Ablakok, ajtók mázolása

2015-09-17 09:26:04 | Módosítva: 2015-09-17 09:32:20

A lakások régebbi nyílászárói többnyire fából készültek és felületüket zománcfesték fedi. Ez a bevonat elég időtálló, de 5-10 évente – állapotuktól függően – felújításra szorul. Mivel főként fehérre festettek, az évek során fokozatosan – főként a fényszegény helyiségekben – besárgul a színük, és a leverődésekből adódó sérülések is gyakoriak. Az ablakokat pedig az időjárás különösen erodálja, a festékréteg viszonylag gyorsan kezd repedezni, felválni, a faanyag pedig e helyeken előbb elszürkül, majd korhadni kezd. Ezért e mázolt fafelületeket alkalmanként fel kell újítani, mégpedig alaposan, és lehetőleg a régebbieknél korszerűbb zománcfestékekkel.


A felújító munka a bevonatok állapotától függ, ami több egymást követő munkafázisból álló összetett feladat. A megkezdése előtt ajánlatos egy mindenre - nyílászárók szerkezeti szilárdságára, a pántok és a zárak és természetesen a bevonat állapotára is kiterjedő – felmérést végezni. A passzítási munkát – különösen a régi nyílászáróknál – érdemes épületasztalosra bízni. Egyre több vállalkozó ajánlata között lehet válogatni, akik az ilyen munkákra szakosodtak. Ők szakszerűen elvégzik a korhadt vízvető lécek és egyéb erősen sérült fa részek cseréjét, a pántok, ablakzárak, javítását, továbbá a szárnyak és tokok passzítását is. Nútmart résszigetelést is beépítenek az ablakokba, ajtókba, sőt, esetlegesen a külső ablakoknál korszerű, argontöltésű, kétrétegű üvegek cseréjén is érdemes elgondolkodni. Ezzel ugyanis a fűtési költségeket lehet csökkenteni a téli időszakban.

Régi házak ablakai

Az ilyen szakmunkákat főként a régi házak nyílászáróin kell elvégeztetni, mert a keretek és tokok ezeknél többnyire elhanyagoltak, több vastag festékréteg van a felületükön, aminek az eltávolítása elég nehéz, és a nem megfelelő zárásukat befeszülésüket is okozhatja. A külső ablakok javítását, speciális festékkel történő mázolását is célszerű szakemberrel elvégeztetni, amit általában szakműhelyben kiviteleznek, és ezzel a legkényesebb és a leginkább igénybevett felületek szakszerű védelmét hosszú évekre lehet biztosítani. A belső ajtók, ablakok mázolása azonban akár saját kezűleg is elvégezhető, mert a szakmunka bizony sokba kerül. Ez utóbbi munkához adunk most néhány tanácsot.

A speciális, passzító munkák elvégzését követően az ablakok felöl érdemes kezdeni, vagy folytatni a mázolási feladatok előkészítését, majd elvégzését. Az ablakszárnyak leemelhetők a pántjaikról, és egy külön helyen lehet munkába venni őket, természetesen a zárcímerek és a kilincsek eltávolítása után.

A festés állapota alapján viszonylag könnyű eldönteni, hogy elégséges-e egy alapos felületi csiszolás, tapaszolás, ami után már csak alapozni kell, és két rétegben fedőfestéket felvinni. A vastag régi bevonat szinte teljes eltávolítása ritkán szükséges, mert a stabil régi festékek jó alapot biztosítanak az új bevonatnak, feltéve, hogy ez nem gátolja a megfelelő zárást. A repedezett, vagy málló vastag festékrétegnél sem minden esetben kell azt teljesen a nyers fáig eltávolítani, elég a laza részeket huzalkefével vagy kaparóvassal alaposan eltávolítani, majd a felületet tapaszolással feltölteni. Ha a régi festékréteg erősen tapad a felületre, annál csak a leverődések helyét kell feltölteni.


Ha viszont szinte az egész réteg felváló, akkor hőlégfúvóval, vagy festéklemaróval kell azt teljesen eltávolítani. A nyers fát ezt követően félolajjal vagy lenolajkencével szokás beitatni, majd fél óra múlva a felesleget le kell törölni, különben később ragadni fog a felület. Ezt követően ajánlatos egy durva előcsiszolás is, ami elősegíti a tapasz jó tapadását is.

