Tapétázási fogások

2015-09-12 10:11:52 | Módosítva: 2016-01-06 13:42:59

A tapéta még ma is változatlanul divatos falburkolat. Oka, hogy különösen a mintás falfelületek kialakításánál megkönnyíti a munkát, és egyre változatosabb a tapéták minta és fajtaválasztéka. Ám ez a munka mégsem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolnák. Ha ugyanis nem megfelelő az alapfelület előkészítése, akkor számos hiba csúfíthatja el még a legdekoratívabb tapétával burkolt falfelületet is. Ezen kívül számos olyan részfelület van, amelyek letapétázásának megvannak a maga apró fogásai, hogy ezek a részek is hibátlanok és tartósak is legyenek.


Kritikus helyek, egyszerű megoldások

Azt, hogy valójában milyen tapéta kerül a falra, azt mindenki maga dönti el. A tartósság és a tapéta sávok hibamentes egységessége azonban sokban függ a felrakástól és a falfelületek előkészítésétől. Tapétázáskor többnyire az alapfelület simasága és szilárdsága meghatározó. Ha a régi tapétát el kell távolítani, akkor a régi ragasztóréteget is le kell kaparni a falakról, és a felületeket többnyire glettelni is kell. Ezt követően ajánlatos egy felületi csiszolás, majd egy mélyalapozós átkenés, nehogy az új tapéta ragasztójának száradásakor felválások keletkezzenek.

A fűrészporos tapétáknál a falhibák kijavítása nem olyan fontos, mert a tapéta durva felülete mintegy elfedi a kisebb felületi egyenetlenségeket. Ám bármilyen tapétafajta is kerül a falra, a fogadó felületnek szilárdnak kell lennie. A tapéta falra tapadását megkönnyíti, ha a falra előbb egy kellő szívóképességű ún. makulatúra tapéta réteg kerül a fedőtapéta felragasztása előtt. Ez a selyem (vynil) és a habosított tapéták esetében alapvetően fontos, a különféle papírtapéták alá viszont csak javasolt, és csak a gyapjúrostos (vlies) tapétákhoz szükségtelen az alkalmazásuk. A teljes makulatúrázás kiváltható, ha a tapéta illesztések sávjára legalább 20 cm széles csík kerül felragasztásra.


A jó tapadás érdekében fontos a megfelelő ragasztó használata is. Ezek általában por alapúak és vízzel hígíthatók, ám a különféle tapétákhoz mindig a fajtához ajánlottat célszerű használni. A papírtapétákhoz megfelelnek a normál, a habosítottakhoz viszont speciálisan e célra készült ragasztók alkalmasak, amelyek között beszerezhetők a gyapjúrostos anyagú tapéták felragasztását megkönnyítő, a falra kenhető „vlies” ragasztók is. A ragasztókat hideg vízben kell feloldani, majd keverés közben megvárni a besűrűsödésüket. A túl sűrű ragasztót még utólag is lehet vízzel kellő konzisztenciájúra hígítani, a csomósodást mindig kerülni kell.


A kiválasztott tapéta mintáját gondosan kell megválasztani, mert a nagy és kontrasztos mintázatúak optikailag jelentősen módosíthatják a helyiség térérzetét. Azt is érdemes meggondolni, hogy egy kisebb felület tapétázásával az egyszínű falfestés kombinálható, és így egy nagyobb falfelület egyszerűen sokkal dekoratívabbá tehető. Ezt főleg nagyobb falfelületeknél, kevésbé bútorozott helyiségekben érdemes alkalmazni, mégpedig kontrasztos és nagy mintás tapéta csíkok falra ragasztásával. Ilyenkor előbb a falfestést kell elvégezni, és csak ezt követően célszerű a tapétázott felületet kialakítani. A kellő hatás ellenőrzéséhez elég a tapétasávokat ideiglenesen a falra helyezni. Ha a hatás nem megfelelő, akkor vagy a tapétát kell megfelelőbbre cserélni, de a kijelölt felületre akár más színű festéket is fel lehet hengerelni.

A tapétázás ugyan egyszerűnek mondható munka, ám csak akkor, ha megfelelő szerszámokat (éles tapétázó kés, tapétázó kefe, acélvonalzó, gumis nyomóhenger, függőón és vödör a ragasztóhoz) használják, és egy hosszú tapétázó asztal könnyíti meg a tapétacsíkok leszabását, a hátoldaluk beragasztózását. Szükség esetén ez akár a padlóra fektetett tapétacsíkokon is elvégezhető. Nem árt a tapétatekercsek színazonosságát a gyártási számuk alapján ellenőrizni még a felszabásuk előtt.

A tapétát előbb a fal magasságához mérten 10-15 cm ráhagyással, illetve a mintás változatoknál az ajánlott hosszúságú és a minták pontos összeillesztéséhez szükséges ráhagyással kell leszabni. Hasznos, ha az egymás mellé kerülő csíkok számozottak, így elkerülhető majd a falra simításukkor a cseréjük és a mintaillesztési problémák is kiküszöbölhetők. Egyszerre csak 4-5 csík legyen beragasztózva, és leporellószerűen összehajtva, amivel biztosítható a leszabott csíkok kellő átnedvesedése, ami a jó ragasztáshoz alapvetően szükséges.


