Kerítésfestés

2014-07-29 17:26:52 | Módosítva: 2014-07-29 18:27:22

A kerítések, legyenek azok fémből vagy fából készültek, állandóan ki vannak téve az időjárás szélsőséges hatásainak. Ezért a felületeik védő bevonata idővel elöregszik, és felújításra szorul. Ennek elhanyagolása állapotuk viszonylag gyors romlásához vezet. Az ilyen munkákat célszerű nyáron elvégezni, amivel elejét lehet venni az állapotuk további károsodásának.


Fontos az alaposság

Bármilyen anyagú a kerítés bevonata, felújításánál mindig három munkafázist kell alaposan elvégezni. Az első a felületek megtisztítása, a málló részek eltávolítása. Ezt huzalkefével, csiszolással kell elvégezni, majd a felületek zsírtalanítása következhet. A második fázisban az alapozás, illetve a pórustömítés következik, és a végső munkafázisban kerülhet sor a fedőréteg felhordására. Azt pedig, hogy az adott kerítés felújításához milyen bevonó anyagokat célszerű használni, azt a kerítés anyaga és állapota alapján célszerű eldönteni.

A fém kerítések alapanyaga acél, ková­csoltvas, melyek esetleg horganyzott felületűek is lehetnek. Ezek felújító festékanyagai jelentősen eltérhetnek egymástól, általában azok a festékek, amelyek az úgynevezett vasfémekre alkalmazhatók, többnyire nem alkalmasak a horganyzott felületek festésére. A felületükről azonban mindenképen el kell távolítani a málló fedőréteget, rozsdás részeket és a zsíros szennyeződéseket. Ez a művelet különféle erős huzalkefékkel, esetleg szerszámgépbe fogott körkefékkel meggyorsítható.


A szerkezeti kötéseknél, főként a sarkoknál különösen fontos a felületek alapos letisztítása, mert a korrodált részek gátolják az alapozó festékek tapadását, és az anyag tovább fog rozsdásodni a festék alatt. A nagyon erodált részeket pedig ajánlatos kivágni és behegesztett elemrészekkel pótolni. Az ilyen javításoknál a passziválás (Evipas vagy Ferropassit) is ajánlatos.

A zsírtalanításhoz megfelelő a mosószeres mosás, majd bő vizes öblítés és szárítás után következhet a rozsda- vagy korróziógátló alapozó festék felkenése. Ezt általában ecsettel jobb végezni, mert így a felület egyenetlenségeibe könnyebb a festéket jól bedolgozni. Egy adott festékhez csak a gyártó által ajánlott közbenső és átvonó festéket célszerű használni, mégpedig a meghatározott számú rétegben. A megfelelő rétegrend ugyanis alapvetően fontos a bevonat tartóssága és megfelelő védőhatása miatt.

A közbenső festékréteget külső térben általában két rétegben ajánlatos felkenni, mert a bevonatuk vastagsága javítja a mázolt felület tartósságát. A végső bevonó réteg UV álló legyen. Ez a felületek tagoltságához igazodva ecsettel, hengerrel – minden nehezen hozzáférhető helyen is „kihagyás nélkül” – hordandó fel a kerítés teljes felületére.

A horganyzott felületű kerítésekhez speciális, csak e célra készült festékek használhatók. Vízzel hígítható festékek is alkalmazhatók, de csak az ehhez ajánlott rétegrendben és rétegszámban. Használhatók olyan speciális festékek is, amelyek a leváló részek eltávolítása után a rozsdás felületre is felkenhetők, de csak a gyártó előírásait betartva. Ilyen festékek alkalmazása esetén elhagyható az alapos rozsdátlanítás és a közbenső festés, ám a zsírtalanításra ilyen esetekben is szükség van.


A fából készült kerítéseket és kapukat manapság már ritkán festik le valamilyen fedőfestékkel, felületüket inkább a különféle lazúrokkal vonják be. Az előbbieknél ugyanis nagyobb az esély a felváló festett rétegekre, amelyeket felújító festés előtt alaposan el kell távolítani. Ehhez esetenként a festékkaparó használata hatásosabb a csiszolásnál. Ezt követően a felületüket pórustömíteni kell, majd következhet az alapozó és az UV álló fedőzománc vékony, ám legalább két rétegének a felkenése. A testes fedőréteg ugyanis a fa összeszáradása miatt hamarabb fog megrepedezni, és előbb lesz szükség újabb felület felújításra.

A fakerítéseket leggyakrabban a lazúrok valamelyikével szokás bevonni. Mivel a lazúr jellegéből adódóan nem fedi el a felületeket, a károsító UV-sugárzás ellen a világos árnyalatúak alig védik a faanyagot. Ezért ésszerűbb a közepesen sötétebb színű lazúrokat választani, amelyek pigmentje nagyobb védelmet biztosít a bekent felületeknek.