A felületi mélyedéseket, a leverődések krátereit fatapasszal kell kitölteni. A fatapasz helyett használható autókitt is, amely gyorsan szárad, és minimális a térfogatváltozása. Ezután 100-150-es szemcsenagyságú csiszolóanyaggal alaposan síkba kell koptatni a tapaszolt részeket, és a régi festék réteg felületét. Ez rezgőcsiszoló- vagy deltacsiszoló géppel gyorsítható meg, de lehetőleg olyan gépet célszerű használni, amely a porgyűjtőbe szívja a csiszolás közben keletkező port. A csiszolás során elkerülhetetlen a kézi munka, ugyanis a különféle aljazások, íves falcolások felületét csak így lehet simára munkálni, és az alapozó festék tapadását biztosítani. A csiszoláskor soha nem erővel kell dolgozni, mert így hamar eltömődnek a csiszolóanyag szemcséi, és gyakrabban kell azt kicserélni. A régi festékrétegből elég sokat kell lecsiszolni, amivel megakadályozható a mázolt felületek „hízása”, megvastagodása.

A gépi csiszoláshoz tekercsben kapható szalagot érdemes használni, mert ez olcsóbb mint a gyári lapok. Igaz, hogy ennél a porelszívó lyukakat sablon alapján utólag kell kivágni bőrlyukasztóval, és az alakra vágás is szükséges, viszont a szalagos csiszolóanyagokat kifizetődőbb használni. A durva csiszolás után szükség lehet még egy közepes, 150-200-as szemcsenagyságú utócsiszolásra is, hogy a felület simább legyen. Ezzel az alapozófesték rétege is simább lesz a felkenése után.

A festékek kiválasztásakor a kiadósságukat, a száradási- és az átfesthetőségük idejét érdemes összehasonlítani. A vizes bázisú festékek előnye, hogy nem kell hígítóra pénzt költeni, viszont ezeknek kissé hosszabb a száradási idejük. Mindegyik hengerelhető, ami különösen a nagyobb felületek bevonását gyorsítja meg, és egyenletesebb bevonó réteg kialakítását teszi lehetővé. Ám az ecset használata sem mellőzhető, mert a keskeny felületeknél ezek a szerszámok előnyösebben használhatók a lakkozó hengereknél, és a hengerelésnél kialakuló buborékok eldolgozásában is jelentős az oszlató ecset szerepe.

Az alapozó festéket ecsettel célszerűbb felkenni, mert így jobban bedolgozható a felületi egyenetlenségekbe. A száradása szinte általánosan minden festéknél 24 óra. Ha nincs mázolóállvány, megteszi két konyhai ülőke, vagy akár a padló is, amire lefektethetők a keretek. Egyszerre csak az egyik oldalt célszerű lemázolni, és az üvegfelületek mellé kifedő ragszalagot ajánlott felragasztani. A külső ablakokon az üvegrögzítő gitt réteg mellett 2 mm-nyire kell felsimítani, mert majd a ráfestés elzárja a csapadékvíznek az üveg és a gittréteg közé szivárgását. A ragszalag fedések pedig a szélek túlfestését gátolják meg. A lemázolt kereteket a száradás idejére az oldalfalhoz támasztva is lehet tárolni.


A kereteket az alapozás után finom 180-as szemcséjű csiszolópapírral érdemes kíméletesen végigkoptatni, így a felület simább lesz, és a fedőfesték is jobban tapad rá. Sem az alapozót, sem a fedőfestéket nem érdemes túl vastagon felkenni, mert így nehezebben szárad, és a közbenső csiszolást is akadályozza a nehezen megkötő festék. A fedőfestékek megszáradásához is általában 24 óra szükséges 20 fok körüli napi hőmérséklet mellett. Ezt mindenkor célszerű kivárni. Közbenső csiszolásra mindig szükség van az újabb festékréteg jobb tapadás és a simább felület elérése miatt. A pántok nyílásait, továbbá a zárszerkezetek csappantyúit, záró nyelvét pedig még frissiben, oldószeres ronggyal kell megtisztítani. Ez vonatkozik az ablakpárkányokba szerelt régi rugós csappantyúk nyelvére is. A lemázolt kereteket most is a fal mellé állítva célszerű tárolni.

