Magvetés vagy palántázás?

2016-05-28 12:06:30 | Módosítva: 2016-05-28 12:19:55

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk hozzájárulni konyhánk alapanyag-szükségletéhez. Áprilisban-májusban kell mindezt megalapoznunk, és dönteni, mi az, amit magról vetünk, és mi az, amit inkább palántaként ültetünk ki a kertbe.


Tavaszi zöldségszaporítás

Zöldségnövényeink kétféleképp kerülhetnek a konyhakertbe: helyrevetéssel vagy palántázással. Helyrevetés esetén a fajtól függően sorba vagy fészekbe mi vetjük el a magokat, és ahol kikelnek, ott fogják leélni az életüket. Ennek a módszernek az előnye, hogy nem kell palántázni, ami egy igen munkaigényes folyamat – na, nem a palántázás maga, hogy elültetjük a növényt, hanem hogy amíg be nem gyökeresedik új helyén, intenzív gondozást (öntözést, karózást, gyommentesítést igényel). Helyrevetésnél ezzel nincs gond, hiszen a növény az időjárás diktálta ütemben kikel (amikor elég csapadékot érzékel a mag), és annak ritmusában fejlődik, ahogy a környezeti tényezők engedik: víz, hőmérséklet, napsütés. Nincs átültetés, így nem éri sokként a növényt, hogy elveszti gyökerei egy részét, és új helyre kerül. A helyrevetésnél maximum ritkítani kell a növényeket a megfelelő térállásra, ha túl sűrűn kelt ki a vetés. A ritkítás nagyon fontos, különben az egymáshoz túl közel kikelő növények egymás konkurenciái lesznek, és nem fejlődnek jól.

A saláta, ha túl sűrűn kel ki és nem ritkítjuk, nem fog befejesedni. A répa, a petrezselyem vékony és elágazó lesz, ha közvetlen közel vannak egymáshoz a példányok. Tehát a helyrevetés egyszerűbb, csak ritkítani kell.

De akkor miért palántázunk?

Egyes fajok jól viselik az átültetést (paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, saláta, káposztafélék), mások nem (bab, borsó, répa, kukorica). Mint említettük, helyrevetéskor a mag csírázása és a növény fejlődése a környezettől függ, az épp aktuális időjárási körülményektől. Ha jó az idő gyorsan fejlődnek, ha rossz, akkor alig. Ezzel szemben, ha palántát nevelünk mi magunk, vagy palántát vásárolunk, akkor a fagyosszentek elmúltával – amikor már a talaj menti fagyok esélye is minimálisra csökken (május 10 után) – kiültethetjük e nagy, jól fejlett növényeket, melyek fejlettségi előnyükből adódóan, hamarabb is fognak termést hozni. Összefoglalva helyrevetéssel szaporítani egyszerűbb, de palántázással hamarabb lesz termésünk, és emiatt a tenyészidőszak végéig hosszabb ideig terem a növény.

Mikor vessünk?

A magvetés időpontját a talaj szerkezete, az időjárási viszonyok és kisüzemi termesztés során a piac igényei határozzák meg – azaz úgy időzítjük a vetést, hogy akkorra legyen betakarítás, amikor épp keresik az adott terményt. A talaj szerkezete kora tavasszal módosíthatja a vetésidőt, mert ha annyira nedves, hogy ragad, nem tudunk bele vetni. Vagy másik példa: a hamarabb melegedő laza homoktalajokon korábban, s a magvak kiszáradása elleni védekezésül kissé mélyebbre vetünk.

