Szilikonalapú tömítők és ragasztók

Ha két felület közötti hézagokat kell kitölteni, a cél pedig az, hogy a tömítőanyag rugalmas, időjárás- és esetenként UV- álló is legyen, akkor egy komponensű, szilikon- alapú tömítő és ragasztó anyagokat szokás használni. A szobahőmérsékleten vulkanizálódó szilikon anyagok többnyire egykomponensűek, nedvesen keményednek, így ideálisak tömítő- és ragasztóanyagként. Ám nem mindegy, hogy milyen anyagokhoz milyen szilikonos masszát használunk. Ezek a kiváló tulajdonságú anyagok ugyanis nem egyformák, kötésük közben a különböző anyagok távoznak belőlük. Hogy elkerülhessük ezek káros hatását, az alábbiakban e tömítők típusait és főbb jellemzőit mutatjuk be olvasóinknak.

Az egykomponensű szilikonos tömítő, fugázó anyagok legtöbb típusa a rájuk jellemző módon a levegő nedvesség tartalmának hatására kötnek meg. Ebből adódóan a relatív nedvességtartalom függvényében változik a tömítők kikeményedési sebessége. Némely gyártmánynál a kötési időt ugyan a hőmérséklet emelésével meg lehet rövidíteni, ám ez általánosan nem jellemző, azaz a levegő hőmérséklete csak jelentéktelen mértékben befolyásolja a kötésüket.
Sokkal inkább jellemző rájuk, hogy megszilárdulásuk folyamán milyen anyagok szabadulnak fel belőlük, amelyet esetenként mi is érezhetünk. A kötési reakció során felszabaduló melléktermékek alapján három nagy csoportba sorolhatók a szilikonos tömítőanyagok.
Az acetoxi típusú tömítő paszták kötése közben ecetsav keletkezik, ezt még a szabadban is jól lehet érezni. A tömítésből kipárolgó sav viszont korróziót okozhat, ezért fémeken, betonon, nem célszerű a használatuk, és elektromos berendezéseknél is kerülni kell az alkalmazásukat.
Az oxim-szilikonpasztáknál viszont szilárdulásuk közben metil-etil-ketoxim keletkezik, amelynek a szaga semleges, és nem is korrodáló hatásúak, ám a fémeken esetleg elszíneződést okozhatnak. Elektromos, vagy elektronikai célokra ezt sem célszerű használni.
Az alkoxi szilikonoknál viszont kötéskor alkohol keletkezik, ezek már elektronikai berendezéseknél is alkalmazhatók. Ez utóbbi kettőt néha neutrális szilikonoknak is szokták nevezni. A felszabaduló melléktermék miatt elektronikai berendezéseknél csak az ilyen típusú tömítő masszákat lehet alkalmazni.
Általánosan jellemző mindegyikre, hogy jól tapadnak szinte minden anyagra, ha a felületek zsírmentesek, és egyéb szenynyeződéstől is megtisztítottak. A megszilárdult anyag víztaszító, víz- és UV-álló, a savak lúgok sincsenek hatással rájuk. Általában színtelen, illetve fehér, fekete, szürke, bézs és barna színben kaphatók. Mivel felületükre rosszul tapad minden festék, az olyan munkáknál, ahol a tömítéseket festékkel szeretnénk eltüntetni, szilikonos tömítések helyett, vagy azok fölé átfesthető, pl. akrilbázisú szigetelő-tömítőanyagot kell felhordani.
Mindegyikre jellemző viszont, hogy a nedves, azaz egykomponensű szilikonoknál feltétlenül számolnunk kell az ún. réskorláttal. Ez azt jelenti, hogy mivel a kötés kívülről befelé halad, bizonyos rétegvastagságon túl a kikeményedett rész már légmentesen lezárja az alatta levő, még teljesen képlékeny anyagot, s ezzel meggátolja a további vulkanizálódási folyamatot. Az átkeményedő réteg általában 5-6 mm, a fuga szélessége ennek a kétszerese legyen.
A szilikonalapú tömítők célirányosan modifikáltak, ezért kiválasztásukkor nem árt alaposnak lenni. Először azt nézzük meg, hogy milyen anyagokat kívánunk tömíteni, és a műanyag kartusok felhasználói ajánlásait figyelembe véve döntsünk. Többnyire általános, penészgátló adalékot is tartalmazó, különféle színű szaniter-, továbbá elsődlegesen üvegezési munkákhoz modifikált tömítő- és ragasztó szilikonok alkotják a választékot, ám beszerezhetők speciális célra használható gyártmányok is.
A tömítők használatakor alapvető körülmény a tiszta felület. Annak érdekében, hogy csak a kívánt helyre kerüljön az anyagból, ragasztószalaggal célszerű lehatárolni a feltölteni kívánt rést. A kinyomó pisztolyba helyezett kartus végére csavart kinyomócső végét mindig a résnek megfelelő méretre, ferdén vágjuk le. Így elkerülhető, hogy a maszszát túl széles sávban nyomjuk ki. A kinyomó pisztolyt lassan mozgassuk, mert a rés mélyére csak így lehet bejuttatni az anyagot. A feltöltött rész felületét mosószeres acél-, vagy műanyaglappal simíthatjuk el. A ragasztószalagot csak ezt követően távolítsuk el a felületről. Ne feledjük, a kötéshez 24-48 óra szükséges, ám a tömítőmassza csak egy-két hét múlva vulkanizálódik át teljesen.
Nem ritka eset, hogy a műanyag kartus nem ürül ki a munka végeztével. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a maradék anyagot meddig tarthatjuk használható állapotban. Nos, a tubusos ragasztókat könnyű légmentesen lezárni, ha a tubusban levő anyagot kissé kinyomjuk, és a kupakot így csavarjuk vissza a helyére. Újabb használat esetén az esetleg átkeményedett masszát teljesen el kell távolítani, ezután az alatta levő anyag újból használható.
Kissé nehézkesebb a kartusos csomagolások lezárása. A kinyomócső végét ugyan a ráillő kupakkal le lehet zárni, ám ettől függetlenül a szilikon massza beleköthet a cső végébe. Ha ezt a csövet eltávolítjuk, és egy tartalék csövet teszünk a helyére, akkor a többi tömítőmasszát újból felhasználhatjuk, de csak a gyártó által megadott eltarthatósági időn belül. Ez általában szobahőmérsékleten 9-12 hónap.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Építő vegyi anyagok

Ma már mindennaposan használt fogalmakról beszélünk, olyan vegyi anyagokról, amelyek az építésben, lakásfelújításban, sokszor már a lakáskarbantartásban is nélkülözhetetlenek.


Megfontolások egy alapos felújításhoz

A munkahely mellett az ember otthonában tölti idejének jelentős részét, ezért természetes, hogy itt szeretne nyugalmat találni egy-egy stresszes hétköznap után. Mindenki szeretne egy...