A nyílászárók tokjait, valamint a nagyobb méretű és súlyos ajtókat csak a helyükön lehet lefesteni. E műveleteknél kimondottan előnyösek a különféle szélességű szivacsos lakkozó hengerek, amelyekkel egyenletes rétegben lehet a festéket felteríteni. A felhordáskor esetlegesen keletkező apró hólyagokat oszlató ecsettel lehet simára eldolgozni. A tokok széle mellett felragasztott kifedő szalagokkal akadályozható meg a túlfestés, továbbá ajtóknál az esetleges eltérő színű kazetták ráfestése is. A kisebb ajtókat előnyösebb fektetve lemázolni, ám a méretesebbeknél ez mellőzhető, lakkozó hengeres festéssel akár pánton is lemázolhatók. Ilyenkor ügyelni kell a lecseppenő festékre, amit az ajtók alá és tokok mellé erősített műanyag fólia alátétekkel előzhetünk meg. A pántokat és környéküket kinyomkodott ecsettel érdemes bevonni, mert a lakkozó hengerrel ezekhez nehéz hozzáférni. A lecsöppenő festéket pedig azonnal fel kell törölni.

Az alapozó és a fedőfestéket a fentiek szerint jól eldolgozva és vékony rétegben kell a felületre juttatni, különben hosszabb ideig tart a száradás, és jelentősen megnő a felhasznált festék mennyisége is. Ha a mázoláshoz oldószeres festéket használunk, akkor ajánlatos az állandó szellőztetés, ami a festék kötését is lerövidíti és a kellemetlen oldószer szagát is jelentősen csökkenti.


Mivel általában e munkákat több napig folyamatosan kell végezni, a festő szerszámokat a munka végeztével minden nap ki kell mosni. Az oldószeres festékeknél előbb jól kinyomkodva, majd oldószerben áztatás közben a sörte szálak közül alaposan kimosható a festék maradéka. A sörte kinyomkodása után fóliába csomagolva tároljuk másnapig.

Újabb használata előtt még nem árt az ecseteket egy száraz rongyban megint kinyomkodni, majd használatba lehet venni őket

A festékeket pedig minden használat előtt alaposan fel kell keverni, ezzel a doboz aljára éjjel leülepedő pigment anyag egyenletesen eloszlatható és a festéknek ideálisabb lesz a fedőképessége. A besűrűsödött festékeket csak kevés hígítóval szabad összekeverni, különben csökken a fedőképességük. Ennek érdekében a munka befejeztével a festékes doboz fedelét mindig jól le kell zárni, hogy a bőrösödést és a hígító elpárolgását megakadályozzuk. A maradék festéket pedig lehetőleg egy kisebb és jól záródó dobozban célszerű a későbbi javításokhoz eltárolni, pl. leverődések gyors kijavításához.


Mázolás előtt az ajtók, ablakok passzítását és egyéb javítását ajánlatos épületasztalossal elvégeztetni


Az ablakok erősen sérült vízvető léceit mindenképpen cserélni kell


A nyers fáig letisztított részeket félolajjal beeresztve kell impregnálni


A lecsiszolt felületeken maradt szilárd régi festék a beeresztés és tapaszolás után már alapozhatók


A nagyon vastag festékrétegeket célszerű teljesen eltávolítani


A vastag festékrétegeket hőlégfúvóval meglágyítva lehet spatulyával lehántani


A teljesen nyers fáig letisztított fafelületek félolajos beeresztésére feltétlenül szükség van


A keretek és tokok sarok illesztéseinél kialakuló hézagok tapaszolással tüntethetők el


A nem túl testesen mázolt nyílászárók felületei az alapozáshoz deltacsiszolóval is gyorsan simára koptathatók


A hornyolások felületeit erős huzalkefével is meg lehet tisztítani


A nagyobb felületek simára koptatásánál a porgyűjtő tartályos gépek szinte pormentesen használhatók


Az aljazások simára munkálásánál a kézi csiszolás sem mellőzhető


Az ajtók, ablakok üvegezésénél a ragszalagos kitakarással megelőzhetők az ecsetes túlfestések


A lakkozó hengeres festésnél szükség lehet az oszlató ecsetes eldolgozásra

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Mesekerítés

Eredetileg csak egy kerítésfestésnek indult...


Hódít és energizál a Sziéna

A lakásfestési trendekben is egyre markánsabban köszön vissza a divat fogalma: a falakat már csak kevesen festik fehérre, a pasztellek után most azerőteljes, meghatározó színek hódítanak.