Örökzöldek dézsában

2015-11-18 12:32:10 | Módosítva: 2015-11-18 12:38:45

A dézsában tartott növények előnye, hogy olyan helyen is díszíthetünk velük, ahol nem áll rendelkezésre természetes talaj növények beültetésére. A dézsások áthelyezhetők, lassabb növekedésük miatt könnyebben kordában tarthatók, mint szabadföldbe ültetett társaik. És ha már díszítünk velük, miért ne lehetne télen-nyáron?


Az örökzöldek – ahogy nevük is mutatja – fő előnye tehát, hogy télen is zöldek, hátrányuk, hogy nyáron sem színesednek ki virágaikkal, így mindig ugyanazt a képet mutatják. Ennyivel egyhangúbbak, mint a lombhullatók, melyeknél évszakonként más-más látványban gyönyörködhetünk. Az örökzöldek egyhangúságán azonban segíthetünk. Ültessük szélesebb dézsába a növényt, így van hely kisebb egynyári, virágzókat ültetni mellé-köré, aminek köszönhetően tavasztól ősz végéig kiszínesedhet a dézsás fenyő is.

Miért örökzöld?

A botanikában örökzöld (télizöld) növényeknek azokat a fákat, cserjéket vagy évelő lágyszárú növényeket nevezzük, melyek nem hullajtják el leveleiket az év valamely részében, hanem azok egész évben rajtuk maradnak. Az egyes levelek élettartama az örökzöldekben néhány hónaptól (a levélváltás folyamatos, a növény állandóan új leveleket növeszt és lehullajtja a régieket) több évtizedig (30 évnél is több a simatűjű szálkásfenyő Pinus longaeva esetében) terjedhet. Különleges esetnek tekinthető a Namíbia címerét is díszítő Welwitschia mirabilis, egy sivatagi növény, mely mindössze két levelet növeszt, ami a növény élete során folyamatosan nő és széttagozódik; a levél csúcsi része fokozatosan elhasználódik, így a levél szövetének élettartama kb. 20-40 évre tehető.

A lombhullató növények általában egy hideg, vagy száraz évszakhoz alkalmazkodva hullajtják le az összes levelüket. Így a trópusi esőerdők növényzete nagyrészt örökzöld, leveleiket folyamatosan váltják az év folyamán, ahogy azok elöregednek. A nálunk kertben tartott örökzöldek azonban természetesen nem innen, a forró égövből származnak. A hideg mérsékelt övben kevesebb növény örökzöld, az örökzöldek pedig elsősorban a fenyőalakúak közé tartoznak – a széles levelű növények közül kevés örökzöld tudja elviselni a dermesztő, -30 °C alatti hidegeket. Olyan területeken, ahol a lombhullató életforma indokolt (például van hideg, vagy száraz évszak), az örökzöld növények legtöbbször a tápanyagokban szegény talajhoz alkalmazkodnak. A lombhullató növények teljes lombváltásukkor sok tápanyagot vesztenek, amit a talajból kell pótolniuk. Ha a talajban kevés a tápanyag, az örökzöld életforma előnyösebb.

Némelyek nyírhatók is

Mint ahogy sövény is készülhet örökzöld fajokból, így a dézsában tartott is nyírható. Lehet formára is nyírni, de a nyírás célja lehet a szimmetrikus alaktartás is. Nyírásnál lényeges, hogy inkább gyakrabban, de keveset nyírjunk. Évi 3-4 nyírásnál ne csináljunk többet, hiszen ez sérüléssel jár, lassítva a növény fejlődését. Csak keveset nyírjunk le a levelek végéből, mert ha megnézzük az örökzöldek a törzs körül kopaszok, azaz csak ott van levelük, ahol az a fényt hasznosítani tudja. Ha túl mélyen vágunk bele, akkor elérjük a tarrészt, és egy kopasz lyuk lesz a növényen, aminek korrigálása akár évekbe is beletelhet egy nagyobb példány esetén.

Miben más a tartásuk?

A lombhullató növényekkel szemben az örökzöldek dézsás tartásához képest van egy-két alapvető különbség. Egyik hogy e növényeknek télen is kell nedvesség. Nem sok, de az a kevés mindenképpen. Ezért télen a dézsában tartott növényt tartsuk olyan helyen, ahol a nap hamar felmelegítheti az edényt, hogy kiolvadjon benne a föld.

Dézsában lévő kismennyiségű föld hamarabb átfagy, mintha természetes talajban lenne a gyökér, ezért lényeges, hamarabb ki is olvadhasson.

Gyakori probléma a téli relatív kiszáradás, ami abból adódik, hogy a földje nedves ugyan a növénynek, de ha az hetekig át van fagyva, a jégből, vagyis szilárd halmazállapotú vízből a növény nem tud felvenni. Tehát van víz körülötte, csak nem megfelelő formában így kiszárad.

