Faanyagok védelme

2016-08-28 08:03:49 | Módosítva: 2016-08-28 08:08:20

A faanyagokat számos külső hatás károsíthatja, amelyek csökkentik az élettartamukat. Az erős napfény és az UV sugárzás fakítja, szárítja, így fokozatosan elveszítik a természetes lignin tartalmukat. Repedezni kezd az anyaguk, ha pedig sok nedvességet kapnak, akkor a káros gombák támadhatják meg, és korhadni kezdenek. E káros hatások ellen különféle védőszeres kezelésekkel és bevonatokkal lehet védekezni.


Védőszerek és bevonatok

A faanyagok védelmét többnyire bevonatrendszerben kell megoldani. Ennek alapja a különféle favédő szerekkel történő kezelés, azaz a konzerválást biztosító, gombák és férgek ellen védő anyagok, a biocidok a faanyagba juttatása. A védőanyagokat ecseteléssel, áztatással, mártással lehet kellő hatásossággal a tiszta, száraz és korhadás-mentes faanyagokba juttatni. Szórással vagy hengereléssel a fakonzerváló szereket e módszerekkel nem lehet kellő mélységben a faanyagokba bevinni, mert az anyagba szívódásuk nem elég hatásos. Különösen fontos a vágott bütük, kialakított illesztések kellő átitatása, mert a nem megfelelően kezelt felületek fokozottan ki vannak téve a nedvesség okozta korhadásnak, és a rovarkártevők támadásának. Ez különösen a külső térben beépítésre kerülő faanyagoknál fontos, mivel ezek bizonyos felületei a beépítésük után már nem érhetők el, illetve nehezen kezelhetők konzerváló szerekkel. A jól előkezelt alaposan kezelt faanyagok sokkal tartósabbak lesznek, mint a csak felületesen áthengereltek.


A faanyagvédőszerek között több olyan is van, amelyek kármegszüntetésre - pl. gomba- vagy rovarkártevők -, vagy akár égéskeltetésre is alkalmasak. Vannak köztük kristályosak és vízben feloldhatók, vízbázisúak vagy oldószeralapúak. A kristályos védőszerek általában elszínezik a faanyagokat, ezért ezeket nem látható faszerkezetek, pl. tetőszerkezetek védelméhez szokás használni, viszont lakk, lazúr vagy pácolt felületű faanyagokhoz nem alkalmazhatók, mert ez utóbbi bevonatokat „átszínezik”.

A favédőszerek általában külső és belső térben is használhatók, ám földbe kerülő, vagy tartósan vízben álló szerkezeti elemek védelméhez nem megfelelőek. Ezekhez különleges favédő szereket kell használni. Az általános védőszeres kezelést – amennyiben ez lehetséges – a gyártó ajánlása szerinti időközönként meg kell ismételni. Ezek az anyagok impregnálják is a faanyagokat, és ezekkel kiválthatók a drágább lazúrok, festékek. Telítik a faanyagokat. Az ilyen favédőszerekkel kezelt fáknak élénkebb lesz a színük, ám nem szabad a felületüket túltelíteni, felszínük száradás után maradjon szívóképes, mert ez elősegíti a később rákent egyéb lazúrok vagy festékek tapadását. A különféle termékeknél megadják a szükséges mennyiségét, amit mindig be kell tartani.

A hatásos favédelem szinte elképzelhetetlen a felületek pórustömítése, beeresztése nélkül. Ez főként a faanyagok szerkezeti védelméhez szükséges, és nem pótolja a favédőszerek előzetes használatát. A pórustömítés, illetve a beeresztés célja, hogy pótolja a száraz fa olajtartalmát, és lezárja annak felületét. E célra általában félolajat, vagy lenolajat szokás használni, mégpedig többnyire 1-2 rétegben ecsetelve, vagy áztatva. A bütük felületére érdemes külön figyelmet fordítani, mert a fa állapotától függően ezek a felületek nagyon hajlamosak a berepedezésekre, és áztatva mélyebben felszívják a pórustömítő anyagokat. A felesleget mindig le kell törölni, mert ezek az anyagok lassan száradnak, és az anyagba be nem ivódott ragacsos rétegük gátolhatja a további bevonóanyagok – különösen a vizes bázisú festékek – jó tapadását.


UV sugárzás elleni védelmet azonban az ilyen pórustömített felületek nem biztosítanak, ezért a beeresztett fafelületek még további védő bevonatot is igényelnek, amelyek lehetnek különféle színező lazúrok, vastaglazúrok vagy festékek. Ezek már védenek a káros UV sugárzás ellen és többnyire vízlepergető hatásúak is. E külső védőrétegek azonban a kitettségüktől és a bevonatok elhasználódott állapotától függően felújítást igényelnek. A felújításukat nem érdemes halogatni, mert később már sokkal több munkát igényel az új külső védőbevonat kialakítása.


Végül még csak annyit, hogy ma már sokféle előkezelt faanyagot árulnak, pl. falemezek, forgácslapok, amelyeket az előkezelésüktől függően legfeljebb végső bevonó anyagokkal, pl. zománcfestékek alapozójával érdemes védeni a külső erodáló hatásoktól. Ez tapintással is megállapítható, amennyiben a felületük nem száraz fatapintású, akkor nem szükséges az anyagukat védő és beeresztő szerekkel kezelni, elég a lazúrozással, festéssel védeni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

A tartósság titka

A faanyagok kül- és beltéri felhasználásának lehetőségei szinte korlátlanok. A természetes anyag kellemes érzete legtöbbször felülmúlja a fém, kő vagy műanyag építőanyagokét, azokat ridegnek,...


Hatékony favédelem

Bár az építészetben is tapasztalhatjuk a műanyagok előretörését, atermészetes fa varázsa ma sem csökken. Sokan azt hiszik, hogy a fából készült építőanyagok, pl. nyílászárók nem olyan tartósak,...