Házimozi hangrendszerek

A hangtechnika kezdeti korszakában a hallgatót már az is elbűvölte, hogy egyáltalán értette a beszédet és felismerte a zenét. A hangvisszaadás technikája ma már ennél jóval ambiciózusabb célt tűz maga elé: a térben és időben máshol létrejövő hangjelenségek (beszéd, zene, zajok) egyre pontosabb reprodukálásával a hallgatóban a jelenlét, az egyidejűség élményét kívánja felkelteni.

Tipikus példa erre a filmek kísérőhangja. Itt a hanganyag egy része a néző körül és mögött zajló események hangja (utcai zajok, „csatazaj” stb., miközben más hangok (elsősorban a párbeszédek) szorosan a filmvászonhoz vagy képernyőhöz kötődnek. Az egyszerű kétcsatornás, sztereo hangvisszaadásnál mindez elölről hangzik, lerombolva a jelenlét illúzióját, rontva a párbeszédek érthetőségét. Ez tette szükségessé – először a mozikban – a térhangú hangvisszaadás megvalósítását, majd a szükséges eszközök elfogadható méretű és árú kivitele lehetővé tette a mozi hang otthoni felidézését. Innen ered a térhangú hangvisszaadás közkeletű elnevezése, a „házimozi”.

Néhány fogalom

A sztereó bal és jobb hangcsatorna jeleinek manipulálása, visszakódolva többletinformációhoz juttathat bennünket. Ezt végzi el a surround hangprocesszor, amely lehet önálló egység, vagy egybeépítve a végerősítővel, esetleg rádió-tunerral is.
A Pro Logic megnevezés az előbbi Dolby Surroundnál annyival jobb, hogy megjelenik egy első, középső hangsugárzó is, közel elhelyezve a TV képéhez (alatta, fölötte). Ezzel a középről érkező hangok (tipikusan a párbeszéd) onnan hallhatók, ahol a forrásukat látjuk. Rendkívüli módon növeli az élményt, és javítja a szövegek érthetőségét a sok effekt és zene mellett.
A Lucasfilm továbbfejlesztette a Dolby Surround Pro Logic rendszert. A THX abban különbözik elődjétől, a Pro Logictól, hogy a hátsó surround hangsugárzók már másként szólnak, más-más jelet dekódol számukra a hangprocesszor, és precízebb a kódolás és dekódolás is.
Az AC-3 a Dolby stúdió által kidolgozott 6 csatornás (5+1 szubbasszus) digitális hangrendszer, amely minden szempontból kompromisszummentesen reprodukálja a mozi-hangzást. Az első két frontsugárzó, a középső centersugárzó, a külön-külön vezérelt háttérsugárzók és a szubbasszus sugárzó tökéletes 3 dimenziós térhang-élményt nyújt.
A DTS egy más megközelítést alkalmaz a térhangzás megvalósítására. Ez a rendszer 8 csatornás, CD minőségű hangot állít elő, rendkívül kifinomult és bonyolult digitális hangspektrum-kódolással, szűréssel és kiegyenlítéssel. Jellemzően moziban találkozunk ezzel a hangrendszerrel.

Mit kell tudnia a hangsugárzóknak?

  • Megfelelő teljesítményük legyen az őket meghajtó végerősítő maximális teljesítményéhez képest
  • Megfelelő méretűek legyenek a szobához képest, hogy képesek legyenek telt hangzást biztosítani
  • Helyes polaritással csatlakoztassuk őket a végfokozathoz
  • Megfelelő magasságban, állványra helyezzük őket
  • Szimmetrikusan, a kép két oldalán egyenlő távolságra helyezzük őket
  • Kísérletezzük ki a faltól, saroktól legjobb elhelyezést. Nem jó a falra tolni őket, de az sem jó, ha túl távol állnak a faltól.
  • Ne legyen a hallgatók és a hangsugárzók között semmi, ami akadályozza a hang terjedését
  • A két frontsugárzó a nézői helyről kb. 45 fokos szögben legyen