Alapozásként – a felületek csiszolása és zsírtalanító tisztítása után – használhatók a színtelen lazúrok is. A csiszolást mindig szálirányban kell elvégezni. A lazúrt félig bemártott ecsettel, mindig szálirányban kenve kell felteríteni, majd keresztben áthúzva eloszlatni, és ezt követően újra áthúzandó az egész felület, így elkerülhető a bevonat foltosodása. Az első réteg száradása után finom csiszolás szükséges, ami a következő rétegek tapadását segíti elő, és a felület is simább lesz, ha a felhúzott szálak szálirányban le lesznek koptatva.

A lazúrokat főként nem mérettartó szerkezeteknél előnyös használni, mivel filmképzésük csekély, az alapanyag alakváltozásából adódó filmrepedezés ezért nem alakul ki. Minden esetben két-három rétegben és száraz felületre szabad felkenni a vékonylazúrokat, amelyeket hígítani nem szükséges. Az ecsetek mosásához szintetikus hígító, vagy lakkbenzin használható. A lazúr előnye, hogy könnyebb a már lazúrozott felületek felújítása, mert a régi felületet csak lemosni, átcsiszolni kell, majd átvonható az újabb bevonó és színfelújító rétegekkel. A színtelen lazúrokat azonban nem ajánlott külső térben levő faszerkezeteken, így a kerítésen sem csak önmagában használni, sötétebb árnyalatú változatai viszont már kellően ellenállnak az UV sugárzás hatásainak, ha legalább két fedőréteg kerül az alapozott felületekre.


Sokan a fakerítések felújításakor jobban kedvelik a vastaglazúrokat, mert testesebb és jobban takaró bevonatot képez a faanyagokon. Ez az anyag nehezebben tapad a fára, vastagabb rétege viszont hatékonyabban is védi azt. Ám a vastagabb réteg gyengébb tapadása miatt a bevonata a szélsőséges hatások és a nem mérettartó faszerkezetek alakváltozása miatt repedezésre hajlamos, ezért kerítések festésére nem a legalkalmasabb bevonó anyag. Ráadásul a felújításához – külső térben – ugyancsak vastaglazúr használható, a felület előkészítése pedig több munkával jár, mint a lazúrozott fafelületeké.

A vastaglazúr is – az alapozás után – két rétegben felkenve ad csak kellő védelmet a fafelületeknek. Gyakran a vastaglazúrokat jó vastag rétegben terítik fel a kerítésekre, mert ezzel nagyon szép felületet lehet kialakítani rövidebb idő alatt. Ám ez később megbosszulja magát, mert a testes bevonat hamar levelesen elválhat a felújított felülettől, mivel a fa, főként pedig a fenyőfélék méretváltozása jelentős, a vastag bevonó réteg azonban nem képes együtt mozogni a fával, és ez okozza a repedéseket és leváló részeket az ilyen bevonatokon. Ezért szükségesek a kellő közbenső csiszolások, amelyek növelik a bevonó anyag tapadását az alatta levő rétegre. A bevonó rétegeket pedig nem érdemes vastagon felteríteni, mert ez jelentősebb anyagfelhasználást, és merevebb, alakváltozásra alkalmatlan bevonatot ad, ami idő előtti felújítást tesz szükségessé.

A kerítések bevonatának felújításakor tehát részben igazodni kell a már meglevő felületi bevonathoz, továbbá nem szabad közbenső munkafázisokat elhagyni. A bevonó anyagokat alaposan megfontolva kell kiválasztani, és szigorúan be kell tartani a gyártók felhasználási utasításait. A kerítésekre használható bevonó anyagok választéka bőséges, ám minden terméknél fontos az alkalmazásukhoz megadott rétegrend betartása, ami a tartós védelem garanciája.


A rozsdás fémfelületeket erős huzalkefével lehet gyorsan megszabadítani a málló részektől


A kevéssé tagolt fémfelületek letisztításához a kézi huzalkefe is megteszi


Sík felületeken a csiszolószivacs is jól használható


Az egyenes kerítéspálcák csiszoló­vászonnal is megtisztíthatók


Az ilyen elkorrodált korlátkötést hegesztett darabbal kell pótolni


A leváló festékbevonatok eltávolí­tásához festékkaparó szükséges


A lazúrokat szálirányba kenve kell a fára teríteni


A még kezeletlen faanyagú kerítéseket lazúrozás előtt favédőszerrel is kezelni kell


A vastaglazúrok alá is szükséges a favédőszeres pórustömítés


Az átvonófestékek akár hengerelve is felhordhatók a kerítésekre

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Farönkök, kövek, kavicsok a kertben

Kertünk kialakítása és csinosítása nem csak drága kertépítési munkákkal képzelhető el. Kreatív ötletekkel hasznosíthatjuk a farönköket, kavicsokat, köveket - sok mindent, amit a természetben...


Ablakok, ajtók mázolása

A lakások régebbi nyílászárói többnyire fából készültek és felületüket zománcfesték fedi. Eza bevonat elég időtálló, de 5-10évente – állapotuktól függően – felújításra szorul. Mivel főként...