Esővíz hasznosítása

Olcsó és kifizetődő!

Ha van összegyűjtött esővíz, szükségtelen ivóvízzel locsolni a növényeket, a WC-t öblíteni, vagy ruhát mosni. Mindezekhez tökéletesen megfelel az esővíz is! Természetesen ez csak családi házaknál, vagy hétvégi telkeken valósítható meg, ám az itt lakóknak ez igazán kifizetődő lehetőség, amivel jelentősen csökkenthető a vezetékes víz díja. Ám ehhez a csapadékvizet össze kell gyűjteni, és különféle tartályokban tárolni addig, amíg felhasználására nem lesz szükség.

Ezt egyébként sok háztulajdonos meg is teszi, ám nem biztos, hogy kellő szakszerűséggel. Az esővíz gyűjtése ugyanis elég összetett feladat, viszont a csapadékvíz újra használatával esetenként 35-60% vezetékes vizet lehet megtakarítani. Egy 100 m² felületű tetőről évente ugyanis 50-60 m³ esővíz is összegyűjthető, ha ezt a vízmennyiséget megfelelő tárolóeszközbe vezetik, pl. az esőcsatornán keresztül.

Hordóban, betonmedencében egyéb tartályokban tárolható az összegyűjtött csapadék, de ezekre jellemző, hogy nehéz őket tisztán tartani, és könnyen bealgásodnak. Ezt azonban a tartály gyakori tisztításával el lehet kerülni, pontosabban meg lehet előzni. A legegyszerűbb, legesztétikusabb eszköze az esővíz tárolásának a ciszterna, de megfelelnek a különféle űrtartalmú polietilénből kimondottan e célra készült esővíztartályok is.

Az esővízgyűjtés a tetőn kezdődik. Minél nagyobb a tetőfelület, annál több víz összegyűjtését teszi lehetővé. A magyarországi átlagos csapadékviszonyok szerint 100 m² tetőfelületről évente kb. 50-60 m³ tiszta esővíz gyűjthető össze. A tetőfelület állapotától, szennyezettségétől azonban nagyban függ a gyűjtött víz tisztasága, és a szennyeződések kiszűréséhez alapvetően fontos a megfelelő szűrők megválasztása, amelyek a különféle tetőfelületekhez készülnek.

Túlméretezni fölösleges a szűrőket, az alulméretezés pedig a tisztítás mértékének hatékonyságát tekintve problémákat okozhat, mivel e felületekről óhatatlanul különféle szennyeződések is a vízbe jutnak. Ezek lehetnek falevelek, por és egyéb piszok, rovarok, mohatelepek és egyéb más szennyeződések is, amelyeket még a tartályba gyűjtés előtt el kell távolítani a vízből. Érdemes fokozott figyelmet fordítani arra is, hogy minél kevesebb szennyeződés kerüljön a tetőre, és ezáltal onnan később a vízbe. Ezért fontos, hogy például faágak lehetőleg ne lógjanak a tető fölé, mert így jelentősen nő a szűrők tisztítási igénye, különösen az őszi levéláradatot követően.

Ha az esővizet csak öntözésre kívánja valaki hasznosítani, akkor elégséges egy egyszerű mechanikai szűrő alkalmazása, amely a 0,3-1 mm-nél nagyobb szennyező anyagok gyűjtőtartályba jutását akadályozza meg. Ezeket az esővíz gyűjtő tartályába kell tenni, vagy még jobb, ha az ejtőcsatornára szerelhető változat kerül beépítésre. A tartályokba helyezhető szűrőkosarak könnyen tisztíthatók, és a felületükön összegyűlt hulladék anyagokat a kiemelésük után a háztartási hulladékok közé lehet kidobni. A szűrőszita anyagát pedig folyó vízben minden tisztítás után alaposan át kell mosni.

Az esővíz hasznosításának további lényeges eszköze a megfelelő méretű gyűjtőtartály. Űrtartalmának megválasztásához figyelembe kell venni a tetőfelület nagyságát, továbbá a felhasznált vízmennyiséget és a szárazabb időszakokban szükséges tartalék víz mennyiségét, ami kevéssel növeli a tartály űrtartalmát.

Célszerű még ehhez a tájegységre jellemző csapadékvíz mennyiségét is figyelembe venni, ami a csapadékeloszlási térképről tudható meg. Ebből adódóan érdemes némileg túlbiztosítva megválasztani a vízgyűjtő tartály méretét, és ennek birtokában már eldönthető, hogy felszíni, vagy földbe süllyesztett változat lenne-e az ideális.

