Palánták kiültetése

Palánták „edzése”, kiültetése

Kiültetés előtt mind a saját nevelésű, mind a vásárolt palántákat 1-2 napig edzeni kell. Ekkor tegyük ki őket leendő helyükre, de még cserepükkel, hogy szokják a kinti, nagyobb hőingadozást, csak ezután ültessük ki a növényeket. Ha májusi, talaj menti, hajnali fagyok fenyegetnek, akkor a palántákat papírsüveggel, agyagcseréppel, a föld felkupacolásával kell megvédeni, majd a levegő felmelegedése után öntözéssel, könnyen felvehető műtrágya kiszórásával kell segíteni a palánták gyors növekedését. Az ültetési mélység megválasztásakor általános szabály, hogy a növények sziklevélig, illetve a palántaágyban megszokott mélységig kerüljenek a földbe. A mélyültetés különösen a levélrozettát fejlesztő fajok esetében (pl. fejes saláta, zeller) káros, de a mélyre ültetett karalábé gumóját is könnyebben károsítja a káposztalégy lárvája. A járulékos gyökeret könnyen fejlesztő paradicsom jól tűri a mélyebb ültetést, sőt ha megnyúlik a palánta, jobb is, ha a szár alsó része is földbe kerül. Az ültetéssel egy időben vagy rövid időn belül esedékes a palánták beöntözése, amelynek célja egyrészt a talaj beiszapolása a gyökerek közé, másrészt pedig a vízpótlás. A legjobb a cserepes palánta, hiszen itt nincs gyökérsérülés, kivesszük a cserépből, a földbe tesszük, és fejlődését ott folytatja a növény ahol abbahagyta, minden különösebb megtorpanás nélkül. A tápkockás palánta a tápkockát, ami jó minőségű földből van már gyökereivel átszőtte, így a növény erős, jól fejlett, a gyökérsérülés minimális a tápkockák szétválasztásánál, tehát ez is egy jó megoldás. A sejttálcás palánta ugyancsak gyökérsérülés nélkül ültethető, csak méreteiben így fejlettségében is kisebb, mint cserepes társa. A növény szempontjából a leginkább kedvezőtlen, de amúgy ezek a legolcsóbb palánták, melyek szabadgyökerűek. Egyes fajokat, például a káposztaféléket ez nem nagyon zavarja, de a paprika és a paradicsom például, szabad gyökerűként palántázva egy időre megtorpan a fejlődésben.