Télen havazáskor az örökzöldek lombján több hó akad fenn, mint lombhullató társaikén, hiszen azokon nincs levél ilyenkor. A havat vagy frissen rázzuk le, vagy sehogy. Az a legrosszabb, ha már kicsit megolvadt a hó, majd ráfagyott a levelekre, és ekkor akarjuk lerázni, leseperni. Akár több ezer kis sérülést okozunk ezzel a növénynek ilyenkor, amitől jó eséllyel kiszárad.

Kerti tartásukhoz képest ügyelnünk kell a gyökér-levélzetarányára, bár az örökzöldek lassabban nőnek (néhány kivételtől eltekintve), mint lomblevelű társaik. A lényeg, hogy egy kistermetű növénynek elég egy kisebb cserép, ám minél nagyobb termetű a növény annál több gyökérrel tudja ellátni magát, annak pedig több hely kell, nagyobb cseréppel. Természetesen kis cserépben is nevelhető nagyméretű örökzöld, de akkor folyamatos tápanyagellátás, és akár napi öntözés szükséges ennek fenntartásához.

Milyen növényt válasszunk?

Az örökzöldek többsége lassú növésű, ami ideális a dézsás tartáshoz – hiszen lassabban növik ki edényüket. Tehát ne válasszunk a gyorsnövésű kivételekből, mint a Leyland ciprusok és fajtáik. Választék van amúgy bőven, ültethetünk fenyőt, tuját, cédrust, ciprust, hamisciprust, borókát, tehát igen sok növényféle közül válogathatunk. A levelek színében is nagy változatosságot mutat ez a csoport, tehát az örökzöldek már nem csak zöldek. Rengeteg árnyalatot találhatunk a kék, sárga, zöld színen belül.

Fontos még, hogy míg lombhullatót vehetünk szabad gyökérrel is, és elültetve minden probléma nélkül megmarad, ez az örökzöldeknél kicsit másképp működik. Nincsenek gyökérszőreik, amin vizet és tápanyagokat vegyenek fel, ezért speciális gombákkal élnek együtt, szimbiózisban, melyek segítik e vízben oldott tápanyag-felvételüket, cserébe kész (fotoszintézis során keletkezett) tápanyagokat kapnak. Tehát ha örökzöldet veszünk, ezeket a gombákat is meg kell vegyük hozzá, ami szabadgyökérrel kérdéses. Tehát mindig földlabdás, vagy cserépben nevelt örökzöldet válasszunk!

Rossz betegek

Ha az örökzöldek emberek lennének, a legrosszabb betegek közé sorolnák őket az orvosok. Míg egy lágyszárún egyből látjuk, hogy baja van, például hervad, gyorsan be tudunk avatkozni – mondjuk megöntözzük. Ha nem gyógyul meg ettől, akkor valami fertőzés lehet a háttérben, jöhetnek a baktérium és gombaölő permetszerek. A lombhullató fák-cserjék is viszonylag gyorsan jelzik, ha baj van. Na az örökzöldek nem ilyenek. Ha kritikus vízhiány éri őket, akkor a tűlevelek, pikkelylevelek egyszerűen a növényen elszáradnak – hetek alatt. Azaz, mire észrevesszük a bajt, az örökzöld növény általában már menthetetlen. Ezért itt sokkal fontosabb a megelőzés. Ismerjük meg az adott fajnak, azon belül fajtának a gyengeségeit, kártevőit. A borókák, cukorsüvegfenyők például az atkákat vonzzák. Ezek a kis pókszabásúak szabad szemmel alig láthatóak, gyakorlatilag harmadmilliméteres fekete pontokként figyelhetünk fel rájuk. Mire észrevesszük az örökzöld növényen az atkafertőzést, már meg is csúnyult a növény, és évekbe telhet, mire újra a fajtára jellemző díszítőértéket képes újra mutatni. Tehát az atkák ellen érdemes felszívódó szerekkel előre védekezni.


Akár tálba rendezett kompozíciókban, csoportban is helyük lehet a törpe örökzöldeknek


Hosszú életük miatt az örökzöldek, főleg a fenyők gyakori bonsai alapok


Az örökzöldek változatosságát adja, hogy vannak közöttük tű- és pikkelylevelűek is


Jó tápellátással és gondozással, kis gyökértömeggel is egészséges nagyméretű növény nevelhető


Örökzöldekből is vannak színes változatok


Ne feledkezzünk meg a szobai cserepes örökzöldekről, a szobafenyőkről sem

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.


Nyomkövetők

Minden eszköz használható rendeltetésének megfelelően, és attól eltérően is, lehet hasznos segítség, de vissza is lehet élni vele. Igaz ez a fegyvertől a mobiltelefonig, az autótól aszámítógépig...