségük egyszerűen szaporítható: a tőről leválasztott gyökeres hajtásrészeket mélyen kapált, gereblyézett talajba ültessük. Az egynyáriak kiültetése május 10-e után javasolható, ekkortól már nem kell talaj menti fagyokra számítani, így zavartalanul fejlődhetnek, virágozhatnak az első késő őszi fagyok időpontjáig.

A tápanyagokról

Azokról a területekről, ahonnan növényi részeket hordunk le, ott tápanyagokat is vonunk el. Ilyen a betakarított zöldség, a lekaszált fű, és minden olyan, amelynél az elvont növényi rész nem a területen bomlik le, tehát nem tud újra bekerülni a tápanyag körforgásba. Ezért van szükség tápanyag visszapótlásra, melyre legjobb a komposzttal kevert érett istállótrágya – amihez szinte lehetetlen hozzájutni. A gombakomposzt (a letermett gombazsákok alapanyaga) már könnyebben beszerezhető, ám ezt először hónapokig érlelni kell, mert éretlenül kijuttatva pentozán hatást vált ki, ami növényink életébe kerülhet. 


E jelenség oka, hogy ha még lebomlatlan szerves anyag nagy mennyiségben kerül a talajba, akkor a mikroorganizmusok ezek bontásához nitrogént vonnak el a talajból, ami csak akkor kerül oda vissza a növények számára felvehető kémiai formában, amikor e lebomlási folyamat lezajlott. Tehát ha éretlen (még láthatóan szalmát, leveleket tartalmazó) komposztot dolgozunk be a talajba, az először nem hogy növelné, hanem hetekre lecsökkenti a nitrogénszintet, csak utána áll vissza a normál állapot. De ezen időszak alatt a növények „éheznek” az ilyen talajban.Minden növény szebben fejlődik, ha az öntözésen kívül tíz-tizennégy naponként két-három ezrelékes (egy liter vízben két-három gramm szilárd műtrágya vagy tápsókeverék feloldva) tápsóoldatot is kap.

Gyep és cserjés

A 6-8 cm-es gyepet nyírjuk le és a nyírás utáni második öntözéskor tápoldatozzuk vagy műtrágyázzuk. Pont azért, hogy a lehordott szerves anyaggal kivont tápanyag tartalom visszakerüljön. A futórózsák és a kúszócserjék többségének fásodó hajtásai lehúzva a földre és a nyirkos földdel vastagon betakarva gyökérképzésre serkenthetők, ez a bujtásos szaporítási mód. Ezek egy-két év múlva (némely fajok jóval hamarabb) leválaszthatók, és önálló növényként nevelhetők tovább. 


A rendszeres nyírással nevelt sövényeket nyírjuk meg úgy, hogy a gyenge fejlődésűeknél a hajtások fele, az erős növésűeknél kétharmada maradjon meg. A vágás alatt fog elágazni a növény, ezért a vágás nem csak a kívánt méret beállítása miatt lényeges, hanem a kellő bokrosodás, azaz tömött ágrendszer kialakítása miatt is. Mindezek mellett még most is a gyomtalanítás az egyik legfontosabb munka a kertben.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Képes kerti ötletek

Egy kert kialakításának sok mozzanatát le lehet írni, be lehet mutatni, ám rengeteg olyan ötlet van, amit elég meglátni, különösebb magyarázat nélkül tetszik az embernek,. Összegyűjtöttünk egy...


Télikertek árnyékolása

Ahol erre lehetőség van, télikerttel lehet megnövelni a lakótér alapterületét. Ez az bővítmény ősztől tavaszig aktív hőcsapdaként működik, rásegíthet a lakás fűtésére, ám nyáron a nagy üvegezett...