Faházak felújítása

2013-10-02 10:28:00 | Módosítva: 2013-10-02 10:31:54

A faházak mellett általában azért döntenek a telektulajdonosok, mert viszonylag gyorsan felépíthetők, a tájba illők és természetes anyagból készülnek. Tetszetősek, idényjellegű lakásként, hétvégi házként kiválóan megfelelnek. Újabb változataik, a rönkházak már állandó lakhelyként is használhatók, mert komfortosabbak és terjedelmesebb építmények is.

A fából készült építmények alapanyaga viszont fokozott gondoskodást igényel, különben hamarosan romlásnak indul a külső felületük. Ám ez elkerülhető, ha rendszeres karbantartásban részesülnek. Az 5-6 évenként esedékes felújítás után újból megszépülhetnek még a legelhanyagoltabb faházak is.

A hagyományos faházakat általában 50 évre tervezik, viszont rendszeres karbantartással állaguk sokkal tovább is fenntartható. Ehhez legalább 2 évenként a külső felületük bevonatát meg kell újítani. E célra mindig az eredeti bevonó anyagot kell használni, más bevonó anyagok ugyanis nem mindig tapadnak kellően az alapbevonatra, és később leválásokat okozhatnak, ami károsítja a felújító bevonat hatásosságát. 


A felújító bevonat felhordása előtt a ház külső felületét meg kell tisztítani az időközben rárakódott szennyeződésektől. Ezt lemosással, a gyantás foltokat pedig észteres hígítóval ajánlatos eltüntetni. Így elkerülhető a foltok, csíkok kialakulása, mert ezeket a szokásos bevonó anyagok alig takarják el. A felületi tisztítás finom keféléssel, kíméletes csiszolással is elvégezhető, de csak sima alapfelületeken. Mivel a faburkolat szélsőséges hatásoknak van kitéve, a faanyag fokozatosan összeszárad, és az erezetek mélyedéséből erős szálú kefével lehet csak a lerakódott por jelentős részét eltávolítani. A kíméletesebb felületi csiszolást pedig a nem túlságosan kiszálkásodott felületeken célszerű elvégezni. Az ilyen faanyagoknál inkább lágy anyagú, sűrű huzalkefével hatásos a tisztítás, nem túl erős rányomás mellett.


Ezt követően egy színtelen alapozóval vagy alap lazúrral kell az összes külső felületet alaposan beecsetelni, vagy hengerelni. Ez a réteg ugyan konzerválja a burkolat külső felületeit, ám nem véd az UV sugárzás ellen. A bevont fafelületeket csak a teljes száradás után ajánlott kétszer, színes lazúrral átkenni. A sötétebb színárnyalatúak már kellően UV álló bevonatot biztosítanak a faházak külső burkolatán, és ezen felül víztaszító hatásuk is kiváló. A bevonatok közötti száradási időt mindig be kell tartani, hogy a felújított felületek egységes színtónust kapjanak. Főként a faszerkezeti anyagok bütüinél, összeeresztéseinél kell alaposan a lazúrt bedolgozni a résekbe, mert ezek a helyek különösen érzékenyek a nedvesség okozta korhadásra, amit csak a jól beitatott bevonó szerek valamelyikével lehet megakadályozni. 


Még az időközi felületi felújítások alkalmával is ajánlatos a kétszeri átlazúrozás, hogy kellő vastagságú legyen az egyébként matt fényű bevonat. Aki a viszont a fényesebb bevonatot kedveli, az a letisztított fafelületeket bevonhatja vastaglazúrral is. Ezek közül főként az oldószeres bevonókat célszerű használni. A vizes alapú szereket inkább a még kezeletlen faanyagoknál javasoljuk, a gyártók ajánlotta rétegrendben. A száradási időket minden esetben be kell tartani, hogy a rétegek jó tapadást és kellő intenzitású fedést biztosítsanak. Újbóli átvonásukkor a már többször bevont felületeket finom csiszolással célszerű az új réteg tapadására alkalmassá tenni. Tagoltabb felületeknél ezt kézzel, a sima részeken akár géppel, finom csiszoló anyaggal lehet elérni.