Az időjárási viszonyok jelentős meghatározói a vetés időpontjának. A csírázáshoz szükséges talajhőmérséklet, az utolsó tavaszi fagyok várható időpontja és valószínűsége, a talaj nedvességtartalmának alakulása, a megvilágítás erőssége – mind olyan időjárási adottságok, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Tehát olyan időszakot válasszunk a vetésre, amikor már melegebb az idő, és a vetést lehetőleg csapadékos időszak ellőttre időzítsük, így a talajszerkezet ideális lesz a vetésre, és az ezután a várható esőzések biztosítják a csírázást. Ha egy mag nedvességet kapott és megduzzadt, akkor amíg ki nem csírázik, nem szabad kiszáradnia, különben elhal a csíra. Rossz módszer ezért az, ha vetés után beöntözzük a sorokat, és utána magára hagyjuk a veteményt, hiszen ha nem jön rá természetes csapadék, akkor az egy öntözés csak megindítja a csírázást, de kevés ahhoz, hogy az teljesen lejátszódjon.

A vetés mélysége

A mag vetésének a mélysége is lényeges a csírázás sikere szempontjából. Ha túl sekélyen vetünk, akkor ott hamarabb kiszárad a talaj szeles és csapadékmentes időben. Így a csíra elszáradhat, a mag nem kel ki. Ha túl mélyre vetünk, akkor lehet, hogy a növénynek elfogy az energiája, a tartalék tápanyagai – amit a sziklevelekben tárolt – már mag korában, mielőtt elérné a talajfelszínt. Tehát lényeges a mélység, ez függ a talaj minőségétől, és a mag nagyságától is.

Az apró magvúakat – például a zellert – csak a talaj felszínére szórjuk és falappal lelapogatjuk, a sárgarépa magját 1,5–2 cm, a borsó és a bab magját 5–7 cm mélyre helyezzük. A hosszabb csírázási időtartamú magokat mélyebbre, a gyorsakat sekélyebbre vetjük, hiszen a hosszabb csírázási idő alatt a talaj felső rétege többször is kiszáradhat, emiatt kissé mélyebbre vetünk. A talaj szerkezete és nedvességtartalma is befolyásolja a vetésmélységet, ezért homokos területen mélyebbre vetünk, hiszen ez a talajtípus hamarabb kiszárad, mint a kötöttebbek.

Magvetési módok, mit, mikor vessünk?

A magvak talajfelületen való elhelyezése alapján megkülönböztethetünk szórt, soros és négyzetes, illetve fészkes vetést. A szórt vetés az egyenetlensége miatt ma már ritkán alkalmazott. Amennyiben a kertben például fűszer foltokat szeretnénk kialakítani, akkor azokat ilyen szórtan vetjük, például a zsázsát, a kaprot. A soros vetésben az egyes és ikersoros elrendezésen belül is terjed a sávos vetés, ez az egyik leggyakoribb házi kerti vetési mód, hiszen a soros elrendezés jól átlátható, könnyen gondozható. Így vetjük a salátát, retkeket, káposztaféléket, borsót, paradicsomot.

Gyakori még a fészkes vetés, ahol nem vetősort húzunk kapával, hanem fészkeket alakítunk ki, és fészkenként 3-4 szem magot vetünk. Így vetjük a dinnyéket, az uborkát, a tökféléket. Vannak különleges vetési módok is, ezek kimondottan kiskerti termesztésben alkalmazott módszerek napjainkban. Az üzemi termelésben a gépesítés miatt már nem állják meg helyüket, de egy házi kertben kifejezetten hasznosak. Kevert vetéskor egyidejűleg két növény magját vetjük ugyanarra a területre, pl. hajtatásban, (tehát fólia alatt) sárgarépát és hónapos retket. Ez azért jó, mert amíg a hónapos retek szedésre érett lesz, a sárgarépának kicsi a térigénye.

