Válogatott szemeteink

A mai modern társadalmak rájöttek arra, hogy a túlélés egyik alapvető feltétele az egyre romló környezet további romlásának megállítása és az ember számára elviselhetővé tétele. A környezeti ártalmak közé tartozik a halmozódó szemét-, ill. hulladéktömeg. A korszerű hulladék-ártalmatlanítás súlyos probléma. A tudomány és technika vívmányaival folyik a küzdelem a bennünket egyre inkább elborító hulladékhegyek ellen.

A számok azt mutatják, hogy egy átlagos háztartásban naponta 10-15 liternyi hulladék keletkezik. Ez a mennyiség az intézmények hasonló hulladékával együtt egyetlen év alatt hazánkban összesen 23 millió köbmétert tesz ki. Ennyi szemétből kb. három, egymásra helyezett Gellért-hegyet lehetne építeni. Nyilvánvaló, hogy ezzel a hulladékkal tenni kell valamit. Szerte a világon óriási gondot jelent a naponta keletkező nagy menynyiségű hulladék, amellyel nekünk is szembe kell néznünk, nem csak jelenünk, hanem jövőnk érdekében is.
A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és tárolása az elszállításig. A hulladékbegyűjtés és szállítás egységes rendszert képez.
A szelektív hulladékgyűjtés az elmúlt 10-15 évben került előtérbe, miután a hagyományos (vegyes) gyűjtési rendszerhez kapcsolódó válogató-hasznosító üzemek gazdaságossága megkérdőjeleződött. Rájöttek arra, hogy a keletkezés helyén történő, meghatározott anyagcsoportok elkülönített gyűjtésével olcsóbban, tisztábban, ill. jobb minőségben lehet másodnyersanyagokat kinyerni a hulladékból, mint a korábbi módszerekkel. A szelektív hulladékgyűjtéssel a hulladékok másod nyersanyagkénti, ill. energetikai hasznosítását kívánják elősegíteni. Szelektív hulladékgyűjtésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a háztartásban keletkező, számunkra már felesleges, de hasznosítható anyagokat külön gyűjtjük, és megfelelő módon adjuk tovább hasznosításra, ipari feldolgozásra. A szelektív hulladékgyűjtés célja, a másodnyersanyagok – papír, üveg, műanyag, fém stb. – kinyerése és hasznosítása, ezáltal primer erőforrások kímélése. Ezáltal csökken a lerakóba kerülő hulladék mennyisége, környezetünk terhelése és szennyezettsége.
A szelektív hulladékgyűjtéshez sem nagy beruházásra, sem nagyobb helyre nincs szükségünk, csupán a lakásban levő hulladékgyűjtő edényt kell két kisebbre lecserélni. A szelektív gyűjtő lehet akár egy papírdoboz is, hiszen a tisztán, külön gyűjtött hulladék nem szennyezett, száraz és szaga sincs. A lakáson belül szelektált hulladék leadása a hulladékgyűjtő udvarokban, vagy az e célra létesített gyűjtőpontok valamelyikén történhet. Az ilyen létesítményeket az önkormányzatok megbízásából a közszolgáltató telepíti, használatuk ingyenes. A hulladékudvarok olyan zárt területtel és szakképzett személyzettel ellátott gyűjtőhelyek, ahova több fajta és nagyobb tömegű, a háztartásban előre szelektált hulladék rakható le.
Az elhelyezhető hulladékok típusait és mértékét mindig az üzemeltető határozza meg. A gyűjtőszigetek általában 3-4 féle – üveg, műanyag, papír, fém – szelektíven gyűjthető hulladékot képesek önálló konténerbe befogadni. A gyűjtőszigetek többnyire intézmények, üzletek, bevásárló központok, forgalmasabb csomópontok környékén találhatók meg. Ugyancsak a közszolgáltató gondoskodik a megtelt gyűjtőedények ürítéséről és további kezeléséről. Feladata az is, hogy értesítsen mindenkit arról, hogyan tud közreműködni a szelektálásban, melyik edénybe mit lehet tenni, mit ne vigyünk a gyűjtőudvarba, mert azt továbbra is a kukába kell tenni.
A szelektív hulladékgyűjtés ugyanis nem minden hulladékra vonatkozik, továbbra is lesznek olyan összetevők, amelyeket a ház előtti kukából ürítenek. Általában a háztartási hulladéknak közel a fele kerülhet a szelektálásba. A legtöbb helyen papírt, műanyagot, fémet, üveget gyűjtenek a gyűjtőszigeteken, míg a családi házas övezetekben ezeken felül a zöldhulladékot is külön gyűjtik. Igaz ugyan, hogy a szelektálás odafigyelést igényel, időnként el kell menni a közelünkbe telepített gyűjtőszigetek egyikére, de kevesebb hulladék kerül a kukánkba, így kisebb kukára lesz szükség, ennek eredményeként megtakarítás jelentkezik.
A háztartásban keletkező hulladékok további sorsáról keletkezésük időpontjában kell döntenünk. A szelektíven gyűjtött hulladékot tegyük külön kosárba vagy szatyorba, és amikor vásárolni indulunk, vigyük magunkkal a gyűjtőponthoz. Mivel nem feltétlenül jutunk el minden nap a gyűjtőedényekhez, és tetemes mennyiség is összegyűlhet, ajánlatos a műanyag palackokat laposra préselni. Ugyanígy járhatunk el a fémdobozokkal is. Ha hulladékgyűjtő udvarba visszük az elkülönített szemetet, ott segítséget kaphatunk a személyzettől abban, hogyan kell osztályozni a hulladékokat. Ennek akkor van jelentősége, amikor pl. a papírt nem egy edénybe kell tenni, hanem azt tovább szelektálják kartonra, újságpapírra. Gyakran átvesznek rossz háztartási készüléket is, de egyes helyeken itt gyűjtik a zöldhulladékot is, ami a kertekben lenyírt fűből, gallyakból, gyümölcs-, és zöldségmaradékokból, lehullott falevelekből áll.

