Nyári kerti munkák

2013-06-14 12:57:06 | Módosítva: 2013-06-17 18:46:47

Az idén a tavasz úgy tűnik elmaradt. A márciusi havazásokat és alacsony hőmérsékletet egyből felváltotta a kora nyárra jellemző meleg. A növények ezt nem veszik annyira zokon, hiszen a hosszabb tél miatti lemaradást hamar behozzák. A kert művelői azonban már nehezebben tudnak lépést tartani e gyors változással, hiszen az elmaradt munkákat is be kell pótolni.

Mivel az időjárás pont a kora tavaszi metszési időszakban felejtett el tavaszivá válni, így főleg e munkálatok maradhattak el a legtöbb kertben. Hagyományosan a fásmetszés volt a legjellemzőbb tavasszal. Azért nem ősszel, mert ha mód volt rá tavasszal a télen elfagyott részek is eltávolíthatók. Ha ősszel metszünk, akkor az esetleges téli fagykárok miatt tavasszal újra át kell nézni az állományt. Ha mindegyik kimaradt, akkor marad a zöldmetszés, azaz a növények lombos állapotban történő metszése, bár ezt nem minden esetben alkalmazhatjuk.

A gyümölcsösben

A fák törzsén főleg a nagyobb ágak levágását követően a tövüknél újból és újból kitörhetnek sarjhajtások. Ezeket le kell vágni, lehetőleg az eredési helyüknél, tőben, mert teljes értékű hajtás nem lesz belőlük, csak a növénytől vonják el a tápanyagokat. Gyümölcsfáknál a gyökér-sarjhajtások sokszor az alanyból jönnek, tehát a nemes fára jellemző gyümölcsöt soha nem teremnének. A metszési helyeken előtörő vízhajtásokból pedig csak akkor lehet teljes értékű vesszőt, majd ágat kinevelni, ha nagy odafigyeléssel mindig eltávolítjuk a konkurenseit, azaz csak egyet hagyva tud megerősödni. 


A rózsák, az orgonatövek, a babarózsák vagy más szemzett-oltott díszcserjék alanyrészéből előtörő vadhajtásokat is mindig ki kell vágni tőből, ahányszor csak előtörnek, mert a tő fejlődését vetik vissza, ha meghagyjuk ezeket. A gyümölcsfák zöld hajtásait érdemes a vegetációs idő alatt korrigálni. A rossz irányba növő, párhuzamosan fejlődő ikerhajtások mindegyikét tövüknél metsszük le. A túl sűrűn álló hajtásokat is ritkítsuk meg, hogy nagyjából egyenletes térállásba kerüljenek. A még nem fásodott „zöldhéjú” vesszőket kikötözéssel, súlyozással is jó irányba terelhetjük. Ezek nyár végére megfásodnak, és így arra fognak nőni, amerre szeretnénk. A már fás részek növekedési irányán nem tudunk korrigálni, ezt a műveletet még zölden kell elvégezzük. A gyümölcsfákon a gyümölcskezdeményeknek van egy természetes, tisztuló hullása, ennek lényege, hogy a fa csak annyi gyümölcsöt tart magán, amit fel tud nevelni, meg tud érlelni. E tisztuló hullás után az egymáshoz közel lévő gyümölcsökből – ha túl sok van – még magunk is ritkíthatunk, hiszen a kevesebb darab gyümölcs, összességében több súlyt nyomhat.


A zöldségesben

Nyár elején még nem késett el az őszi és téli retek vetése, az őszi érésű paradicsom és a bimbóskel palántázása sem. Az ekkorra letermett borsó, felszedett hónapos retek és zöldhagyma helyébe, sekély ásást és gondos gereblyézést követően, újból vethetünk csemegekukoricát, céklát, uborkát, sárgadinnyét, karós- és bokorbabot. Nagyon lényeges, hogy míg a tavaszi vetések esetén számíthattunk a természetes csapadékcsíráztató hatására, addig a nyári vetést mindenképp öntözzük, és tartsuk folyamatosan nedvesen a talajt fölöttük, amíg elő nem törnek a magoncok a talajból. Ekkor már karózni kell a folyton növő paradicsom fajtákat és a karós babot is. Ha hármasával-négyesével összekötjük a karók csúcsát, stabilabb lesz a támasz és közöttük jut hely egy-egy káposztaféle: karalábé vagy bimbóskel palántának is.


