Ragasztók gyors javításokhoz

2013-10-30 11:06:18 | Módosítva: 2013-10-30 11:19:54

A hagyományos kötőelemek funkcióját sok területen átveszik a különféle ragasztóanyagok. Ezek közül –főleg az iparban használtak – speciálisan az adott feladatokra kifejlesztett anyagok. Ezek mellett azonban az általános használatra, illetve a kisjavításokhoz használtak választékában is jellemző a ragasztóanyagok sokfélesége. Ám, hogy egy adott javításhoz éppen melyik alkalmas a beszerezhető változatok közül, azt elég nehéz eldönteni. Mert mindegyik ragaszt ugyan, de a rögzítésük nem mindig időt álló és megfelelően erős.

Elsőként azt célszerű meghatározni, hogy milyen anyagokat kívánunk összeerősíteni, és a ragasztással szemben mik az elvárásaink. A ragasztóanyagok ugyanis szinte mindig adhéziós, azaz felületi tapadással rögzítik össze az anyagokat. A ragasztóanyag tehát csak közvetítő tapadóhíd két összeerősítendő anyag között. Ennek minél vékonyabb a rétege, annál kisebb a különféle anyagok térfogatváltozása miatti feszültség, amit a ragasztónak kell a tapadás megtartása mellett kompenzálnia. Ez főleg a rugalmas, hajlításoknak kitett anyagok között nagyon fontos követelmény, pl. bőranyagok és cipőtalpjavító foltok, textilanyagok, stb. összeragasztásánál. 

A másik szem előtt tartandó szempont, a különféle anyagok és a ragasztóanyag összeférhetősége, ami a kötések szilárdságát, tartósságát jelentősen befolyásolják. A ragasztók kiválasztásánál ezt eleve figyelembe kell venni, különben a kötés nem lesz kellő erősségű. A különféle ragasztók használati utasításban ezért az összeragasztandó anyagok összetételére mindig kitérnek a gyártók, amire a ragasztó megválasztásánál fokozottan kell ügyelni.

A legtöbb általánosan használt ragasztó többnyire merev kötést eredményez, amelyik ritkán viseli el még a kisebb hajlító igénybevételt is. Ez az összeragasztott anyagok elválását, vagy rosszabb esetben törést okozhat. Ritka az olyan ragasztó, amely rugalmas kötést biztosít, mint pl. a cipők, bőrtárgyak, textilanyagok javító foltjainak rögzítéséhez használtak.

Tartósság, vízállóság

A ragasztók vízállóságára is érdemes figyelmet fordítani. Vízálló kötéshez kimondottan erre alkalmas ragasztót kell használni, különben nedvesség hatására a ragasztás elengedhet. A ragasztók vízállóságát a használati utasítások mindig külön megemlítik.
Fontos az összeerősítendő anyagfelületek tisztasága is. Az oldószeres mosás nem mindig elégséges, esetenként ajánlott a felületeket finom csiszolópapírral vagy kis acélkefével is felérdesíteni, ami a ragasztóréteg tapadását jelentősen javítja. A felkent ragasztóanyag egyenletes elterítése után a darabokat elmozdulás ellen szorítókkal, vagy más módon biztosítani kell, mégpedig a ragasztó teljes megkötéséig.
A ragasztó lehetőleg kis kiszerelésű legyen, ugyanis a nem sűrűn használtak a leggondosabb lezárás után is tönkre mehetnek, ami végső soron pocsékolás, és környezetszennyezést is okoz.


Alapszinten nem árt ismerni a különféle összetételű készítmények fajtáit is. Az oldószeres ragasztók általában az oldószerrel elkevert közepes konzisztenciájú kenhető anyagok, amelyek az oldószer elpárolgását követően (nyitott idő) erőráhatással fejtik ki a tapadásúkat. A szilárdulás az oldószer elpárolgásával vagy dermedési folyamatokkal megy végbe. Ezek túlnyomóan egykomponensű, általában tubusos kiszerelésű, különféle anyagok rögzítésére alkalmas kontaktragasztók (pl. Palmatex, Pattex). 