Hőszigetelő fafesték

A faházak hathatós és hosszan tartó felületvédelmét ún. hőszigetelő fafestékkel is meg lehet oldani. E különleges festék nagyon rugalmas, repedésmentes és kiváló hőszigetelő tulajdonságú bevonatot ad, amelyet a nyers fáig letisztított és mélyalapozóval kezelt fafelületekre lehet felhordani. Rugalmasságát a különleges kötőanyag, hőszigetelését pedig a parányi, belül üreges kerámiagömbök biztosítják. A kerámia gömbös fafesték színezhető, és hosszú évekig semmiféle kezelést, újabb festést nem igényel. Nem repedezik, nem hólyagosodik fel, és mint egy rugalmas burok védi a fát a kiszáradástól és az egyéb káros hatásoktól. Az alapozott fafelületeket két rétegben kell bevonni, és így a 12,5 l-nyi fafesték 19 m2 felület bevonására elég. Nem olcsó, de hosszú távon kifizetődik az alkalmazása. Ráadásul az épületet esztétikailag is megszépíti.


Olyan esetekben viszont, ha a faház külső bevonata erősen leromlott, régen lett felújítva, vagy túl vastag a rákent vastaglazúr réteg, célszerű a felületeket teljesen, a nyers fáig letisztítani. Ez hosszadalmas és rendkívül poros munka, viszont eredményeként szinte megújul az egész épület külsőleg. A csiszolásához a különböző méretű legyezőtárcsás csiszolók a legalkalmasabbak, amelyeket sarokcsiszolóra csavarozva, vagy fúrógépbe fogva célszerű használni. A 100-as szemcsenagyságú csiszolók anyaglehordása igen hatékony, ám még így is jelentős időt igényel a nagyobb falfelületek letisztítása. 


A munka közben keletkező szálló por ellen ajánlatos porvédő maszkot és védőszemüveget használni. Mivel a csiszolók anyaglehordása jelentős, nem célszerű erősen a felületre nyomva dolgozni velük, különben mélyedéseket lehet a felületekbe csiszolni, és így nem lesz kellően sík a csiszolt felület. A nehezen hozzáférhető sarkokban és egyéb ilyen helyen természetesen kézi csiszolással vagy erős huzalkefével kell a régi bevonatot eltávolítani, ám a munka nagyját így viszonylag egyszerűen el lehet végezni. Ezután jöhet az alapozás, majd az új fedőrétegek felhordása. E módszerrel egyéb kerti építményeket is meg lehet szabadítani a régi bevonatoktól, és ezt követően a felületeikre felteríthető az új védőbevonat a megfelelő rétegrendben. 


A faházak felületeinek teljes lecsiszolása jelentősebb anyagi ráfordítással, ám nagyon gyorsan elvégezhető mobil homokszórással. Ehhez ugyan speciális szolgáltatást kell igénybe venni, viszont az eredmény szinte felülmúlhatatlan. A mobil homokszóróból 6-7 bar nyomással kiszórt kvarchomok szemcséi nagy intenzitással minden málló részt lekoptatnak a fafelületekről, és teljesen a nyers fáig letisztítják a faanyagokat. A művelet elég nagy zajjal jár, és jelentős hulladék is keletkezik a munka végére, ami viszont normál építési hulladékként kezelhető, és pl. talaj feltöltésekhez használható. Nagyobb épületek falait célszerű ezzel a módszerrel letisztítani, és utána már a további konzerváláshoz bármely favédő szer használható.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Favédelem mesterfokon

Az ember ösztönös vonzalma a fából készült tárgyakhoz a természet szeretetéből fakad. Ezért vesszük körül magunkat minél több sejtelmes színű, fából készült bútorral, dísszel, és ragaszkodunk...


Kerékpárok átfestése

Régebben is értékes volt egy jó kerékpár, ma pedig egyre komolyabb összegbe kerülnek még az egyszerűbb kétkerekűek is. Használat közben persze óhatatlan, hogy a festésük itt-ott megsérül. Az...