A gyűjtőszigetek használatának néhány fontos szabálya

A tartályokba csak az edényeken jelzett hulladékot szabad dobni. Lomot, sittet ne helyezzünk a tartályokba, de melléjük sem. A palackokat, dobozokat gyűrjük össze, hogy kevesebb helyet foglaljanak. A hulladékgyűjtő konténerekbe üvegeket, dobozokat és palackokat csak üresen szabad dobni.
A gyűjtőtartályok mindegyikén piktogram és szöveges tájékoztató található. A fehérüveg-gyűjtő tartályba (fehér) a tiszta, kiöblített italos és egyéb – a háztartásban feleslegessé vált – színezetlen üvegeket dobhatjuk. Ne dobjunk bele színes üveget, tükröt, ablaküveget, villanykörtét, szemüveget, nagyítót, drótszövetes üveget, kerámiát, porcelánt. A zöld színű, színesüveg-gyűjtő tartály a színes üvegek (zöld, barna, sárga) tárolója. Ne dobjunk bele fehér üveget, katedrálüveget, porcelánt, kerámiát. Az üvegekről lehetőleg távolítsuk el a fém kupakokat.
A szürke, fém italosdoboz-gyűjtő tartály az üdítős, sörös dobozok gyűjtésére szolgál. Ne dobjunk bele konzerves, kutya-, vagy macskaeledeles dobozt még kimosva sem, mert újrahasznosításuk jelenleg nem megoldott. A sárga tartály a műanyagok tárolója. Üdítő italos, ásványvizes PET palackokat dobhatunk bele. Zsíros, olajos, vegyi anyaggal szennyezett flakont, joghurtos poharat, margarinos dobozt, hungarocellt, CD-lemezt, magnó és videokazettát vagy egyéb műanyagnak ítélt hulladékot ne tegyünk közé. A papír-hulladék gyűjtésére szolgál a kék színű konténer. Ide újságokat, folyóiratokat, könyveket, hullámpapírt, csomagolópapírt, kartondobozokat tehetünk. A Tetra Pak dobozokat üresen, kiöblítve tegyük közé. Az újságokat ne kössük össze, a dobozokat azonban hajtsuk össze, hogy minél több papírhulladék férjen a tartályba.

