Elhanyagolt fák felújítása

2015-11-23 10:57:45 | Módosítva: 2015-11-23 11:01:00

Egy kert életében lényeges a rendszeresség, ám sokszor felülírja ezt az idő hiánya. Ez leginkább a fák állapotán hagy nyomot. Az ágrendszer besűrűsödik, a fa közepe árnyékossá válik, ott megszűnik a hajtásképződés, a sűrű részeken pedig csökken a gyümölcsök mennyisége, mérete, és a minőség is romlik. Ha egy fa évek óta nem volt metszve, akkor időszerűvé válik egy nagygenerál.


Az ilyen felújító metszés drasztikus látványt nyújt, hiszen a fát szinte megkopasztjuk. Félni nem kell azonban, mivel a fák gyökérzete arányosan alakul a lombkorona méretével, és a metszés a gyökereket nem érinti. Így a fa tavasszal, a korábbiakhoz hasonló lelkesedéssel szívja fel a vizet és a tápanyagokat, aminek következtében jelentős új hajtásmennyiséget produkál. Azaz az elvesztett ágakat, gallyakat hamar új, fiatal hajtásokkal pótolja.


Fa felújítás, kezdjük az apróságokkal

A gyümölcsfákon gyakran jelennek meg sarjak, amelyek elszívják a tápanyagot és a vizet. A sarjak, vízhajtások a termő gyümölcsfák gyökereiből (gyökérsarjak), a törzs tövéből (tőkesarjak) vagy a törzsből (törzssarjak) törnek elő. Ezeket ne metszőollóval vágjuk le, hanem tövestől tépjük ki. Így megelőzzük, hogy a sarj tövében elhelyezkedő rejtett alvórügyekből új hajtások törjenek elő. Az idősebb gyümölcsfák koronájából előtörő fattyúvesszőket ritkítsuk ki, a meghagyottakat pedig metsszük vissza egyarasznyira, így ezekből idővel hasznos új vázág nevelhető.




Fontos a fák tisztogatása is. Az idős, odvas, terméketlen és a károsítók által nagymértékben fertőzött, száradó, pusztuló ágak levágása is elengedhetetlen növényvédelmi szempontból. Alaposan nézzük végig fáinkat, és vágjuk le róluk a száraz, beteg, a kaliforniai pajzstetű telelő lárváival, a szilvapajzstetű pajzsaival borított pusztuló gallyakat, ágrészeket, a lisztharmattal fertőzött vesszőket. Utóbbiakat onnan ismerjük fel, hogy a vessző végét meghajlítva az nem rugalmasan hajlik, hanem eltörik, mert száraz. Ha még szükséges, ritkítsuk a besűrűsödött fák koronáját. Ezzel egyrészt kedvezőtlen életfeltételt teremtünk a párás környezetet igénylő kórokozók számára, másrészt hatékonyabbá tehetjük a későbbi permetezéseket, és segítjük a megmaradó termőrészeken a gyümölcsök fejlődését.

A fatisztogatási munkánkat folytassuk a kártevők és kórokozók áttelelő alakjainak megsemmisítésével. A vastag kéregrészeket dörzsöljük át gyökérkefével. Ezzel a kártevők felszínre kerülnek. Fokozhatjuk a hatást, ha a törzset mésszel, a vastag ágakat rezes és kénes lemosó permetezőszerrel öblítjük le, ezzel fertőtlenítve azt. Fontos munka a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt, összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsök, a gyümölcsmúmiák leszedése. A meggy és a kajszi fák kezelésekor a fán maradt száraz virágokat is szedjük le, mert ezek is a monília kórokozójának áttelelési helyei. A leszedett, levágott fertőzött részeket mindig égessük el. A roncsolási, sebzési felületet kezeljük faseb-kezelő pasztával. Ügyeljünk arra is, hogy a nehéz ágak levágásakor ne hasadjon be a fa kérge, mert ez is fertőzéseknek nyit kaput. Nagy ágak vágásakor az alsó részük befűrészelése után fűrészeljük le felülről az ágakat, így nem szakad be a kéreg. Csonkot ne hagyjunk, mert az a kórokozók fertőzési gócává alakul, és vízhajtásképződést is eredményez. A nagyobb sebzési felületeket éles késsel vagy kacorral vágjuk teljesen simára, majd kenjük be oltóviasszal, fasebkátránnyal vagy olajfestékkel. Az üregeket, odvas sebeket szintén tisztítsuk ki, oldalukat vágjuk simára, majd a kártevők megtelepedésének, a kórokozók további fertőzésének megakadályozására töltsük ki a rést cementhabarccsal – ez a plombázás.



Ritkítás vagy ifjítás

A ritkítandó fa koronája ápolatlan benyomást kelt, az ágak elsűrűsödnek, a korona belső részében pedig a fényhiányos környezetben már alig képződnek termőrészek. A felkopaszodás kezdeti jelei is látszanak. Mielőtt nekiállunk a fűrészelésnek és a metszésnek, gondoljuk át, hogyan kell kinéznie a jövőben a fának. A beteg részek eltávolítása után azokat az ágakat is szedjük ki, melyek akadályozzák azt, hogy a teljes koronát átjárja a napfény. Ilyenek az erőteljesen felfelé törő, a korona belseje felé növő, valamint az egymáshoz túlságosan közel nőtt ágak. Ha ezektől megszabadultunk, lépésről-lépésre haladva ritkítsuk meg a fennmaradt koronarészeket.

Ritkításnál a sűrű, de jó állapotban lévő részeket tizedeljük meg. Ifjításnál nagyobb mértékű koronaméret csökkentést végzünk, ennél nem csak a ritkítás a lényeg, hanem az, hogy sok új hajtás nevelésére serkentsük a fát, mely hajtásokból évek alatt mintegy új ágrendszert nevelünk ki.

Az ifjító metszéssel jelentős mennyiséget elveszünk az öreg fák koronájából, és akkor van rá szükség, ha már alig hoz új hajtásokat a fa, egyúttal elkezd felkopaszodni, a termései pedig elaprósodnak. Legelőször is a leendő fa magasságát kell eldöntenünk, mert ez befolyásolja az összes további műveletet. Mielőtt nekilátunk az ifjításnak, meg kell ritkítanunk a teljes koronát, hogy legyen elég helyünk a munkavégzéshez. Arra számítsunk, hogy akár ritkítunk, akár ifjítunk, következő tavasszal nagyon dús hajtásképződés indul meg, tehát szükség lesz nyári hajtásválogatásra is. Amennyiben ez elmarad, egy-két év alatt újra besűrűsödik a fa koronája, emiatt hamar visszaalakul a kezdeti kedvezőtlen kiindulási állapot.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Jó tél volt

Havat ugyan egyre ritkábban látni hazánkban, de reméljük, az azért még messze van, hogy narancsot vagy kivit szüreteljünk gyümölcsöseinkben. Vannak, akik a viszonylag enyhe és szinte hómentes...


Őszi koronaalakítások

A lomb lehullása után sokkal áttekinthetőbbé válik a fák ágrendszere, így könnyebb kigondolni, hogy mit is akarunk "kihozni" fáinkból. Az ősz beköszöntével eljön az ideje a szabadgyökerű...