Fajták és fajtacsoportok

2015-11-12 09:43:29 | Módosítva: 2015-11-12 10:10:52

Főleg a zöldség és gyümölcstermesztés során lényeges, hogy olyan fajtákat válasszunk, melyek az igényeinknek megfelelnek: ízre, méretre, tenyészidőre, tárolhatóságra. Dísznövényből sem árt persze, ha tetszik ami a kertünkbe kerül. A faj, fajtacsoport, fajta és alfaj fogalmak jelentése, és ezek jó alkalmazása ezért a gyakorlati kertészkedés során is fontos.

Legtöbben a zöldséges vagy gyümölcsöskertjüket nem túl nagy gondossággal tervezik meg: elmennek, vesznek vetőmagokat, és olyan zöldségeskert lesz abban az évben, amilyen vetőmag épp volt az adott boltban. Ugyanígy vagyunk a zöldségek, gyümölcsök vásárlásakor, ami van, azt vesszük, azt esszük. Ebben az a fura, hogy ezeket a terményeket megesszük, azaz testünk részeivé válnak majd, ehhez képest töredék annyi energiát fordítunk kiválasztásukra, mintha egy márkás cipőt vagy autót vennénk. Pedig azok nem lesznek részeink…

A növénynemesítők sokféle irányelvek mentén igyekeznek a nemesítést végezni. Nem mindig a fogyasztó érdeke van a középpontban. Hiszen a nemesítés irányulhat arra, hogy a zöldség minél tovább polcon tartható legyen, ne romoljon meg hamar a boltban, minél tovább „szalonképes” állapotban maradjon, hogy várhassa a vevőt. Ez a tulajdonság sokszor az íz rovására megy, de sorolhatnánk a példákat. Nézzük az alapokat.

A biológiában a faj a biológiai rendszerezés alapegységei közé tartozik. A leggyakoribb értelmezés szerint élőlények olyan csoportja, melynek egyedei képesek szaporodni egymással, és termékeny utódokat létrehozni. Bár ez a definíció sok esetben megfelelő (de például az élővilág kisebbségét alkotó, kizárólag ivartalanul szaporodó lényekre nem értelmezhető), sokszor precízebb vagy más szempontokat figyelembe vevő meghatározásokat használnak, például a DNS-beli vagy morfológiai hasonlóságok alapján. A fajta (latinul: cultivar) az élővilágban az egyes fajok háziasított (domesztikált) állományain belül elkülönülő csoport. A fajta nem azonos a faj fogalmával, annál szűkebb rendszertani egység. A fajta faj alatti kategória. A fajták mesterségesen létrehozott eltérések az adott fajtól, míg az alfaj fogalma ezzel részben egyenrangú, csak az alfaj a fajtával ellentétben természetes körülmények között jön létre.

A fajtán belül az egyedek tulajdonságai viszonylag homogének, és a többi fajtától eltérőek. E tulajdonságokat a tenyésztők mesterséges szelekcióval (nemesítéssel) hozták létre és tartják fent. Például, a kutya és a közönséges farkas egyazon faj háziasított és vadon élő állományai, de a kutyán belül számos fajta ismert, mint például puli, magyar vizsla, komondor. Biológiai értelemben tehát az emberi fajon belül nincsenek fajták, de alfajok igen.

Az adott fajon belül (paradicsom), vannak fajtacsoportok (pl. folyton növők) és ezen belül fajták: Lugas F1, Clibbin F1, Climstar F1). A fajtacsoportok jelentősége minden zöldségfajtánál nagy. Milyen hasznos tulajdonságai lehetnek egyes fajtáknak, vagy egyes fajtacsoportokba tartozó növényeknek? Rengeteg ilyen van, íme néhány.

Rezisztens fajták

A nemesítés során elérik, hogy bizonyos betegségekkel szemben ellenállóvá váljon a növény. Ez igen előnyös fajtatulajdonság, hiszen ha nem kell permetezni egy vagy több jellemző betegség ellen, vagy jóval kevesebbet kell permetezni, az egyrészt költségcsökkentő tényező, másrészt kisebb az esélye, hogy szermaradványt tartalmazó gyümölcsöt-zöldséget együnk. A rezisztens szőlőoltványok sokkal jobb ellenállóságot mutatnak a három ádáz betegséggel szemben, melyek a lisztharmat, a peronoszpóra és a rothadás. A rezisztens fajták a gombás betegségekkel szembeni ellenállásuk miatt egy jó évjáratban akár permetezés nélkül, vagy minimális (évi 2-3 permetezéssel) megvédhetők.

