A fából készült építmények alapanyaga viszont fokozott gondoskodást igényel, különben hamarosan romlásnak indul a külső felületük. Ám ez elkerülhető, ha rendszeres karbantartásban részesülnek. Az 5-6 évenként esedékes felújítás után újból megszépülhetnek még a legelhanyagoltabb faházak is.
A hagyományos faházakat általában 50 évre tervezik, viszont rendszeres karbantartással állaguk sokkal tovább is fenntartható. Ehhez legalább 2 évenként a külső felületük bevonatát meg kell újítani. E célra mindig az eredeti bevonó anyagot kell használni, más bevonó anyagok ugyanis nem mindig tapadnak kellően az alapbevonatra, és később leválásokat okozhatnak, ami károsítja a felújító bevonat hatásosságát.
A felújító bevonat felhordása előtt a ház külső felületét meg kell tisztítani az időközben rárakódott szennyeződésektől. Ezt lemosással, a gyantás foltokat pedig észteres hígítóval ajánlatos eltüntetni. Így elkerülhető a foltok, csíkok kialakulása, mert ezeket a szokásos bevonó anyagok alig takarják el. A felületi tisztítás finom keféléssel, kíméletes csiszolással is elvégezhető, de csak sima alapfelületeken. Mivel a faburkolat szélsőséges hatásoknak van kitéve, a faanyag fokozatosan összeszárad, és az erezetek mélyedéséből erős szálú kefével lehet csak a lerakódott por jelentős részét eltávolítani. A kíméletesebb felületi csiszolást pedig a nem túlságosan kiszálkásodott felületeken célszerű elvégezni. Az ilyen faanyagoknál inkább lágy anyagú, sűrű huzalkefével hatásos a tisztítás, nem túl erős rányomás mellett.
Ezt követően egy színtelen alapozóval vagy alap lazúrral kell az összes külső felületet alaposan beecsetelni, vagy hengerelni. Ez a réteg ugyan konzerválja a burkolat külső felületeit, ám nem véd az UV sugárzás ellen. A bevont fafelületeket csak a teljes száradás után ajánlott kétszer, színes lazúrral átkenni. A sötétebb színárnyalatúak már kellően UV álló bevonatot biztosítanak a faházak külső burkolatán, és ezen felül víztaszító hatásuk is kiváló. A bevonatok közötti száradási időt mindig be kell tartani, hogy a felújított felületek egységes színtónust kapjanak. Főként a faszerkezeti anyagok bütüinél, összeeresztéseinél kell alaposan a lazúrt bedolgozni a résekbe, mert ezek a helyek különösen érzékenyek a nedvesség okozta korhadásra, amit csak a jól beitatott bevonó szerek valamelyikével lehet megakadályozni.
Még az időközi felületi felújítások alkalmával is ajánlatos a kétszeri átlazúrozás, hogy kellő vastagságú legyen az egyébként matt fényű bevonat. Aki a viszont a fényesebb bevonatot kedveli, az a letisztított fafelületeket bevonhatja vastaglazúrral is. Ezek közül főként az oldószeres bevonókat célszerű használni. A vizes alapú szereket inkább a még kezeletlen faanyagoknál javasoljuk, a gyártók ajánlotta rétegrendben. A száradási időket minden esetben be kell tartani, hogy a rétegek jó tapadást és kellő intenzitású fedést biztosítsanak. Újbóli átvonásukkor a már többször bevont felületeket finom csiszolással célszerű az új réteg tapadására alkalmassá tenni. Tagoltabb felületeknél ezt kézzel, a sima részeken akár géppel, finom csiszoló anyaggal lehet elérni.
Hőszigetelő fafesték
A faházak hathatós és hosszan tartó felületvédelmét ún. hőszigetelő fafestékkel is meg lehet oldani. E különleges festék nagyon rugalmas, repedésmentes és kiváló hőszigetelő tulajdonságú bevonatot ad, amelyet a nyers fáig letisztított és mélyalapozóval kezelt fafelületekre lehet felhordani. Rugalmasságát a különleges kötőanyag, hőszigetelését pedig a parányi, belül üreges kerámiagömbök biztosítják. A kerámia gömbös fafesték színezhető, és hosszú évekig semmiféle kezelést, újabb festést nem igényel. Nem repedezik, nem hólyagosodik fel, és mint egy rugalmas burok védi a fát a kiszáradástól és az egyéb káros hatásoktól. Az alapozott fafelületeket két rétegben kell bevonni, és így a 12,5 l-nyi fafesték 19 m2 felület bevonására elég. Nem olcsó, de hosszú távon kifizetődik az alkalmazása. Ráadásul az épületet esztétikailag is megszépíti.
Olyan esetekben viszont, ha a faház külső bevonata erősen leromlott, régen lett felújítva, vagy túl vastag a rákent vastaglazúr réteg, célszerű a felületeket teljesen, a nyers fáig letisztítani. Ez hosszadalmas és rendkívül poros munka, viszont eredményeként szinte megújul az egész épület külsőleg. A csiszolásához a különböző méretű legyezőtárcsás csiszolók a legalkalmasabbak, amelyeket sarokcsiszolóra csavarozva, vagy fúrógépbe fogva célszerű használni. A 100-as szemcsenagyságú csiszolók anyaglehordása igen hatékony, ám még így is jelentős időt igényel a nagyobb falfelületek letisztítása.
A munka közben keletkező szálló por ellen ajánlatos porvédő maszkot és védőszemüveget használni. Mivel a csiszolók anyaglehordása jelentős, nem célszerű erősen a felületre nyomva dolgozni velük, különben mélyedéseket lehet a felületekbe csiszolni, és így nem lesz kellően sík a csiszolt felület. A nehezen hozzáférhető sarkokban és egyéb ilyen helyen természetesen kézi csiszolással vagy erős huzalkefével kell a régi bevonatot eltávolítani, ám a munka nagyját így viszonylag egyszerűen el lehet végezni. Ezután jöhet az alapozás, majd az új fedőrétegek felhordása. E módszerrel egyéb kerti építményeket is meg lehet szabadítani a régi bevonatoktól, és ezt követően a felületeikre felteríthető az új védőbevonat a megfelelő rétegrendben.
A faházak felületeinek teljes lecsiszolása jelentősebb anyagi ráfordítással, ám nagyon gyorsan elvégezhető mobil homokszórással. Ehhez ugyan speciális szolgáltatást kell igénybe venni, viszont az eredmény szinte felülmúlhatatlan. A mobil homokszóróból 6-7 bar nyomással kiszórt kvarchomok szemcséi nagy intenzitással minden málló részt lekoptatnak a fafelületekről, és teljesen a nyers fáig letisztítják a faanyagokat. A művelet elég nagy zajjal jár, és jelentős hulladék is keletkezik a munka végére, ami viszont normál építési hulladékként kezelhető, és pl. talaj feltöltésekhez használható. Nagyobb épületek falait célszerű ezzel a módszerrel letisztítani, és utána már a további konzerváláshoz bármely favédő szer használható.