A kezdő oldal mindig a fény felüli felületektől induljon, majd folytatható az oldalfalakon. Az esetleges ráfedések élei - amelyek általában 1-3 cm szélesek – mindig a fény felé essenek, így szinte alig lesznek észrevehetők. A falbeugrók, ablaknyílások sarkainál, ha azok éle egyenetlen, általában 3 cm szélesen kell túlhajtani a leszabott szélt, és ezt 10 cm-enként bevagdosva elkerülhető, hogy a tapéta száradás után ráncosodjon, túlfeszüljön. Egyenes sarkoknál a túlnyúló ráhajtás szélét célszerűbb szabálytalan vonalban letépni, hogy ne keletkezzen éles vonal az illesztés helyén még éles fényben sem. Az ablak és egyéb beugró falrészek oldalát külön beszabott tapétacsíkokkal ajánlott lefedni, természetesen ügyelve a minták pontos illesztésére. A hátsó felületeknél 1-2 cm-es ráhajtással és az erre pontosan sarokba illesztett csíkkal akadályozható meg a tapétaszélek a sarkokban előforduló felválása.

Beszerezhetők olyan tapéta fajták is, amelyeket élben szorosan egymás mellé illesztve kell a falra ragasztani. Ezeknél előbb középről a szélek felé haladva tapéta kefével kell az esetleges légbuborékokat kisimítani, majd keskeny gumihengerrel kell az egymás mellé hézag- és átfedés-mentesen illesztett tapétacsíkok szélét erősen lepréselni. Az esetleg kitüremlett ragasztó azonnal nedves szivaccsal letörlendő, különben később ez foltosodást okozhat.

Az ajtókereteknél, felső szegélyléceknél és a padlószegélyeknél jól jön a leszabott csíkok „túlfedése”, mert a simítókefével könnyű a szegélyek éléig lepréselni, majd e vonalakhoz igazodva, olló oldalával megnyomva pontosan kijelölni a vágási éleket. A felesleges tapétarészeket éles késsel már könnyű levágni, a széleket pedig gumihengerrel célszerű a falra préselni.


A boltívek, ívelt felületek tapétázását sem túl bonyolult szépen megoldani. Mintás tapétáknál kritikus lehet a pontos mintaillesztés, ezért lehetőleg nem ajánlott karakteres mintájú tapétát választani. Először mindig az elülső falfelületekre kerüljenek fel a pontosan illesztett tapétacsíkok, amelyeknek a szélét az ív vonalában legalább 20 mm ráhagyással szabjuk körbe. Ezt követően az esetleges mélyedésekbe, vagy boltív esetében a hátsó oldalra is így kerüljenek fel a tapétacsíkok. A ráhagyott szélek 25 mm-enkénti bevagdosásával ezeket már a könnyű az ív hajlatára simítani. Ilyen helyeken ajánlatos a ragasztót vastagabban felteríteni, és esetleg a fal széltét is be lehet kenni a szélek jobb tapadása érdekében. Ezt követően a boltív vagy íves falrész szélességével azonos csíkot kell leszabni, majd ragasztóval bekenni. Mintás tapétánál ideálisabb, ha hosszirányba futnak a minták. A kellően átnedvesedett tapétacsíkot az egyik oldal felől elkezdve lehet a mélyedés vagy a boltív oldalára simítani. A széleket végül hengerelve kell az alapfelületre préselni.

A lakóhelyiségekben számos kapcsoló és dugaszoló aljzat is van. Ezeknek a fedelét a tapétacsík felillesztése előtt - az áram kikapcsolását követően – le kell szerelni, és a tapétát ezeken a helyeken csak lazán célszerű a falra simítani. Átlósan átvágva a tapétát, a kissé meglazított fém fedélnél oldalanként kisebbre vágva azok a keret alá simíthatók, majd a fémkerettel leszorítva, és oldalanként lehengerelve a fedelek már visszaszerelhetők a helyükre. A fűtőtestek mögé sem könnyű a tapétacsíkokat felsimítani, ám a közvetlenül mögéjük kerülő tapétacsíkokat több hosszanti sávra vágva, e keskeny csíkokat már sokkal könnyebb a falra simítani. Az illesztések pontossága ugyan elég nehezen biztosítható, de e részek nincsenek szem előtt, a kisebb pontatlanságokat eltakarja maga a fűtőtest. Az ilyen kényes helyeken azonban nagyon fontos a tapéta erős falra préselése.


A glettelt, sima falfelületek alapvetően fontosak a tapétázáshoz


Egyes tapétafajtáknál (vlies) a falat kell ragasztóval bekenni



Az egyszínű falfestés előnyösen kombinálható kisebb felületek mintás betapétázásával


A tapétázáshoz nemcsak olló és kés kell, jó ha minden egyéb szerszám is kéznél van


A ragasztóval bekent tapétacsíkokat leporellószerűen összehajtogatva kell „pihentetni”


A tapétacsíkok akár a padlón is bekenhetők ragasztóval


Az első tapétacsíkot az ablak melletti oldalról kezdve kell a falra simítani


A falbeugrásoknál bő ráhagyással levágott tapétaszéleket a mélyedés oldalára kell simítani


A falak alkotta sarkoknál a szomszéd falra mindig 1 cm-nyi áthajtás szükséges


A falra ragasztott tapétacsíkok alól mindig középről a szélek felé haladva kell kíméletesen kipréselni a légbuborékokat


Alul és felül a tapétaszélek tapétázó kefével történő lepréselése után éles késsel levágható a felesleges részük


Ablakmélyedéseknél fontos a minta folytonossága, azaz pontos illesztése


A kapcsolók és dugaszoló aljzatoknál a tapétát átlósan bevágva már könnyű a tapéta széleit a szerelvény felfogólapja alá simítani

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Rasch tapétázás

A Rovitex Hungária Kft., mint a Rasch tapéták hazai forgalmazója néhány praktikus jó tanáccsal igyekszik segíteni a kreatív faldekorálás szerelmeseit.


Lakás felújítása

Egy lakás felújítása mindig az anyagi lehetőségeink feltérképezésével kezdődik. A felújításra szánt összeg határozza meg, hogy esztétikai felújítást vagy a lakás részleges, esetleg teljes...