Falak festése

Nyáron ideális

Az előkészületek során fel kell mérni a szükséges festék mennyiségét, ki kell választani a fajtáját, színét, a számos falhiba kijavításához szükséges glettanyagot, és a festőszerszámokat sem árt felül vizsgálni. A ráfestéstől védendő felületek, pl. ajtók, ablakok tokjának és egyéb szerelvényeinek lefedéséhez, maszkolásához szükséges ragasztószalagok, és a bútor-, valamint padlóvédő fóliákról sem szabad megfeledkezni, mert ezzel a takarítás fáradságos részét lehet elkerülni. Egyszóval erre a munkára alaposan fel kell készülni. Ha már minden szükséges kellék megvan, a falak állapotát kell alaposan megvizsgálni. Előtte azonban bútor- és a padlóvédő fóliákkal kell minden olyan berendezési tárgyat és a padlót lefedni, amelyeket a további munka során keletkező porosodástól védeni akarunk. A mozgatható bútordarabokat pedig érdemes a helyiségből eltávolítani, vagy középre tolni, hogy ne akadályozzák a munkát.

Elsőnek a festett falak állapotát kell megvizsgálni. A 4-5-ször átfestett falak esetében már kétséges, hogy rákenhetők-e az újabb festékrétegek. Ha alapos előnedvesítés után felválnak a festékrétegek, akkor az ilyen falfelületeket teljesen le kell kaparni. A fellazult festékréteg széles spatulyával elég könnyű levakarni. A szerszámot 30-50 fokos szögben tartva, közepes erővel a falra nyomva a régi, átnedvesedett festékréteg könnyen lehántható. A jobban tapadó festékfoltokat újból átnedvesítve ezek is lekaparhatók. Eltávolításukkal biztosítható, hogy az új festék majd kellően tapad a glettel besimított és átcsiszolt falfelületre.

Ha viszont csak néhány helyen válik le a régi festék a falak alapos lemosását követően, akkor még rákenhető az újabb festékréteg. A falmosáshoz mosószeres, vagy kenőszappanos víz és korongecset, vagy más – nagy és hosszúszőrű – nyeles kefe szükséges. Ezzel lemosható a felületre rakódott por és egyéb szennyeződés. A nedvesítés hatására helyenként foltokban felválhatnak a vastagabb, és az alapvakolatra rosszul tapadó festékrétegek. Az ilyen felületi javítások száradás után még glettel besimítva, és utána csiszolva eltüntethetők. E mellett azonban a falon lehetnek repedések is. Ezeket ki kell tágítani, benedvesítés után pedig glett anyagába ágyazott vékony üvegszálas szövettel, vagy szalaggal, besimítva javíthatók ki. A kisebb lyukakat elég gettelve szintbe hozni.

A foltozott részek kiszáradása után következhet a falak csiszolása, ami nagyobb felületű és nyeles simítólapra finom szemcséjű papírt rögzítve végezhető el. A csiszolást enyhe nyomással végezzük. A papír szemcséi közé tapadt port többször verjük ki, a kopott csiszolópapírt pedig cseréljük újra. A csiszolás után egy alapos portalanítás is szükséges, majd következhet a falak mélyalapozása. Erre azért van szükség, hogy a mélyalapozó megkösse a falfelületek laza szemcséit, és csökkentse a falak nedvszívását. Ez szerencsés esetben a szokásosnál jobban, kb. 15%-ban hígított falfestékkel is elérhető, ám a mélyalapozó hatásosabb e célra.

A falak festése előtt kifedő ragszalagokkal minden olyan felület és szerelvényt célszerű lefedni, amelyeket védeni kell az esetleges ráfestésektől. A kapcsolók, csatlakozó ajzatok fedelét érdemes leszerelni és ragszalaggal csak a szerelvény vázára érdemes rásimítani. Az ajtó- és ablakkeretek, padlószegélyek szélét is érdemes ragszalaggal lefedve védeni a ráfestésektől.

A falfelületek festéséhez ma már szinte csak a festőhengert szokás használni. Előtte a belső éleket és a tokok, padlószegélyek szélét kell széles ecsettel befesteni, a henger pedig csak a nagy falfelületekhez használható. Mindig egy falfelületet érdemes festékkel bevonni. Előbb a mennyezettel érdemes kezdeni, aminek befestésekor nagyon hasznos a hosszabbító nyél használata, mert így elkerülhető a fárasztó létrázás. A felületeket egymás melletti sávokban célszerű egyenletesen bevonni, így elkerülhetők az esetleges foltosodások, és a sávok szélei is jól összedolgozhatók. Lényeges, hogy a hengerből ne túl sok festék kerüljön a falra. Jól fedő falfestékeknél így elérhető, hogy akár egy rétegben is foltmentes, homogén felület alakuljon ki. A foltmentes felület többnyire legalább két réteg felhengerelésével alakítható ki, bár a cseppmentes, egyrétegű falfestékek jól fedő pigmentjei egy vékony rétegben felhengerelve is foltmentesek lesznek, de csak teljes száradásuk után.

A festőhenger szálhosszúsága is fontos. A 12-16 mm-esek több festéket vesznek fel, mint a velúr hengerek. A hosszabb szálhosszúságú hengerek a felületet is meghatározzák, ezekkel rücskösebb fedőréteg érhető el, míg a velúrok a teljesen sima falakhoz és az egyrétegű falfestékekhez előnyösek. A hengerek használatát illetően jó tudni, hogy a festéket előbb fel kell hordani a falra, majd áthengerelve tehető teljesen egyenletessé a felhordott festék. A henger szálai soha ne legyenek túltelítve, a felesleget a lehúzó rács használatával lehet a szálak közül kinyomni. Ezzel nemcsak a felhasznált festék mennyiségével lehet takarékoskodni, hanem a fal is többszöri átfestést fog elbírni leválások nélkül. Az átfestési időre is ügyelni kell; ez általában 2-6 óra, különben a második réteg hengerlésekor felszedheti az alatta levő, még csak szikkadt festékréteget. Ha már egy falfelület elkészült, a fedőszalagokat mielőbb el kell távolítani, mert a megszáradt festéket a széleken feltépheti, a hiba kijavítása pedig plusz munkát igényel. A festési műveletek végeztével jöhet a takarítás és a szerszámok alaposan letisztítása. Ezeket kimosva, letisztítva kell elrakni, mert csak így lehet őket legközelebb újból használni.