Toleráns fajták

Az előbb említett rezisztens fajták ellenállók egy adott kórokozóval szemben, tehát az nem képes megfertőzni a növényt. A toleráns fajtákat ezzel szemben megfertőzheti az adott kórokozó, de jóval kisebb károkat, terméskiesést képes okozni, hiszen a növény jól tolerálja ezt a fertőzést.

Folyton növő

Paradicsom fajtacsoportoknál lényeges tulajdonság, a folyton növők. Ahogy a nevük is jelzi folyton nőnek, ezáltal karózni szükségesek őket. Terméshozamuk jelentős, hiszen a fagyokig igen sok termést képesek hozni egyre magasabban és magasabban.

Determinált

Szintén paradicsomoknál is jelentős fajtacsoport. Adott magasságig növekszik, utána tovább nem. Oldalhajtásain azért hoz termést bőségesen, karózni szükséges lehet, de felfuttatni nem.

Rövid tenyészidejű

Bizonyos fajtáknál lényeges, hogy rövid tenyészidejűek legyenek. Egyrészt azért, mert akkor a vetéstől a betakarításig rövid idő telik el, ami jó, mert hamar megvan a termés. Azért is lényeges lehet, mert ha másodveteménynek használjuk, akkor már rövid ideje van hátra a növénynek a fagyokig, így adott, rövid idő alatt kell teremjen. A rövid tenyészidejű fajták ezért elő-, és utónövénynek is alkalmasak, például tavasszal a paradicsompalánták kiültetése előtt a leendő helyükön hónapos retket vagy rövid tenyészidejű salátát még termeszthetünk. Vagy a főnövény lekerülése után például borsó vagy zöldbab helyén még a tél beálltáig rövid tenyészidejű karalábé fajtákkal is megpróbálkozhatunk.

Korai

A korai fajták, általában rövid tenyészidejűek, hiszen ez is előfeltétele, hogy korán szedhetők legyenek, de a hidegtűrésük is lényeges, hiszen vetésükkor, palántázásukkor még tavasszal nincs túl meleg. A korai fajták tehát a szezon kezdésére kiválóak. Például karalábéból a korai fajták kisebbek, nem jól tárolhatók, de az elsők között szedhetjük, a zsenge szárgumókat. A későbbi tárolási fajták ekkor még nem szedhetők.

Tárolási

Előbbire visszautalva itt nem az a lényeges, hogy korán szedhessünk, hanem hogy télen minél tovább tárolhassuk az adott terményt.

Ipari fajtacsoportok

Leginkább élelmiszeripari célokra, azaz feldolgozásra nemesített fajták. Az ipari paradicsomok például nem igazán szépek, nem mutatnak jól salátákban. A termések nagyok, formátlanok, nem is túl szépen színeződőek, ellenben nagyon lédúsak és ízletesek, tehát a célt – hogy feldolgozásra alkalmasak legyenek – teljesítik.

Kettős hasznosítású fajtacsoport

Sokféle zöldségfajtából van ilyen, ami annyit jelent, hogy friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmasak.


Egyes fajoknál – mint pl. a paprika – nagyon sokféle felhasználási mód ismert, így a fajtacsoportok is ezeket követik. Paprikák közül legközismertebb a TV paprika (töltenivaló), ez a hagyományos sárga színű, nem túl ízes fajta, ám lecsóba vagy töltve kiváló. A csípős változatok egy része (kecskeszarvú) friss fogyasztásra valók, míg mások (cseresznyepaprikák, almapaprikák fajtacsoportba tartozó fajták) savanyúságnak valók. A kaliforniai paprikának nagy termései lehetnek zöldek, citromsárgák vagy pirosak, ezek inkább friss fogyasztásra való fajták. A kápia paprikák csoportja frissen is kedvelt, de feldolgozásra is alkalmas (sütéshez, töltött paprikának). És akkor még nem is ejtettünk szót a fűszerpaprikákról vagy a díszpaprikákról, melyek szintén külön fajtacsoportot képeznek.


Cserepes paradicsom: termése kicsi és kevés, de egy cserépben is termeszthető


Sárga paradicsom


Fekete paradicsom


Fehér paradicsom


Csíkos paradicsom


Paradicsomtál, kicsit rendhagyó fajtabemutató


Kaliforniai paprikák


Hagyományos tv (tölteni való) paprika


Kápia paprika


Harang alakú díszpaprika, mely egyben csípős fűszer is


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Régi, jól bevált zöldségújdonságok

A cím ellentmondása nem véletlen, hiszen ami nálunk zöldségújdonság, az általában csak nekünk az, tőlünk távoli vidékeken esetleg ugyanez már régóta termesztett tájfajta. Az internet...