A felszíni tartályoknál fontos, hogy lehetőleg az esőcsatorna mellé, vagy annak közelébe kerüljenek. Lehetőleg olyan helyre célszerű a telepítésük, ahol a tartályt könnyen és akadálymentesen meg lehet közelíteni. A víz összegyűjtéséhez valószínűleg meg kell bontani az esőcsatorna levezető csövét, és a csapadékvíz kivezetését szolgáló szerelvényt az ejtőcsőbe kell építeni, ami lehetővé teszi a víz tartályba vezetését. A készen kapható esővízgyűjtő készletekben vannak e célt szolgáló tartozék elemek is. Ezek között beszerezhető olyan változat is, amelyben beépített szűregység is van, ami megkönnyíti a felgyülemlett szennyezőanyagok gyors és könnyű eltávolítását. Ha a tartály állványra helyezve kerül elhelyezésre, akkor a rá szerelt csapból viszonylag kis nyomással lehet kiereszteni a vizet, ami egy csekély nyomású locsoláshoz azért jól használható, és megkönnyíti az egyéb célra használható víz kieresztését is. Az ilyen magasító állványok készen is beszerezhetők az adott típusú tartályokhoz igazodó méretben. A tartályba elhelyezhető egy kis teljesítményű szivattyú is, amelynek segítségével akár a kerti tusolóba, vagy a kert távolabbi részének a locsolására is elvihető a víz.

A nagyobb vízhozamhoz való tartályokat azonban a földbe süllyesztve célszerű elhelyezni. Ezeknél természetesen az összegyűjtött víz kiemelését, és a különféle felhasználási helyekre vezetését szivattyúval kell megoldani, ami esetenként jelentősebb hálózattervezést igényel. Ezt ajánlatos szakemberre bízni, mert csak így biztosítható az összegyűjtött víz kellő és szakszerű hasznosítása.

Az különféle méretű műanyag esővízgyűjtő tartályok kivétel nélkül polipropilénből készülnek, melynek az anyagából még hosszútávon sem oldódnak ki káros anyagok, és sima felületük miatt nagyon könnyű a tisztításuk. További előnyük, hogy kis súlyuk miatt könnyen telepíthetők. Általában 1-15 m3-es méretben szerezhetők be, és a nagyobb űrtartalmúakat már a földbe süllyesztve célszerű elhelyezni. Ehhez a tartály méretéhez igazodó, acélvázas, vízszintes betonalap szükséges. Az alap vastagságát a helyi talajviszonyok, és a tartály telepítési mélysége alapján kell meghatározni, amihez betonozási szakember közreműködését ajánlott igénybe venni. Célszerű olyan mélységbe telepíteni, hogy a tartály a fagyhatár alá kerüljön, így a benne tárolt víz még télen sem fagy meg, és így az üzemeltetése teljesen függetleníthető az időjárástól.

A betonalapra állított tartály mellett – kitámasztása és vízzel való feltöltése után – iszapolt és folyamatosan tömörített földdel lehet feltölteni a kiásott üreget. A fedő betonréteget az eredeti, ásáskor nem mozgatott földre körben minimum 40 cm-nyire rá kell fedni. A beton fedés vasrácsos erősítésű legyen, és szerviz nyílás fedeléig érjen. Az ilyen munkát célszerű szakemberrel elvégeztetni, ami a biztosítéka a vízgyűjtőtartály hosszú távú és biztonságos használatának, és ezzel együtt az összegyűjtött esővíz folyamatos hasznosításának.

A szezonálisan használható, csővázzal megerősített esővíztároló tetején van a szennyszűrő betét

A polipropilénből készült víztartályok űrtartalmát a várható vízhozamhoz igazodva célszerű megválasztani

Az egyszerű műanyag tartályok is használhatók esővíz gyűjtésére

A nagyobb mennyiségű esővíz tárolását akár két kisebb – átfolyó csővel összekapcsolt – tartállyal, magasító állványra állítva is meg lehet oldani

Az ereszcsatorna lefolyócsövére különféle rendszerű, beépített szűrővel ellátott csatlakozók szerelhetők fel

A nagyobb tartályokba célszerűbb nagyobb, tokozott szennyszűrő kosarat beépíteni

A földbe süllyesztetten elhelyezett ciszterna tartályoknál általában a szerviznyílásba szerelt szűrő gondoskodik a szennyező anyagok kiszűréséről

A nagyobb űrtartalmú polipropilén ciszternákból szivattyúval lehet kiemelni a tárolt vizet

A talajba süllyesztett esővíztároló tartályokat a fagyhatár alá célszerű telepíteni

A nagy űrtartalmú, szivattyús tartályokban összegyűjtött víz, több házi funkciót is elláthat