A díszkertben

A virágok közül a tavasszal már elnyíltak szárait a föld felszínétől arasznyira vágjuk vissza. Az elvirágzott díszcserjék, a futó- és bokorrózsák elnyílt virágrészeit csípjük le az alatta lévő egy-három levéllel együtt. Rózsáknál a tövön maradó legfelső levelet tépjük le, így alóla az alvórügy hamarabb kihajt, újabb virágot hozva. A tavaszi hagymások közül azokat a tulipán, jácint, nárcisz stb. hagymákat szedjük fel, és papírzacskóban tároljuk a nyárvégi kiültetésig, melyeket más helyre szánunk.


Azokkal, amelyek a helyükön maradnak, nincs tennivalónk. A már elvirágzott évelők szaporításának is itt az ideje. Tőosztással többségük egyszerűen szaporítható: a tőről leválasztott gyökeres hajtásrészeket mélyen kapált, gereblyézett talajba ültessük. Az egynyáriak kiültetése május 10-e után javasolható, ekkortól már nem kell talaj menti fagyokra számítani, így zavartalanul fejlődhetnek, virágozhatnak az első késő őszi fagyok időpontjáig.

A tápanyagokról

Azokról a területekről, ahonnan növényi részeket hordunk le, ott tápanyagokat is vonunk el. Ilyen a betakarított zöldség, a lekaszált fű, és minden olyan, amelynél az elvont növényi rész nem a területen bomlik le, tehát nem tud újra bekerülni a tápanyag körforgásba. Ezért van szükség tápanyag visszapótlásra, melyre legjobb a komposzttal kevert érett istállótrágya – amihez szinte lehetetlen hozzájutni. A gombakomposzt (a letermett gombazsákok alapanyaga) már könnyebben beszerezhető, ám ezt először hónapokig érlelni kell, mert éretlenül kijuttatva pentozán hatást vált ki, ami növényink életébe kerülhet. 


E jelenség oka, hogy ha még lebomlatlan szerves anyag nagy mennyiségben kerül a talajba, akkor a mikroorganizmusok ezek bontásához nitrogént vonnak el a talajból, ami csak akkor kerül oda vissza a növények számára felvehető kémiai formában, amikor e lebomlási folyamat lezajlott. Tehát ha éretlen (még láthatóan szalmát, leveleket tartalmazó) komposztot dolgozunk be a talajba, az először nem hogy növelné, hanem hetekre lecsökkenti a nitrogénszintet, csak utána áll vissza a normál állapot. De ezen időszak alatt a növények „éheznek” az ilyen talajban.Minden növény szebben fejlődik, ha az öntözésen kívül tíz-tizennégy naponként két-három ezrelékes (egy liter vízben két-három gramm szilárd műtrágya vagy tápsókeverék feloldva) tápsóoldatot is kap.

Gyep és cserjés

A 6-8 cm-es gyepet nyírjuk le és a nyírás utáni második öntözéskor tápoldatozzuk vagy műtrágyázzuk. Pont azért, hogy a lehordott szerves anyaggal kivont tápanyag tartalom visszakerüljön. A futórózsák és a kúszócserjék többségének fásodó hajtásai lehúzva a földre és a nyirkos földdel vastagon betakarva gyökérképzésre serkenthetők, ez a bujtásos szaporítási mód. Ezek egy-két év múlva (némely fajok jóval hamarabb) leválaszthatók, és önálló növényként nevelhetők tovább. 


A rendszeres nyírással nevelt sövényeket nyírjuk meg úgy, hogy a gyenge fejlődésűeknél a hajtások fele, az erős növésűeknél kétharmada maradjon meg. A vágás alatt fog elágazni a növény, ezért a vágás nem csak a kívánt méret beállítása miatt lényeges, hanem a kellő bokrosodás, azaz tömött ágrendszer kialakítása miatt is. Mindezek mellett még most is a gyomtalanítás az egyik legfontosabb munka a kertben.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Csúcstechnológia a kertben

A kertben sok mindent automatizálhatunk, hiszen a technikai itt is rohamosan fejlődik. E cikk keretében a részletekre nehéz lenne kitérni, deötletadónak talán jó lesz, hogy ki-ki eldöntse, kerti...


Kert az ablakpárkányon

Egy kert nélküli emeletes házban is sokaknál felmerül az igény, hogy növényekkel vegyék körül magukat. Itt a korlátozott lehetőségek és helyszűke miatt némi kreativitás szükséges a megoldáshoz....