Épületek állagromlásának lassítása

2016-12-07 09:10:50 | Módosítva: 2016-12-07 09:20:45

Bizonyos időnként a betonnak is szüksége van karbantartása, illetve az elhasználódás mértékétől függően javításra, cserére. Bár a megfelelően kivitelezett betonanyagok élettartama hosszú, 10-15 évente helyreállításra, javításra szorulnak, 30-40 évente pedig nagyobb felújítást igényelnek.


Már az egyszerű felületi helyreállításokkal is sokat lehet segíteni egy épületszerkezet állapotának konzerválásán, bár a komplex felújítás a szerkezet teherbíró képességének javítására is irányul. Minden helyreállítási stratégia alapvető célja, hogy a későbbiekben minél jobban megvédjük az épületet a környezetei hatásoktól. A korrekt helyreállítás alapvető feltétele az adott feladatra alkalmas és arra méretezett építőanyag használata. A nem megfelelő termék alkalmazása nem hoz megfelelő eredményt, sőt akár ronthat is a kiindulási állapoton. A javításhoz felhasznált anyag megválasztása azért is fontos, mert a legtöbb esetben olyan elemeket kell felújítani, amelyek közvetlenül veszélyeztethetik a testi épséget

Lakóépületeknél a leggyakrabban javítandó elemek a környezeti hatásoknak közvetlenül kitett részek, valamint a tartós használat miatt jelentős terhelésnek kitett elemek, illetve ezek kombinációi.

Leginkább elhasználódó szerkezetek

Lábazat: csapóesőnek, mechanikai és az elvárható használaton túl egyéb igénybevételeknek is ki van téve;

Erkély, függőfolyosó: a közlekedés elemei, fej fölötti szerkezetek, ezért tartóssága életvédelmi szempontból elsődleges;

Homlokzati díszek (párkány, ablakkeret stb.): egyes elemei tűzvédelmi és biztonságtechnikai szempontból is fontosak, de az erkélyekhez hasonlóan életvédelmi szempontok is felmerülnek;

Lépcső, rámpa: gyakran jelentős környezeti igénybevétel mellett mechanikai és dinamikai terhelés is éri; a közlekedés biztosítása miatt helyreállításuk fontos, de az alkalmazott anyagok szilárdsági szempontból is kiemelt fontosságúak.


Állagvédelem szempontjából ezeket az épületszerkezeteket érdemes szem előtt tartani és felújításukról már a tönkremenetelük előtt tervet készíteni.

A vasbeton elemek korróziója több károsodásból tevődik össze, de a leggyakoribb probléma a betonrészek karbonátosodása és az acélbetétek oxidációs korróziója. A két jelenség összefügg egymással. A karbonátosodáshoz széndioxidra van szükség, az acél korróziójához vízre és oxigénre. A karbonátosodás miatt csökken a pH, ezért megindul az acélbetétek „rozsdásodása”. Az acél korróziója térfogat-növekedéssel jár, ami a betont megrepeszti, így a károsítók még könnyebben eljutnak az acélbetéthez, ezért a tönkremenetel gyorsul.


Vasbeton szerkezetek esetén az általános bevonati rendszerektől eltérő, azoknál nagyobb teherbírású és bizonyos esetekben más feldolgozási módszerű anyagokra van szükség. Lakóépületeknél – ha nincs szükség szerkezeti megerősítésre – az általános kézi betonjavító rendszerek alkalmazása a legkifizetődőbb. Ezek a rendszerek egymással könnyen összeépíthető, nagy teljesítményű elemekből állnak (korrózióvédőkből, tapadóhíd képzőkből, durva javítóhabarcsból és simítóhabarcsból). Feladatuk a széndioxid behatolás csökkentése, és az acélbetétek megóvása a korróziótól. Alkalmazásukkal jelentősen csökkenthető az állagromlás üteme.

A felújítás módszerei, az állványozás technikája, a kivitelezés menete – például a közlekedés folyamatos fenntartása mellet – összetett feladat, ezért a betonszerkezetek javításához ajánlott szakemberek segítségét kérni.




További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-7817/epuletek_allagromlasanak_lassitasa