A centerhangsugárzó jelentősen eltér a frontsugárzóktól. Mivel fő szerepe a párbeszédek megszólaltatása, ezért fontos, hogy a képhez (TV-hez) minél közelebb, középen, a kép fölött vagy alatt legyen elhelyezve. Erre a célra csak kizárólag surround center hangsugárzót szabad és kell alkalmazni. A centersugárzó előlapja legyen egyvonalban, vagy kicsit hátrébb a két front-hangsugárzó előlapjának vonalától. Semmiképpen se helyezzük közelebb magunkhoz, mint a két frontsugárzót. Természetesen minél közelebb legyen a képernyőhöz.
Az elölről érkező hangorkán megfelelő térhanggá „nyitását” meglepően kis háttér-hangerővel elérhetjük. Ide korántsem kellenek akkora méretű és átvitelű hangsugárzók, mint az első frontra. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy elegendőek lennének az ökölnyi játék-hangszórók.) Ezek általában az ülő ember fejmagassága közelében a falon kerülnek elhelyezésre. Jó eredményt érhetünk el, ha a két kis hangsugárzóból nem közvetlenül „irányban”, hanem szórtan, pl. a falról visszaverődve jut el a hang a fülünkig. Kísérletezzünk az iránnyal, hogy melyik a legjobb a szobánkban.
Előnyös, ha az összes (de legalább a center és a két surround) hangsugárzót egy komplett surround kit-ként vásároljuk meg, így az összes hangsugárzó polaritás-jelölése egyforma és egységes lesz.
Amennyiben igazán erőteljes hangzást szeretnénk elérni, szükségünk lesz a speciális, kizárólag a legmélyebb hangok sugárzására képes (sub-bass) hangsugárzó használatára is. Kétféle típus létezik: passzív és aktív hangsugárzó. Ez utóbbinál a végerősítő is a dobozban van. Keressünk olyan helyet a szobában a sub-bass hangládának, ahol megfelelő erősséggel képes leadni a mélyhangokat, de nem „puffog” vagy „rezonál” sem a láda, sem más tárgy, bútor a szobában. És persze ahol nincs útban…
Az eddigiekből az is nyilvánvaló, hogy az ismertetett hangsugárzó-rendszer vezérléséhez nem elegendő a szokásos kétcsatornás sztereoerősítő. Az öt vagy hat hangszóró voltaképpen négy független csatorna: a bal és jobb front, a center és a háttér. Ezt a négy csatornajelet a megfelelően kódolt közönséges kétcsatornás műsorhordozó (videofelvétel, képlemez vagy CD) két csatornájára rögzített, közönséges sztereo rendszerrel is lejátszható jelekből kell „kiszámítani”, dekódolni. Egy szokásos térhang erősítő a három-négy beépített teljesítményerősítőn, a szokásos bemenet-választó funkciókon és esetleg egy rádióvevő-egységen kívül elsősorban ezt a dekódert foglalja magában.
Tekintettel arra, hogy a surround hangzás hordozásához jó minőségű, kétcsatornás (HIFI-Sztereó) hangrögzítésre van szükség, a hagyományos (álló hangfej az analóg sávon) videomagnó nem alkalmas erre a technikára. Ezen túl a HIFI-sztereó hangzást nyújtó minden egyéb video-rendszer alkalmas arra, hogy a két hangcsatornába kódolt surround hangzást (Dolby Surround, Dolby Surroung Pro Logic, THX) megfelelően reprezentálja számunkra otthon. Hangforrásként szolgálhat a sztereo TV hang, CD, DVD, számítógép vagy 6 fejes videomagnó. A TV műsorok hangja nem feltétlenül sztereó; ez függ attól, hogy a csatorna hogyan bocsátja útjára az adást, és az földi sugárzással, kábelen vagy műholdon jut-e el hozzánk. A földi sugárzásnál a sztereo átvitel még kísérleti, a kábelen már majdnem általános, a műholdas TV adások pedig kivétel nélkül sztereók.
Házimozizásra, surround hang visszaadására legalkalmasabb hordozó a DVD. A több kitűnő minőségű hangcsatorna lehetővé teszi – a kompromisszumos Dolby Surround és THX rendszerekkel szemben – a valóban moziszerű hangzást. A 8 hangcsatorna azt jelenti, hogy nem csak 8 sztereó hang közül választhatunk, hanem azt is, hogy 8 teljesen különböző (nyelvű), 5+1 csatornás hang közül választhatjuk ki a megfelelőt. Így már teljesen szeparált lesz a hátsó (surround) két hangsugárzó vezérlése, és külön csatornát kap a center sugárzó is. Az egyre többet emlegetett, „5.1” jelzés alatt futó szisztéma jelzi az 5 teljesen független hangsávot és a +1 csökkentett sávszélességű, kizárólag mélyhangokat tartalmazó „mélyhang” sávot.
Ennek a kompromisszummentes rendszernek a kihasználhatóságához azonban nem elég egy DVD-lejátszó és a megfelelő képernyő. A Dolby Surround Pro Logic vagy THX rendszerhez képest AC-3 dekóder szükséges, vagy ha a DVD lejátszó kimenetén jelen lévő, feldolgozott 5+1 hangsávot szeretnénk kierősíteni, akkor bizony egy 6 hangbemenettel rendelkező elő/végerősítőt kell használnunk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: házimozi, hang, hifi, mozi

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-742/Hazimozi_hangrendszerek