Újabban ezeket felváltják az ún. diszperziós kontakt ragasztók, amelyek oldószermentesek, környezetkímélők. Ezek között vannak általános és anyag-specifikus rögzítési célokra alkalmasak is. Kiválasztásuknál főként e körülményre kell ügyelni. Általában némi nyitott idő elteltével és préseléssel adnak megfelelő erősségű tapadást. Ragasztott felületük merev, hajlító igénybevételre nem alkalmas. A diszperziós ragasztók főként faanyagok rögzítésére alkalmasak (pl. Pattex faragasztók, Ponal), de újabb változataik a különféle anyagféleségek szilárd összeerősítésére is alkalmasak, megfelelő felületi előkészítésüket követően (pl. az új fejlesztésű Pattex Total ragasztó).

A jól ismert pillanatragasztó

A másik nagyon gyakran használt és gyors rögzítést biztosító ragasztócsoportba sorolhatók a pillanatragasztók. Ezek többnyire a levegő nedvességének a hatására keményednek ki. Gyors kezdeti tapadásuk ellenére teljes kötésüket többnyire 24 óra múlva érik el. Az ismert gyártmányok (pl. Loctite pillanatragasztók) mellett egyre szélesebb és specifikusabb felhasználásra kifejlesztett változatokból is széles a választék, amelyek a legkülönfélébb anyagok összeragasztására alkalmasak.

E ragasztók gyorsan kötnek, és rideg kötést eredményeznek, ám vannak közöttük rugalmas kapcsolat kialakítására alkalmas típusok is. Tisztító előkezelő hatású felületkezelő szerekkel biztosítható az ilyen kötések szilárdsága. A gyorsan kötő ragasztóknak kifejlesztették a sűrűbb állagú gél változatait is, amelyek kezdeti rögzítése fékezettebb, cseppmentesen felhordhatók a felületre, sőt egyes fajtáik kisebb felületi feltöltésekre is alkalmasak. A teljes kötésidejük ennek megfelelően azonban hosszabb. 


Újabb változataik között beszerezhetők a fényre, azaz UV sugárzásra szilárduló pillanatragasztók. Ezek kisebb javító ragasztásoknál nagyon előnyösek. Kötésük viszonylag gyors és optikailag átlátszó a ragasztó anyaguk. A pillanatragasztók általában nem tartalmaznak irritáló adalékokat és akár 120 fokig is hőállóak. A márkás termékek mellett beszerezhetők olcsóbb pillanatragasztók is, amelyek igénytelenebb gyors javításokhoz hatásosan használhatók. Egyszerűbb csomagolásuk miatt a tubusok rendszerint „egyszer használatosak”, megnyitásuk után nem zárhatók jól vissza, és a ragasztó egy idő után a tubusban is megköt.


A javításokhoz használható ragasztók között gyakran van szükség nagyobb hiányok feltöltésre is alkalmas, kenhető anyagú ragasztókra is. Az ilyen munkákhoz általában a kétkomponensű, epoxi- vagy más műgyanta alapú ragasztóanyagokat célszerű használni. A komponensek keverési arányát pontosan be kell tartani, mert ellenkező esetben nem alakul ki a kívánt szilárdságú kötés. Az ismertebb gyártók termékei (pl. Pattex, Araldit, Uverapid, Epokitt stb.) ezt megkönnyítendő, ún. ikertubusos kiszerelésben kerülnek forgalomba, ami az adagolást jelentősen megkönnyíti. A hagyományos kétkomponensű ragasztókra (pl. Epokitt, Uverapid) ez még nem jellemző. Az anyagok alapos összekeverése után vegyileg aktivizálódnak, és megszilárdulnak. Elég hosszú a kötésidejük. Ezt követően megmunkálhatók és nagyon szilárd kötést biztosítanak.

Gyúrás

Újabb változataik a ragasztó rudak, amelyeknél a két hatóanyagot a levágást követően összegyúrással lehet aktivizálni, és formára alakítva a ragasztási helyre préselni. Anyagpótló javításoknál nagyon előnyösen használhatók, de a megfelelő típus kiválasztása a szilárdság szempontjából nagyon fontos. Könnyen és praktikusan kezelhető ragasztóanyag, amelynek a tárolása is egyszerű, nemcsak a kezelése (pl. Pattex Repair Express, Loctite Ultra Repair). A közhiedelem szerint ugyan mindent jól ragasztó anyag ugyan nincs, ám a fejlesztések eredményei ezt egyre inkább megcáfolják. Léteznek olyan ragasztók, melyek szinte minden házkörül előforduló anyag ragasztására alkalmasak. Házkö­rü­li javító munkáknál sokoldalúan használhatók, és számos speciális ragasztóanyag beszerzését teszik feleslegessé.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: ragasztó, ragasztás

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-6491/Ragasztok_gyors_javitasokhoz