A kulisszás vetésben a kulisszának használt nagy növésű növény (pl. csemegekukorica) védi a főnövényt (pl. uborkát) a széltől, az erős napsütéstől, és nagyobb páratartalmú levegőt teremt számára. Tehát itt úgy válogatjuk össze az egymás mellé kerülő növényeket, hogy azok tulajdonságaikkal egymást segítsék. Erre példa az is, amikor a korábban vetett kukorica jelzi a sort, amíg a bab kikel, majd támasztékot biztosít neki, mintegy élő karózásként funkcionál. Végül a sorjelző növényes vetésről: a sorjelző az, amelynek magját a főnövény magjához keverjük – ez hamarabb kikel, és így elkezdhető a növényápoló talajművelés. Sorjelzőnek legtöbbször fejes saláta- vagy hónaposretek-magot használnak. Ezek gyors kikelésükkel már láttatják a sort, így elkezdhető a sorközök gyommentesen tartása.

Március elején, amint a talajra rá lehet menni, vetjük a hidegtűrő zöldségfajokat (petrezselyem, sárgarépa, kifejtőborsó-fajták). Ezek később is vethetők, csak akkor később „szüretelünk”.

Március közepén 5–8 °C-os talajba vethető a cékla, a hagyma, a káposztafélék, a további borsószakaszok, majd ültethető a burgonyagumó.

Áprilisban, amikor a talaj 10–12 °C-ra melegszik fel, vetjük a paprika, a paradicsom, a dinnye, a csemegekukorica magját, az uborka, valamint a zöldbab első szakaszát és az őszi betakarítású fejes káposztát.

Nyár elején, június-júliusban kerül sor a szakaszosan vetett zöldbab, csemegekukorica, uborka stb. utolsó szakaszainak elvetésére.

Augusztus a másodvetések, pl. az őszi spenót, a kínai kel, az áttelelő hagyma stb. vetési időszaka. A keléshez ebben az időszakban az öntözés elengedhetetlen.

Ősszel, szeptember-októberben vetjük az áttelelő spenót, a fejes saláta stb. magját. A tél alá vetés időszaka a november vége, december eleje; ilyenkor vethető a petrezselyem, némelyik kifejtőborsó-fajta. A tél alá vetés akkor sikeres, ha a talaj már annyira lehűlt, hogy a mag megduzzad, de nem kel ki.

Az előbb említett szakaszos vetés lényege, hogy a zöldbabot, zöldborsót nem egyszerre, hanem kb. kéthetes eltérésekkel vetjük, több lépcsőben. Így nem egyszerre terem az összes, nem lesz egyszerre annyi babunk, hogy azt se tudjuk hová tegyük, hanem hosszan elhúzódik a termés, és egyszerre mindig csak kevesebb betakarítanivaló van.


Szórt vetéssel például a fűmagot vetjük


A soros vetés leggyakoribb a zöldségtermesztésben


A sziklevél tápanyagai biztosítják a növény élelmezését az első lomblevelek kifejlődéséig


A cellás vagy sejttálcás vetéskor apró palántákat kapunk, melyek kiültetése nem jár gyökérsérüléssel


Egy jó konyhakert is lehet szép, számos egynyári virág jó bio védőnövény


Az ágyásos elrendezés könnyebben gondozható, bár kevesebb egyed fér bele, mint ha sorokba vetünk


A salátafélék szaporíthatók helyrevetéssel, majd ritkítással, de palántázással is


A vegyes elrendezés nem kedvez a kártevők felszaporodásának – ami jó növényvédelmi szempontból


Számos fűszer- és zöldségnövény beilleszthető a pihenőkertbe is

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

27%-kal kevesebb forrás 2014-ben energetikai felújításra?

A 2014-es költségvetés tervezete csak 743 millió forintot szán épületenergetikára, ami 27%-kal kevesebb, mint idén. A Zöldgazdaság Finanszírozási Rendszer az idei 5,2 Mrd-ról 9,5 Mrd-ra nő, de nem...


Vetést segítő eszközök

A kereskedelemben számos olyan vetést segítő eszköz – ablaküvegház, tőzegcserép és más hasonló – jelent meg, melyek nagyban megkönnyítik munkánkat, ésjavítják a leendő palánták minőségét.