Előkészületek a jövő évre

2016-10-30 07:44:55 | Módosítva: 2016-10-30 07:49:35

Ha rendezetten „rakjuk el” a kertet télire, akkor rendezetten találjuk tavasszal, és ez sok pluszmunkától megkímél majd bennünket a következő év kerti teendőit illetően. Összegyűjtöttünk néhány dolgot, melyek segítik a következő kerti szezon problémamentességét növényvédelmi, munkaszervezési és egyéb szempontokból is.


Problémamentes tavaszért

A kert ásása ősszel optimálisabb mint tavasszal. Ne túl mélyen ássunk 20-25 centiméter épp elegendő ahhoz, hogy a fellazított talajban telelő kértevők jelentős része elpusztuljon a fagy hatására – amennyiben a tél folyamán lesz legalább 2 hetes fagyos periódus. Szintén fagy szükséges ahhoz is, hogy az őszi ásás rögjei a földben megfagyott víz feszítő hatására aprózódjanak, és tavaszra egy ideális, aprómorzsás talajszerkezet alakuljon ki. Ez magágynak és palántázáshoz is kitűnő fizikai talajállapot. Aki tavasszal ás, az ugyan lazítja, levegőzteti a talajt, de sem a kártevőgyérítést, sem az aprómorzsás szerkezetet nem éri el. A laza szerkezetű homokos talajnál az ásás kevésbé fontos, a kötött talajoknál annál inkább.

Az ősz közeledtével a lomb színe megváltozik, ilyenkor már a növény immuntevékenysége is gyengébb, hiszen minek védje az amúgy is lehullajtani szánt leveleit. Ezért a lehullott lomb gyakran fertőzött például lisztharmattal. A lehullott lombot ezért ne hagyjuk a fák alatt, azt a földön összeszáradt gyümölcsökkel, a fáról leszedett gyümölcsmúmiákkal együtt távolítsuk el. Az idősebb fák kérgét gyökér kefével dörzsöljük át, így a kéregrepedésben megbúvó kártevőktől is megszabadulhatunk.


A tél folyamán a lemosópermetezésekkel – melyet kénes szerekkel, nagy lé­menynyiséggel tényleg lemosásszerűen végzünk el – fertőtleníteni tudjuk ezeket a kéregrepedéseket, de a vesszőket és a rügyeket is. A gombás és bakteriális fertőzések így kevésbé támadják meg egyből a tavasszal kipattanó rügyből kibújó levelet.


A metszéseket – ha mód van rá – a tél végi-kora tavaszi időszakra időzítsük, ekkor már túl vagyunk a nagyobb fagyokon, vagy annak esélye már kisebb, így ezzel együtt annak is kisebb az esélye, hogy a metszett vessző a tavaszi kihajtásig még visszább fagy. Metszést követően is használjunk lemosószereket, a nagyobb vágási felületeket fasebkezelővel kenjük be, ami egyrészt fertőtlenít, emellett segíti a sebforradást, és némiképp csökkenti az ilyenkor rendszerint megjelenő vízhajtások számát.


Azzal is a kérgen áttelelő rovarok számát csökkentjük, ha meszeljük a fák törzsét, de emellett a fehér szín fényvisszaverő hatású, ezzel a fatörzs fagykárosodásának esélyét csökkentjük. A fekete színű kéreg hamarabb felmelegszik, megindul benne a nedvkeringés, és ha éjszaka keményebb fagy érkezik, az károsíthatja a fa belső vízszállító rendszerét. Ha meszelünk, a fehér szín fény- és hővisszaverő hatása miatt csak akkor melegszik fel a törsz, és indul meg a nedvkeringés, amikor már igazán melegek a nappalok, és ekkor már éjszakai fagyokra sem kell számítani.

Hasznos a komposztálás, lévén amit kivonunk szerves anyagot a talajból a termények leszüretelésekor, vagy a lehulló lombozat eltávolításakor, így az visszakerül, tehát nem csökken a talaj tápanyagtartalma. A műtrágyákkal történő tápanyagvisszapótlás is megoldás, de azok a talaj fizikai állapotát nem javítják, ellentétben a komposzttal, vagy az érett istállótrágyával.



A rózsák, fiatalabb cserjék tövét kupacoljuk fel egy kis földdel, ami védi őket nagy fagyok esetén. Ha a vesszők elfagynának – bár az utóbbi évek teleit ismerve erre kicsi az esély – akkor a gyökérnyaki alvórügyek hajtanak ki tavasszal.

Az egyes fagyérzékeny növényeket (selyemakác, füge, gránátalma, kenderpálma, fagyálló banán) az első években még inkább dézsában, fagymentes helyen teleltessük. Csak akkor maradjanak kint, ha már törzsük rendesen befásodott, ám akkor is fagyérzékenyek, hiszen mediterrán, illetve melegebb égövi eredetű növényekről van szó. A tövek felkupacolása mellett az ágakat kössük össze, és takarjuk be lombbal, vagy ha nagyobb, akkor lazán papírzsákkal. A fóliatakarás nem jó, mert könnyen berohad alatta a növény, de ha nem is, a nagy hőingadozás, és az esetenkénti nagy meleg nem tesz jót neki, hiszen hamarabb kihajt, ami kora tavasszal e növények pusztulását is eredményezheti. Itt nem az a lényeg hogy a növény melegen legyen tartva, hiszen téli pihenőidejét tölti, nincs nedvkeringése sem, a lényeg, hogy ha kint –20 fok van, akkor a takarás alatt 6-8 fokkal melegebb legyen.

A füvet levágva alacsony magasságon indítsuk neki a télnek. Ha magasra hagyjuk, a hó lenyomja, elhajlanak a szálak, leborulnak a talajra és hóolvadáskor könnyen rothadni kezdenek. Lehulló lomb se maradjon a füvön, mert az ugyanúgy káros, mint a magasan hagyott fű. Utolsó vágáskor a kaszálékot is inkább gyűjtsük össze.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Belső hőszigetelés tapétával

Az tagadhatatlan, hogy az épületek hőszigetelését hathatósan csak külső szigetelő réteg falra erősítésével lehet megoldani. Ez azonban jelentős beruházás, és nem is mindig megoldható, pl. egy...


Oldalkidobós elektromos fűnyíró

Kertemben az elektromos fűnyíró használat alkalmával gyakran meg kellett szakítani a munkát, mert a fűgyűjtő megtelt. Ez egyrészt lelassította a munkát, másrészt gondot okozott a levágott fű...