A hulladék csökkenthető

Néhány tanács, amellyel tudatosan csökkenthetjük hulladékunkat.

  • Legyünk tudatos vásárlók. Csak azt vegyük meg, amire valóban szükségünk van.
  • Igyekezzünk olyan terméket vásárolni, amely újrahasznosítható csomagolásban van,
    visszaváltható, betétdíjas a göngyöleg.
  • Ne vásároljunk agyoncsomagolt terméket, mérlegeljük a termék és a csomagolóanyag arányát. Ez a pénztárcánkon is megmutatkozik, mert azt a csomagolóanyagot is meg kell fizetni, amit később eldobunk.
  • Vásároljunk – lehetőség szerint – nagyobb egységcsomagokat.
  • Kerüljük az egyszer használatos termékeket.
  • Ne, vagy csak a legszükségesebb mennyiségben vásároljunk mérgező, szintetikus alapú vegyszereket.
  • A biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladékból készítsünk komposztot.
  • A biohulladék saját kertünkben vagy a mezőgazdasági termelésben tápanyag-tartalma révén hasznos lehet, ha a komposztálási műveletek során átalakul.

Mi a veszélyes?

A háztartásban és a ház körül veszélyes hulladékok is keletkeznek, bár sokszor nem is vagyunk tisztában veszélyességükkel. Veszélyesnek minősül a megmaradt, feleslegessé vált gyógyszer, a kiürült festékes doboz, a beszáradt ecset, a kimerült elem, akkumulátor, a használt sütőolaj, megmaradt háztartási vegyszerek, savak, lúgok. De veszélyes hulladéknak minősül az olyan hulladék is, amelynek bármely összetevője, illetve átalakulás-terméke ártalmas, az élővilágra, az emberi életre veszélyt jelent. Veszélyesnek minősül a legártalmatlanabb papírzsebkendő is, ha abba egy fertőző beteg fújta az orrát.
Az elhasználódott szárazelem is v
eszélyes hulladék, ha a háztartási szemétbe kerül, károsítja, szennyezi környezetünket, a vizeket, erdőket, az élővilágot. Amikor az elhasználódott sütőolaj, zsiradék további konyhai felhasználásra nem alkalmas, sajnos sokszor a lefolyóban vagy a WC-ben végzi. Ez a megoldás amennyire ártalmatlannak tűnik, legalább annyira veszélyes. Tudjuk, hogy az olaj a víz felszínén marad, végig beolajozza, zsírozza a vízvezetékeket, odacsalogatva a rovarokat, bogarakat, amelyek aztán évekig lakmároznak a folyamatosan pótolt energiadús tápanyagból. A szennyvízderítő műben is komoly problémát jelent ezeknek az anyagoknak a szétválasztása, semlegesítése.
Nagyon sokszor a hulladéktároló edényben végzik azok az elektronikai termékek is, amelyek elromlottak, „kiöregedtek”, amelyeket már nem használunk. A folyamatos cserék és bővítések során rengeteg elektronikai hulladék keletkezik. Ezt a folyamatot megállítani nem tudjuk, de sokat tehetünk azért, hogy a mások számára esetleg használható számítógépek és alkatrészek tovább „éljenek”. Adományozzunk, vigyük el a legközelebbi iskolába, ahol biztosan használni tudják. Régi gépekből egy-egy még használható számítógép állítható öszsze, amellyel a gyerekek megismerhetik a számítógép használatát.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szerves hulladékok biológiai lebontása

Érdemes elgondolkodni azon, hogy az évmilliók alatt sem lett bűzös mocsár a tengerekből, vagy hatalmas szemétdomb a dús vegetációjú esőerdőkből. A hulladék lebontást végző enzimek és...


Biohulladékok elkülönítése és kezelése

Egy magyarországi lakos átlagos éves hulladéktermelése meghaladhatja a 430 kg-ot. Ennek akár 45%-a is állhat biohulladékból (településenként ez a szám 40-70% között mozog), amit főleg a kertekben...